Törvénysértés, vádirat, büntetés-végrehajtás – II. rész

- a természet és az ember kapcsolatában -

Az ember az élőlények közül csak néhány területen rendelkezik olyan képességekkel, amely alapján az az érzete lehet, hogy felette áll minden természeti törvénynek. Ez nem más, mint a tudat, a tudatra épített cselekvés, és ami nagyon fontos: az idő fogalmának megértése.

Ezek a képességek tettek minket – embereket – azzá, amivé váltunk, de mint biológiai lények, semmiben sem különbözünk az élővilág más szereplőitől.

Nagyon kevesen gondolnak arra, hogy ha van a természetnek egy íratlan törvénye (márpedig van, csak keveset ismerünk belőle), és ha azt tudatosan megsértjük, akkor hangzatos vádirat nélkül azonnal jön a kikerülhetetlen ítélet, büntetés, és annak végrehajtása. Ezt a folyamatot (szépítve a bűn és büntetést) katasztrófáknak nevezte el az ember. Ostobaságában mindezért a természetet hibáztatja, és első meglepetése után eljátssza a heroikus jellegű mentéseket, pótcselekvését, de mindezt megelőzve kimutatja, hogy mennyi kára származott pénzben kifejezve. Az az állam, amelyik képes arra, hogy hadseregét elküldje egy távoli országba, és a biztonság nevében városokat bombázzon le, és a több ezer fő védtelen lakos halálát természetes hibaszázaléknak nevezze, ugyanakkor, ha egy viharban meghal egy-két állampolgára, akkor nemzeti gyászt rendel el, akkor csakis gyarló és torz politikai érdekerők jelenlétét látjuk bizonyítottnak.

Jelenleg emberi mértékkel számítva a XXI. századba léptünk. Ez a 2000 év, amit magunk mögött hagytunk a végtelenben, értelmezhetetlen. Bolygónk történelmében elhanyagolható időszak. Az élet megjelenésének idejétől számítva (ha 24 órában gondolkodunk) néhány másodpercnek tekinthetjük ezt az időt. Ismert, hogy minden esetben, ha az ember nekifeszült a természetnek és győzelmet akar elérni, minden esetben veszített. A természet mindig figyelmeztet, és kíméletlenül büntet, csak a tudatlan, műveletlen ember ismétli meg mindig azt a hibát, ami csak és kizárólagosan kárára van. Történelmünk telis tele van ítéletekkel és büntetésekkel, amit ránk, emberekre kirótt a világegyetem, a természet. Mindezek a tények egyes embercsoportokat teljes mértékben hidegen hagynak. A hatalom, a politika, a gazdagság, a vagyon, a töke és sajnos a jog is – ebben a létünket is meghatározó kérdésben – teljes mértékben struccpolitikát folytat.

Felvetődik a kérdés: ha így élte le rövid életét az emberiség, akkor miért nem következett be már korábban ez a katasztrofális vég, az apokalipszis? A válasz nagyon egyszerű. Úgy az 1850-es években az emberiség egy nem kimondott kasztosodáson ment keresztül. Megszűnt természeti lénynek lenni, ipart hozott létre, megváltoztatta a társadalmi szerkezetet, és kb. 200 év alatt többet pusztított, mint azidáig. Az uralkodó elit a vagyonosodó, harácsoló, érzelemmentes tőkések csoportját hozta létre. A történelmi korokra jellemző uralkodói családokat, nemeseket, polgárokat szinte kivétel nélkül bekebelezte a töke. Leghűbb kiszolgálója a politika lett, ezzel létrejött a második kaszt. A politika feladata, hogy kellő módon biztosítsa társadalmi törvényekkel és kellő fegyveres alakulatokkal a tőke növekedését. Napjainkban is csak arról hallhatunk, hogy a tőkés milyen koncot vet a politikusnak. A legrosszabb változat az, amikor a tőkés még politikai hatalomra is vágyik. Ez termeli ki a diktátorokat, ugyanis a diktátornak egyben van tőkéje, hatalma, hadserege. Minden más kaszt érdektelen ebben a társadalmi szituációban. Minden más kasztnak csak az a feladata, hogy növelje a tőkét, vegye tudomásul, hogy az elévetett alamizsnáért, az üveggyöngyökért, a cirkuszért és a savanyu kenyérért kemény árat fizet. Szaporodnia kell, és az utódot automatikusan a munkaerőpiacra kell küldeni. Nem gondolkodhat, csak imádhat és gyűlölhet. Ha ez a torz társadalmi rend azt mondja, hogy nemzete érdekében hazájától több ezer kilométerrel távol, de a hazára hivatkozással az életét kell adnia, akkor boldogan és dagadó mellel megy ölni vagy meghalni.

A közelmúltban lehetett hallani arról, hogy egy nagy nemzet elnöke elment egy olyan államba, ahol számára létfontosságú nyersanyagot bányásznak ki. A nyersanyag fogyóban, az ára emelkedik, és csak úgy tud a tőke extraprofitot termelni, ha a kitermelő ország növeli a nyersanyag kitermelését, és csökkenti árait. A kitermelő ország nem mutatott hajlandóságot arra, hogy növelje a kitermelést, erre a nagy elnök azt mondta, „befagyasztja a fegyverszállítást”. A hírt jószerivel senki nem elemezte, és semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Minimális értelmezés esetében is tudhatjuk, hogy a nagy állam a nyersanyagban gazdag államot ki akarja zsákmányolni és a kis állam részére (annak uralkodóinak) biztosítani akarja azt, hogy az ottani elit a környezetben és az országában élő elégedetlenkedőket ki tudja irtani. Szerencsére ez az államfői megegyezés nem jött létre – a nagy állam nagy vezérének igen nagy bánatára.

Az elmúlt 200 évben az egyre szaporodó, és a Földet teljesen benépesítő emberiségnek számos bűn róható fel. Ezek a bűnök soha nem kerülnek bírósági szakaszba, soha nem fogalmaznak meg ítéleteket. Ezeknek a bűnöknek az igazi retorziója és büntetése az, hogy nem csak Paradicsomból való kitiltásunkat kellett megérni, hanem azt is, hogy az ember „büntetésül a Paradicsom kiirtását” is célul tűzte ki. A természet válaszai intő jellegűek. Elpusztíthatjuk Földünket, a Föld kérgét értelmetlen szemétteleppé változtathatjuk, minden kincsét kirabolhatjuk és elpazarolhatjuk, és ezzel mit érünk el? Nem mást, mint a természet körforgását, a fenntartható életesélyeinket szüntetjük meg, ezzel elősegítve végső soron az emberiség kihalását. Kétségtelen, hogy a világegyetem végetlenjében egy ilyen esemény semmit nem jelent.

Feltehető a kérdés: megéri, hogy az emberiség kultúráját, a tudást néhány hatalmi mániás miatt feláldozzuk, és semmivé tegyük? A ma élő tőkés, politikus csak azt mérlegeli, hogy mennyi ideje van még az életéből, és ez idő alatt hogyan tudja önmaga értelmetlen aranykalickáját kialakítani. Mit érdekli őket a jövő nemzedéke?! Tudjuk a történelemből, hogy az uralkodóknál bevett szokás volt, ha utódlásra került a sor, hogy törvényszerűen ölték egymást testvérek, rokonok ismerősök, mert csak egyvalaki lehetett a kiválasztott. Ezek a tudattalan emberek fel sem fogják, hogy mit jelent az élet, az eszmélés, az emberi kapcsolatok. Számukra ez csak veszélyforrás. A tudat az értelem összeegyeztethetetlen a biológiai szavazógépekkel. A létminimum határán tengődő tudattalan, igénytelen emberek fenntartása olcsó, jól manipulálható. Rémisztően hat ezekre az emberekre az a gondolat, hogy egy ilyen családból kikerüljön egy művelt, értelmes ember, mert akkor felismeri azokat a folyamatokat (társadalmi), amelyek fenntartják ezt a megosztott és tudatosan manipulált társadalmi szerkezetet.

