Idén tizenhatodszorra volt VOLT, és mi sem hagytuk ki. A szerdai napunk csodaszép napsütéssel kezdődött, a kedvünk is ehhez mérhetően alakult. Természetesen a legnagyobb melegben értünk oda, és vertünk sátrat. Miután sikeresen esélyt adtunk az UV-sugárzásnak, elindultunk felfedezni a helyszíneket, hogy később ne kelljen még két koncert között el is tévedni.

Kitartásunk csak az első olyan helyig tartott, ahol árultak sört, végül nem is jött ki ez olyan rosszul, hiszen a szervezők tökéletesen átláthatóvá tették a fesztivál helyszínét, nem tévedtünk el egyszer sem. A színpadok pár percre voltak egymástól, amit nagyon kényelmesnek éltünk meg, főleg hogy ez a hangzás miatt sem volt probléma. A hőség elviselhetetlen volt, ebből kifolyólag érthető, hogy mindenkin a legkevesebb ruhadarab volt, vagy még az se.

A hangulat nagyon jó volt, mindenki vidáman iszogatta a langyos sörét (a vendéglátás se bírta a meleget) és élvezte a zenét. Igaz, mint mindenhol, itt is akadtak problémás emberek, akik persze csak az én lábamat találták meg, amikor tomboltak, az én arcomba kellett hajazni, és rám kellett önteni a drága sört is, mikor egymást lökdösték, mert az jó, plusz engem ért a megtiszteltetés, hogy rám esnek olyan erővel, hogy bicegve hagyom ott a Tankcsapda utolsó számait. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem csak én kaptam volna a társaságból, de mivel csak én kaptam folyton, ezt a napot kikiáltottuk „Kittit utolérte a szerencsétlenség” napjává. Hozzátenném, ez – sőt ennél több is – benne van a pakliba egy Fesztiválon, szóval csak nevettünk rajta.

E kisebb szerencsétlenségek ellenére a programok nagyon színvonalasak voltak. Jobbnál jobb zenekarok, de annyi, hogy képtelenség volt minden olyan koncerten ott lenni, amin ott szerettünk volna lenni. Csak úgy említésképpen: Bikini, Edda, Tankcsapda, Pokolgép, Kispál és a Borz, Junkies… stb. Enni egyszerűen nem volt időnk, egyik koncert vége, sörvétel, és nyomás a másikra. Ebből állt az este, nagyon élveztük, nagyokat tomboltunk. Akadtak sátoros színpadok is, felkészülve az esőre, mondjuk annak nyoma se volt arrafelé. Ami nagyon nehézkes volt a benti koncerteken, mikor több száz ember betömörült egy sátorba: az a levegővétel. Néhányan feladták, és szállingóztak kifelé, de azért a többség a buli kedvéért ezt is kibírta.

Az emberek közvetlenek, és barátságosak voltak, feltűnt egy halom mulatságos figura is, mindenki jól érezte magát a kisebb kellemetlenségeken kívül (amik bárhol előfordulhatnak „veled”), nem volt semmi balhé, és ez nagyon tetszett, hiszen sokan gyűltünk össze, mégis családias hangulat kerekedett. Nagyon remélem, hogy ez a következő években is hasonlóan megmarad, mert így a VOLT kulturális programként maradhat meg az emberek emlékezetében.

-kitti-