Normálisak vagyunk?

- Veszprém kívülről -

Robert faszobrász, német, a Fekete-erdőben egy ötezres községben lakik. Tavaly nyáron volt először Veszprémben, az volt az első útja Magyarországra. Azóta többször járt a városban, néhány napot, egy-egy hetet töltött itt. Nem igazi turista, miattam jár ide. Lássuk, hogyan látja a várost!

Index: - A sármelléki reptérről a Balaton-felvidéken való átautózás után egyenesen városunkba érkeztél. Tulajdonképpen Veszprém az első élményed Magyarországról. Mik voltak a benyomásaid?

R: - Kicsit zavarban voltam, mert nem tudtam beazonosítani, melyik korban élnek itt az emberek. Az első hely, ahol kiszálltam az autóból az Endrődi lakótelep volt, s az első órákat a szocialista érában épült házak között töltöttem. Megjegyzem, a Google Earth-ön található műholdfelvételek alapján ijesztőnek képzeltem a környéket, ami élőben nem igazolódott be, de mindenképpen sajátságos hangulata van. Aztán a várost jobban megismerve helyreállt a rend a fejemben, hogy természetesen itt is hasonlóan élnek az emberek, mint nálunk. Sőt, ha már itt tartunk, kicsit túlságosan is. Lidl, Tesco, Spar mindenhol van, de hiányoltam a helyi sajátságokat, például egy jó magyar pékséget. Nem a turistáknak nyitott szuvenírboltokra gondolok, hanem azokra a helyekre, amiket az itteni emberek nap mint nap használnak, mégis egyedi, csak itt megtapasztalható hangulatuk van, s amitől mással összetéveszthetetlen lesz egy hely, egy ország.

Index: - Veszprém - ha az - mitől lehet egyedi?

R: - Az első, ami eszembe jut a városról, az a Benedek-hegy. A sziklák. Fura dolog, hogy egy város közepén egy kis sziklás hegy áll. Ez például sajátos hangulatot ad Veszprémnek. A Vár mögöttem, az óváros pedig alattam. Az ilyen helyek miatt lehet beleszeretni egy városba, amikor azt tudom gondolni: „ha itt élnék, minden este kijönnék ide ücsörögni egy kicsit”.

Index: - Tehát inkább a történelmi helyszínek hangulata fogott meg, semmint a magyar mindennapoké?

R: - Tetszik, hogy érezni lehet a város múltját, az emberek próbálják ennek emlékeit megőrizni, helyreállítani. Ez nemcsak a Benedek-hegy alatti kis utcácskák felújított házaiból látszik, hanem az Óváros tér és a Vár rendbe hozott épületeiből is. Nagyon szeretem, hogy a Várban egyetemi kollégium működik, és ezek közt az ősrégi falak közt nem holmi kiváltságosok érinthetetlen lakhelyei találhatók. Ettől történelmi, ám ma is élő tér lehet a Vár. Vannak aztán kevésbé szerencsés helyszínek is belvárosban, ilyen például a posta környéke, ahol nem éppen kellemes sétálgatni.

Index: - Voltál az állatkertben is, ami szintén a város egyik büszkesége.

R: - A Betekints-völgyben sétálva egészen egyszerűen nem hittem el, hogy ebben a kis zugban tényleg működik egy állatkert. De hát tényleg ott volt, és nagyon élveztem. Számomra már az is hihetetlennek tűnt, hogy egy ekkora városnak állatkertje van, hát még, hogy ilyen szép, és izgalmas! A környék viszont sok kihasználatlan lehetőséget rejt magában. Igazán szép hely lehetne, de kissé elhanyagoltnak tűnik, s talán emiatt elhagyatott is. A víz, ami ott a völgyben folyik, ránézésre nem éppen a leghívogatóbb. Jó lenne tudni, vajon miért nem egy élettel teli, virágzó park helyezkedik el itt, mikor úgy tűnik, minden adottsága megvan hozzá.

Index: - A magyarok szeretik magukat vendégszerető népnek hinni. Mi erről a véleményed?

R: - Legutóbb Spanyolországban voltam egy hónapot, és az ott tapasztalt emberek felé való nyitottságot és érdeklődést Magyarországon nem éreztem. Itt kedvesek az emberek, és mindenben segítenek, ha kell, de visszahúzódóak, zárkózottak. Nagyon furcsáltam, hogy itt a szomszédok is alig köszönnek egymásnak. És még valami feltűnt: ebben a városban mindenki nagyon-nagyon normális. Nem láttam kirívóan öltözködő embereket, fura alakokat, olyanokat, akik már a megjelenésükkel hirdetnék az életszemléletüket, vagy mondjuk falfirkákat, amivel valaki üzen valamit, pedig ilyesmiket is képzeltem egy ekkora városról.

Index: - Tudnál itt élni?

R: - Igen, el tudom képzelni. Szép a város, és nekem fontos a hegyek és a víz közelsége, ami itt szintén adott. A városban sok a kávéház, az étterem, ahol az emberek találkoznak, ücsörögnek. Ez nálunk az utóbbi években egyre inkább hiánycikk, pedig milyen jó is ez. Aztán nagyon jónak tartom a helységek közti buszközlekedést: hogy ennyi busz jár ilyen sok helyre, ilyen olcsón és hogy ennyi ember jár ezekkel a buszokkal. Németországban egyrészt kevés a buszjárat, másrészt nagyon drágák a jegyek. Nem tudom elképzelni, hogy nálunk bárki jutányos áron utaztatná az embereket. Ez talán az előző rendszerből maradt szociális érzékenység Magyarországon, ami szimpatikus, bár nyilván praktikusan nem feltétlenül igazolható.

Rovat: