Egyedi és különleges koncertre készül három veszprémi zenekar: a Bluesberry, a ZepSession és az LGT Emlékzenekar. Egyenként 15 éve „vannak a pályán”, és ezt a szülinapot egy sajátos hangulatú, jamelős bulival ünneplik pénteken este 8 órától a Várkertben. A bandák basszusgitárosaival (Eckert Ervinnel, Cseh Balázzsal és Nyakas Krisztiánnal) a bőgősök lelki világáról, az együttesek és a csillagok együttállásáról és a nemzetközi minifesztivál-turnéról beszélgettünk.

Index: – Mikor alakultak a bandák?

Eckert Ervin: – A kilencvenes évek közepére tehető, volt akkor valami a levegőben… A Bluesberry nagyon régen alakult, voltak természetesen különböző formáció-váltások, a mostani felállásban három éve zenélünk. Beke Gellért trombitásunkkal most számoltuk össze: 17 éve zenélünk együtt. Érdekesség, hogy korábban Süle Zsolti, az LGT Emlékzenekar frontembere volt az énekesünk, és amikor kiszállt, akkor indult el a Bluesberry, egy új blues-os, soul-os hangzásvilággal. Itt meg kell említeni – a harmadik zenekar se maradjon ki –, hogy csatlakozott hozzánk a Sessionból Dávid Roland. Ez volt a kezdő Bluesberry felállás – ’95-től.

Index: – És akkor a 15 év hogyan jött?

Eckert Ervin: – Hát, ha vesszük ezt a 17 évet, és a többi taggal átlagot vonunk, akkor kijön a 15 év :).

Index: – És az LGT Emlékzenekar?

Nyakas Krisztián: – Mi 1993 nyarán alakultunk az Aeroflug felbomlása után, ráadásul az Aerofluggal játszottunk a Ki-Mit-Tud?-on, és az volt az egyik különdíj, hogy a királyszentistváni Szent István park avatóján 1993. augusztus 20-án zenélhetünk. A végső felállás koncert előtt egy héttel alakult ki. Az úgy történt, hogy az első gitárosunk nem vált be, Molnár Viktor zongoristánk pedig (aki két bandában is nyomta) akkor érettségizett, és megmondta neki az édesapja: vagy a Mozizenekarban vagy az LGT Emlékzenekarban játszik, döntse el. Viktor a Mozizenekart választotta – koncert előtt 10 nappal. Ott ültünk a próbateremben, nekem meg eszembe jutott Csongrádi Kornél (gitáros, jelenleg gyakorló fogorvos) és Vonderviszt Lajos (zongorista, jelenleg gyakorló egyetemi tudományos kutató), egyenként elmentem hozzájuk, elmondtam a helyzetet, másnap este jött is Kornél és Lajos is, és egy hét alatt összeraktuk a műsort. Megjegyzem, Lajos egy este alatt tanulta meg a 12 számot.

Index: – A Session?

Cseh Balázs: – 1993 őszén. Szilveszterkor már koncerteztünk, és januárban már egy demót is felvettünk – de ma már nem büszkélkednénk vele.

Index: – Na, mindezek után nem árt tisztázni, hogy milyen lesz most a zenekari felállás a koncerten – magyarul ki, kivel van?

NyK: – Az LGT Elmékzenekarban Holubecz Imre dobol, Glück Balázs perkázik, Vonderviszt Lajos zongorázik, Csoknyai György gitározik, Marton Zoltán és Beke Gellért trombitál, Hovorka István pozanozik, Bérczes György szaxofonozik, Süle Zsolt énekel és Nyakas Krisztián basszusgitározik és énekel.

EE: – A Bluesberryben: Glück Balázs percussion, Raáb Zsolti dob, jómagam, Eckert Ervin basszusgitár, Mód Árpád szólógitár, Horváth Ákos ének és gitár, és a fúvós szekció hasonló az LGT-hez: Hovorka Pisti pozanozik, de sikerült egy hölgyet is a zenekarba csábítani, aki ráadásul szaxofonozik, ő Búváry Zsuzsanna, és a két trombitás személye ugyanaz, mint az LGT-ben: Beke Gellért és Marton Zoltán.

CsB: – A fúvós szekció megegyezik a két másik zenekaréval, és játszik velünk Lajos az LGT Emlékzenekarból, valamint Nagy Gergő gitározik, Holubecz Bálint énekel, Tatai Tamás dobol és én basszusgitározom.

Index: – Miért van az, hogy a három basszusgitáros képviseli a zenekarokat?

NyK: – Mert mi találtuk ki, hogy csináljunk közös koncertet.

Index: – És miért a három basszusgitáros találta ki?

EE: – Mert mindig a basszusgitárosok csinálnak mindent…  De félretéve a tréfát, az ötlet onnan jött, hogy Cseh Balázs vett egy ládát, és ki akarta próbálni az én erősítőmmel, hogy hogyan szól. El is jött, és egyből kipattant a fejünkből a közös koncert ötlete, felhívtuk Krisztiánt, aki egyből igent mondott a kérdésünkre, és el is kezdtük szervezni.

Index: – Vissza tudnátok emlékezni, hogy az elmúlt jó 15 év alatt melyek voltak az igazán sikeres esztendők?

NyK: – Az LGT Emlékzenekar első évei jók voltak, mert akkor még volt Enyhe Fintor Veszprémben, akkor még működtek országszerte a klubok, a Murak révén sok helyre elkerültünk, és akkor még könnyebben el tudtunk jutni fesztiválokra. Ma már abszolút kapcsolat kérdése, hogy melyik zenekar kerül be egy fesztiválra játszani, ez akkor még nem volt ennyire sarkos, tudtunk játszani a Szigeten, az első VOLT fesztiválokon, összebarátkoztunk Somló Tamással, vele is voltak koncertjeink. Az első öt-hat év után jött egy hullámvölgy, de az utóbbi egy-két évben aztán újra beindult a banda. Ez nyilván rajtunk is múlik, pl. sosem volt menedzserünk, javarészt én és Bérczes Gyuri szerveztük a bulikat.

Index: – Ti akkor – nem a zenei tudást tekintve – amatőr zenekar vagytok?

NyK: – Abszolút.

EE: – És rólunk is ez mondható el, nem a pénzkereset mozgat minket. Nekünk – a Bluesberrynek – egyébként az utóbbi három év sikerült a legjobban. Korábban mindig volt a zenekarban olyan tag, aki miatt nehezebb volt koncertet szervezni, nem lehetett komolyan számítani rá, és most ezzel a felállással sikerült egy olyan gárdát összehozni, amelyik fontosnak érzi a próbákat, a bulikat, nem kell senkit noszogatni.

Index: – És a Session mikor futotta a nagy éveket?

CsB: – Két időszak volt jó: egyrészt amikor saját zenét próbáltunk összehozni, ez ’98-ig tartott, akkor igazán kreatívan dolgoztunk, próbálkoztunk nem csak Zep-et játszani. Illetve a legutóbbi év az, ami igazán kellemesnek mondható, mert most valóban felszabadult zenekar vagyunk, a sok munka végre elérte a célját.

Index: – Ahogy látom, a három zenekar története és a tagok pályafutása elég sűrűn keresztezte egymást. Szerintetek miért alakult úgy, hogy barátként tudtatok éveken keresztül egymás mellett és egymással összefolyva működni, létezni?

EE: – Mert amatőrök vagyunk, és szerintem azon már mindenki túl van, hogy a saját zenekarának attól lenne jobb, hogy a másik zenekarnak rosszabb. Ez hülyeség. Egyik banda sem konkurencia a másiknak, valóban jó barátság van a zenekarok tagjai között.

CsB: – Nézd, történtek tagcserék az elmúlt években – az LGT-ben tán nem –, és szerintem ez okozza azt a felszabadultság-érzést, amit most tapasztalok, és tapasztalhatsz, ha eljössz a koncertre.

Index: – Na, és akkor milyen lesz a koncert? Elég snassz lenne, ha három zenekar felmenne a színpadra, és szépen egymás után lenyomná a műsorát… Miben lesz ez a koncert más? Miért lesz jó?

NyK: – Mert három zenekar felmegy a színpadra… :) És nyomja a saját műsorát…:)

Index: – Na, de most komolyan!

NyK: – A lényeg az lesz, hogy nem igazán különülnek el a zenei blokkok, mert játszunk egymás számaiból: az adott blokk utolsó vagy első nótájába beszáll a következő, illetve az előző zenekar, így aztán átjárhatóság alakul ki a szettek között, és a végén pedig mind a három zenekar egy-egy nótáját mind a három zenekar eljátssza egy jam session keretén belül. És persze a számokban is cserélődhetnek a zenészek, Cseh Balázs pl. LGT számot fog énekelni, Tatai Tomi LGT számot dobol stb. Ezért is találtuk ki, hogy az összes cucc ott lesz a színpadon – a végén, a racionalizálás után persze úgy alakult, hogy egy dobszerkó, egy perkaállás lesz, de az összes erősítőt belőjük, reggeltől dolgozunk rajta, hogy minden zökkenőmentesen történjen.

Index: – Akkor viszont szükség volt közös próbákra is. Nem?

NyK: – De bizony! Volt két egész napos főpróbánk, az elsőn 11 órát zenéltünk megállás nélkül – persze nem játszott mindig mindenki –, most szombaton aztán rövidebben, de annál intenzívebben alakult a próba, szóval igazán jól sikerült mindkét alkalom.

Index: – Mikor és hol lesz a koncert?

EE: – A Várkertben pénteken este PONTOSAN 20 órától. Mészáros Zoli régről ismeri mindhárom bandát, nem kellett neki bemutatni az együtteseket – vevő volt a dologra. Annyit mondott, hogy a nyári fesztivállal annyira el van foglalva, hogy a szervezést ránk hárítja…

CsB: – Mi meg örömmel átvettük, mert nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk.

Index: – Mennyi lesz a belépő?

EE: – 1500 forint.

Index: – És hány néző „lenne úgy jó”?

NyK: – 1500, de annyi nem fér el a Várkertben…:) Szóval jó lenne, ha teltházas bulit tudnánk tartani – több szempontból is. Próbáltunk szponzorokat szerezni, de feleannyi jött össze, mint amennyire szükség lett volna.

Index: – Kik a támogatók?

EE: – Felsorolni nehéz lenne, kattintsanak az olvasók a plakátra, és akkor mindannyiukat láthatja. És ezennel szeretnénk köszönetet mondani nekik az általuk tett felajánlásokért.

Index: – Lehet valami folytatása ennek a bulinak?

NyK: – Készül róla videó- és hangfelvétel – szeretnénk egy szép csomagot csinálni ebből a történetből. Azon túl, hogy egy jó jam lesz, a film egy szerkezetbe foglalja majd az estét, és adott esetben, ha jól sikerül, akár „el is lehet adni”, mint egy minifesztivált.

Index: – Mennyire állhat meg Veszprém határában ez a buli?

EE: – Egyelőre Veszprémben gondolkodtunk, hiszen mindegyik zenekar ehhez a városhoz kötődik, de épp’ azért készül videófelvétel, hogy be lehessen mutatni a buli hangulatát, minőségét, és talán lejuthassunk a Balaton-partra vagy az országban máshova.

NyK: – Nemzetközi turnét szervezünk jövőre: Csehbánya, Németbánya, Olaszfalu…:)