Jöjjön végre a hirtelen halál!

áttekintés az EB csoportmeccseiről

Az orosz medve eltaposta a vikingeket, a spanyol bika legyőzte a Minotaurust – lehet így bulvárosan. Vagy: az oroszok megverték 2-0-ra a svédeket, a spanyolok meg hozták a meccset 2-1-re a görögök ellen. Végül is mindegy. Fontosabb az, hogy véget értek a csoportmérkőzések, és jöhet az egyenes kiesési rendszer.

Mind a négy csoport hozott meglepetéseket, nem mindenütt úgy alakultak az eredmények, ahogyan azt előzetesen vártam volna. A legszembetűnőbb realitása számomra ennek az EB-nek az, hogy az iparoscsapatok felett eljárt az idő. Nem elég pontosan, lelkiismeretesen, küzdelmesen játszadozni a pályán, kell egy kis finesz, kell a zseniális plusz, hogy győzelmet ünnepelhessen bármelyik csapat.

Az A csoportban a portugálok ígéretesnek tűnnek, de nem biztos, hogy a svájciaknak elajándékozott utolsó meccs jó ómen a negyeddöntők előtt. A lendületben lévő csapat június 15-én megakadt – persze a második sor lépett a pályára, de kérdéses, hogy ismét felpörögnek-e a „nagy játékosok”. Ide kapcsolható az az állandóan visszatérő gondolatom, miszerint minden csapat annyira játszik jól, amennyire megengedik neki. A csoportmeccseken voltak kiemelkedő együttesek, de pl. a portugáloknak igazából nem nagyon kellett megizzadniuk az eredményekért, majd meglátjuk, hogy a latin foci mit ér akkor, amikor küzdeni kell az egyenes kiesési rendszerben. A portugálok mellett a törökök mentek tovább, akik egy janicsáros rohammal földbe döngölték a cseh iparosokat. Megérdemelték. A csehek is, akiknél nincs igazából kiemelkedő játékos – persze Koller ott van fizikális szempontból. A bohémok játékából épp’ az az eredetiség hiányzott, amit fentebb említettem.

A B kvartett azt hozta, amit vártam, csak annyi az érdekes, hogy a horvátok megelőzték a németeket. Azokat a germánokat, akiknek most már végképp nem tudok szurkolni. Szürke figurák, megfelelő technikai tudással – hol vannak ezek a játékosok pl. Klinsmanntól, Brehme-től, Littbarski-tól? A mostani német csapat megy előre, teszi a labdát – ötlet és varázslás nélkül. Persze így sem lesz könnyű dolguk a portugáloknak, de ha már a Császár is azt nyilatkozza, hogy a luzitánok elporolják őket, akkor abban van valami… A horvátok sem lehetnek nyugodtak, mert ha Fatih Terim redbullos forró vért itat játékosaival, akkor meszeltek déli szomszédainknak…

Jöjjön a C jelű halálcsoport, amiből unalomcsoport lett a három kör végére. Hollandok: nagyon megy nekik, azt a totális futballt játsszák, ami minden bajon átsegítheti a csapatot, hajtanak, pontosak, trükkösek, eszesek, tudnak zseniális döntést hozni egy-egy helyzetben, dől belőlük a magabiztosság, a rutin – és épp a rutin lesz az, ami eldöntheti a négy közé kerülést az oroszokkal szemben. De megint felmerül a kérdés: mit tudnak a hollandok egy jó csapattal szemben? Ez a szerintem csak az elődöntőben derül majd ki. Franciák, románok, olaszok? A bebarnult csigaevők lőttek egy gólt, kaptak hatot, és szépen hazaindultak. Ennek a csapatnak vége. Látszik már az új generációban rejlő erő, de Benzema mellé kéne még 10 hasonló kaliberű és mentalitású játékos. Talán négy év múlva… Meglátjuk. A románok bennem csalódást keltettek: unalmas focit játszottak, Mutu és Chivu nem volt elég a továbbjutáshoz, és akkor sem tudták igazán felszívni magukat, amikor a saját kezükben volt a sorsuk. És végül az olaszok: továbbmentek. Nehezen, nyögvenyelősen, de mégis. A szívem az övék, és most még jobban, mint eddig: mert most tényleg lehet és kell nekik szurkolni! Minden meccsen rezeg a léc, nem akar összejönni a csatároknak semmi, akadozik a védelem – de ott van Buffon lelki ereje, Toni igazán megkapó (nem reklamáló, nem hőbörgő) személyisége, a lelkét kiköpő középpályás sor. Szóval van csapat, érződik az akarás, de nem ők az esélyesek – ezért fogok nekik végig szurkolni.

A D csoport lelki problémát okoz számomra, hiszen az olaszok mellett a spanyolokat szeretem nagyon. Tegnap a B sor is megmutatta, hogy mit tud, zseniálisak a hispánok ezen a tornán (ráadásul ott a másik kedvenc: Torres), de valami mégis hibádzik. A nagy versenyeken a kényes pillanatokban általában összeroppannak. Talán most nem? Meglátjuk! Útjuk hasonlatos a hollandokéhoz: eddig még nem kellett megerőltetniük magukat – hagyták őket játszani. Június 22-én, az olaszok ellen más lesz a helyzet. Most azt sem mondanám, hogy a spanyolok az esélyesebbek, mert ha egyszer végre beindul az olasz támadó sor, akkor kampec. Ugyanez érvényes fordítva a zseniális Kölyöre, Torresre is. Nagyon-nagyon-nagyon nagy meccs lesz. Görögök, svédek, oroszok: a görögöknek ez járt. Ennyit tudnak, kár volt egyáltalán kijutniuk, maradjanak a kosárlabdánál, ahhoz értenek. Ugyanez pepitában a svédekre is igaz: a drappolós, gépies iparosfoci náluk is csődöt mondott. Jujj, de szar meccseket játszottak! Nekik a hokit ajánlanám. Az oroszok nagy pillanata a tegnapi meccs, de csak pillanat marad: túl fiatal még ez a csapat, amennyi helyzetet tegnap elpuskáztak, annyival egy VB-t meg lehet nyerni. Kinyuvasztják őket a hollandok, de semmi okuk sem lesz a búslakodásra: jó ez a gárda, kell nekik négy év, és ott lesznek a világ élmezőnyében.

Ennyi. Hosszúra sikerült, de hosszú volt a csoportmeccsek sora is. És most kezdődik a hirtelen halál. Lássuk hát, ki hogyan töltötte meg a fegyverét!?

Rovat: