Reggel 7.30, és elindulunk Veszprémből. Röpke 4 óra és megérkezünk Kecskemétre, ahol már nem látjuk többé a dimbes-dombos vidéket. Ez azonban nem zavar, hiszen előttünk a hétvége és az ismeretlen város. A fő cél persze a vizsgák elfelejtése, de ha már itt vagyunk, miért ne ismerkednénk meg az Alföld varázsával…

Első nap: séta a városban és a Cifrapalotában. Ez szecessziós stílusban épült ház – és bár csak a népnyelv szerint palota – a város egyik ékessége. Miért az egyik? Mert valójában minden fontosabb épület ilyen stílusban és formában épült, és belsejében már nem is cifra. Állandó- és persze vándorkiállításoknak ad otthont. Helyi művészek itt mutathatják meg képeiket, és aki egy csésze teára vágyik, a belső udvar hűvösében elbújhat a nap elől, és iszogathat. Ha teakülönlegességre vágysz, akkor viszont térj be a Teátrumba! Forró vagy jeges, itt biztosan megtalálod a kedvenced. S bár Veszprémben is beülhetsz egy bögrére a könyvtár mellé, ezt a helyet még visszasírod!

Amikor csajokkal nézelődsz, elkerülhetetlen, hogy betérj a helyi plazába, esetünkben a Malom Centerbe. A tetőről beláthatod az egész várost, bár a kilátás nem olyan, mint a veszprémi Várból: nincsenek dombok és fák, csak a síkság. Persze butikok tekintetében több fejhosszal vezet… S ha már természet, vegyél jegyet a kisvasútra, és egy óra alatt ott is vagy Tőserdőben, a Tisza holtágánál. Kilátó van, horgászok is, de a Bakony azért hiányzik. Mindenesetre egy sétát megér, hogy az alföldi tájat is jól megnézd magadnak, és ne csak a délibábokat kergesd.

Ha jól időzítesz, részt vehetsz a KAMÜF fesztiválon és a Bor és pálinka ünnepén – ezek szerint itt sem unatkoznak az emberek. Amatőr táncosok és más fellépők csillogtatják tehetségüket, természetesen több helyszínen. Kicsit Utcazene Fesztivál, de az én szememben nyomába sem érhet. Valójában egy fiatal rendezvény, és a táncosoké a főszerep, a borral egybekötve viszonyt egész nagyszabásnak tűnt már most. Ha már bor, ha már pálinka, akkor kóstolni kell! Mégpedig az Alföld borát, a Fritmannt. Sakkozni is leülhetsz egy-egy öreg bácsival a Fő tér szélén felállított asztaloknál. A harangjáték elől pedig nem menekülhetsz, olyan hangos, de legalább egy helyi népdalt hallhatunk.

Veszprém pedig elkezd hiányozni. Ott pedig majd a kecskeméti Fő tér, ahol generációk találkoznak, megpihennek, hallgatnak, játszanak és boldogan mosolyognak. Bár lehet, hogy nálunk az egész város ilyen. Az azonban biztos, hogy Kecskemét tisztább – sehol egy elszórt csikk, üres dobozok, mekis papírok… Ha már gazdagabbak vagyunk dombokban és lejtőkben, legalább vigyázzunk rájuk. Úgy még jobban hiányozhat majd Veszprém az ő saját kis fesztiváljaival, szépségeivel és veszprémiségével.

Ani
annni@citromail.hu