Szabadnapos óvoda

Na, ez a csalás!

Bizonyos életkor, de még inkább, bizonyos értelmi színvonal alatt az ember hajlamos kizárólag másban keresni a hibát. Oka ennek meglett emberek esetében nagyfokú önteltség – én nem hibázhatok –, a másik lekezelése – Ez? Ez akar valamit tőlem? – és a kritikus önértékelés hiánya. Az egyik futballválogatott több éve szenved ilyen betegségben. Találják ki, melyik az, és lapozzanak!

Történt, hogy egy válogatott hosszú évek óta nem nyert semmilyen rangos világversenyt. Bár egy időben a világ legerősebb bajnokságát tudhatta magáénak, de válogatott szinten huszonnégy évig semmi. Hiába a szinte tökéletes védelem, aranylabdás labdarúgók sora, még egy olimpiai arany is becsúszott – ami tudjuk mennyit ér a fociban –, de se EB-, se VB-győzelem.

Mígnem húsz év után egy lesajnált, kis mitugrászoknak nézett távol-keleti csapattal került szembe a csoportmeccsek után, akik bár házigazdák voltak, azért verhetőnek tűntek. Az út egyenesnek tűnt a döntőig. Aztán nem sikerült semmi, a kis ferdeszeműek gyorsak és hatékonyak voltak, majd aranygóllal megverték a korábbi világbajnokot. Természetesen mindenki hibás volt, a labdától kezdve a pálya füvéig, a sok (!) nézőn keresztül a bíróig.

Bizonyára kitalálták már, az olasz válogatottról van szó. 2006-ban aztán hogy-hogy nem – biztos jó volt a labda, a pálya, a nézők megfelelő módon szurkoltak, és a bírók is csak kevésszer tévedtek kárukra – megnyerték a világbajnokságot, minden idők egyik legkevésbé látványos játékával. Gondoltam, hogy akkor ezzel véget ér a világgal szembeni fájdalmuk, derűsek lesznek, és boldogok. Ám ilyenkor az arrogancia győz, az önteltség gusztustalan önimádatba csap át (aranyszínű mezek…), és minden pici tévedés hatványozott sértődöttséggel járt együtt ettől kezdve.

Persze ezen az EB-n sem úgy alakultak a dolgok, ahogy derék macskaevő barátaink elképzelték. A hóttbéna románok ellen sikerült kibrusztolni egy döntetlent, még ez előtt persze bekaptak egy teljesen sima vereséget a hollandok ellen, ahol, bár sokan vitatták, szabályos góllal nyitottak a fapapucsosok. Természetesen a bíró is hibás volt, sőt az UEFA is, amely ilyen lebonyolítási formát választott az EB-nek. Más kérdés, hogy a mostani már a negyedik Európa-bajnokság ezzel a szisztémával, hozzá lehetett volna már szokni. Mondjuk, az UEFA még nem volt hibás egyetlen olasz búcsú miatt sem. Eddig.

Na, és akkor a tegnapi meccs a franciák ellen. Két harmatos csapat, vérszegény támadójátékkal és kapitális hibákat halmozó védelemmel. Akár még jó is lehetett volna, ha nincs az a teljesen indokolatlan kiállítás. A visszajátszáson jól látszott, hogy szegény Toni barátunkat ugyan el nem érte a védő, de a drabális hústorony ezt követően nemcsak a tizenegyesnek örülhetett, hanem Abidal kiállításának is. A franciáknak ezt követően ezzel a csapattal esélyük sem volt a tíz ember ellen is időt húzó taljánokkal szemben, akik vélhetően a spanyolokkal kerülnek majd össze a legjobb nyolc között.

Aztán utaznak is haza, remélem.

Rovat: