Milyen módon küzdött a párbajellenes liga az antihumánus párbajozás szokása ellen? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

”Le a párbajjal! Különös dolog: szidjuk a középkort barbársága miatt, dicsőitik a modern kort humanismusa miatt. S mikor az előbbit tesszük, bizonyos mellékszándékaink vannak, egyet csipni az egyházon, pedig az egyház mindig a humanizmust védte. A párbajt, mint esztelen, igazságtalan és erkölcstelen önitélési eszközt az egyház mindig elitélte, kiközösitette azokat, akik párbajoztak, vagy akármi módon abban részt vettek. A modernnek nevezett kor azonban, sajnos, a párbajt elfogadja, dicsőiti, védi és sokakat ebbe belekényszerit.

E társadalmi félszeg felfogás megdöntésére alakult 5 évvel ezelőtt a párbajellenes liga Bourbon Alfonz herceg kezdeményezésére. Spanyol- Olasz-, Francia-, Magyarországban és Ausztriában már megalakultak az országos ligák, melyek szüntelen azon dolgoznak, hogy modern korunk eme rákját kiirtsák az emberiségből.

Munkájuknak van is eredménye, kezd uralkodni a józanabb felfogás, a párbajok száma apad. Sajnos azonban még elég nagy számmal fordulnak elő, amiért is erőteljes akcióra van szükség. Ezt az akciót kezdte meg a mult héten lefolyt első párbajellenes kongresszus, melyet Budapesten tartottak.

A kongresszustól többet vártunk, benne csalódtunk, fél munkát végzett, hisz azt sem merték kimondani, hogy a párbajellenes liga tagjának nem szabad párbajozni. Ez nevetséges! Egész munkát vártunk, de hiába. Egyes félszeg társadalmi felfogás megdöntésére egész emberek kellenek, akik meggyőződésük egész erejével, elszántan tudnak harcolni a szent célért.

A párbaj ellen szerintünk törvényhozási és társadalmi uton kell fellépni. A törvényhozás teendői volnának a becsületsértésért járó büntetések megszigoritása, mert sajnos a mai törvények nem igen védik a becsületet. Azután meg a párbaj szigoru büntetése vagy inkább a párbaj ellen hozott törvények szigorubb végrehajtása. A párbajsegédeket szintén büntetni kellene. A párbajhősöktől meg kell vonni a kitüntetéseket, s polgári jogaik elvesztésére kell őket itélni. Azt hiszem ezen eszközökkel lehetne elriasztani sok ifju és nem ifju urat a párbajozástól.

Ne vesse azonban senki szememre, hogy ezek drákói, szóval nem humanus intézkedések! Mert nem a törvénynek kell humánusnak lenni, hanem a célnak, szóval szolgálja a törvény a humanizmust.

A társadalom kötelességei volnának, nyiltan állást foglalni a párbajozók ellen. A hölgyek ne fogadják be társaságukba a párbajhősöket – szóba se álljanak az ilyen emberekkel. Az orvosok szövetkezzenek és mondják ki, hogy párbajnál nem fognak asszisztálni. Az ujságirók ne is tegyenek emlitést a párbajozókról, sőt, tegyék nevetségessé őket s ugy tekintsék, mint közönséges bűnösöket. Párbaj miatti bojkottok esetén álljon a közönség a felvilágosodott, humánus felfogás mellé s ne törödjék a bojkottal. Majd megváltozik a bojkottálók véleménye is a lovagiasságról és gyávaságról.

A humanizmus érdekében harcolunk a párbaj ellen. A humanizmusnak kell győzni s a brutális párbajt ki kell küszöbölni a társadalomból! Dr. P. G.”

– Dr. P. G. valamit sejthetett a világ működéséről; a liga céljai eléréséhez kiválóan ismerte fel a követendő utat. A törvényhozási háttér szigorításával párhuzamosan együtt társadalmi támogatottság is kell. A társadalmi támogatottság tényezői pedig a nők, az értelmiséget képviselő orvosok és a sajtó. Nesze neked, Montesquieu, három hatalmi ág!