A világban volt, van és talán lesz mindig néhány ezer ember, aki minden érdek nélkül ezeket az összefüggéseket feltárja, a várható jövőről elmélkedni mer, és felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalom irányítóinak, vezetőinek el kell dönteniük, hogy milyen úton vezetik tovább az emberiséget.

Azért kell erről elmélkedni, mert a természet több esetben már eljutott a tűrőképesség határához, meghozta „ítéletét”, sőt elkezdte az ítélet végrehajtását. A folyamat megállíthatatlan, a természet büntetés-végrehajtását nap mint nap a bőrünkön érezzük. Az elméleti és filozofikus elemzéseket váltsa fel a kíméletlen tények feltárása!

A veszélyes emberi cselekedetek és azok hatásának felismerése késztette az 1960-as években Aurelio Pecceit (aki egyébként egy milliomos volt) arra, hogy létrehozzon egy nemzetközi szervezetet az emberiség és a Föld megmentése érdekében. A Római Klub sokáig betöltötte ezt a hivatását. Peccei, mint a szervezet elnöke, az 1981. évben írott művében a „Kezünkben a Jövő”-ben pontosan leírta hitvallását, és átlátta azt a veszélyes utat, amire az emberiség lépett. A mozgalom kezdetben szárnyra kapott. A tudósok felfigyeltek a mozgalomra, de sajnálatos módon megjelentek a bértudósok is, akik azt vallják, hogy sok pénzért nagyon okosak tudnak lenni. Sok esetben kihasználták azt, hogy a szervezet elnöke jómódú, aki megrendelt úgynevezett „jelentéseket”, és azokat nagyvonalúan díjazta. A bértudós mindig abban fejti ki véleményét, és abban okos, amit megrendelnek tőle, és ami megfizetnek. Sajnálatos módon a létrehozó elnök, mecénás elhunyt, és ezzel megszűnt létezni a pénzforrás, amiből a bértudós élt. A kapcsolat megszűnését követően a bértudós azonnal továbbállt, és ott volt okos, ahol a továbbiakban megfizették. A tisztességes tudományt képviselők, a valódi tudósok még próbálkoztak egy kis ideig, de tértelenek lettek, és továbbra is vívják szélmalomharcukat.

A Római Klub aktív időszakában fontos feladatot töltött be. Lefektette azokat az irányelveket, amelyek ma is időszerűek. Az irányelvek arra vonatkoznak, hogy tudományos megalapozottsággal tekintsük át az aktuális korszak helyzetét, és vizsgáljuk meg azt, hogy milyen alternatíváink vannak a jövőben. Az egyszerűnek mondható irányelvek bonyolult összefüggések feltárását igénylik. A „minden mindennel összefügg” elv napjainkban már nem csak elmélet, hanem a rideg valóság. A palatinusi írások a szövevényes kapcsolatrendszereket és az összefüggéseket minden esetben igyekeznek feltárni, az elmúlt kb. 50 év tudományos elemzéseit, igyekeznek egy átfogó rendszerszemléletbe ötvözni, feltérképezni mindazokat a valós és várható veszélyhelyzeteket, amelyek egyszerű bocsánatkéréssel nem oldhatók fel, mert visszafordíthatatlan folyamatokat gerjesztettek.

A rendszerezés viszonylag egyszerű, és valószínűleg minden ember hallott valamilyen szinten ezekről a Földünket közvetlenül érintő veszélyforrásokról, amelyeknek javarészét sajnos az emberi cselekvés idézte elő.

Tekintsük át a fő problémaköröket:

– A természetes körfolyamatok egyensúlyának kérdése. A szén, nitrogén, kalcium, foszfor, víz, oxigén stb. körforgása és egyensúlyi helyzete.
– Élőhelyek, életformák és a globalizáció ellentmondásossága.
– A változó környezet (a természetes és az emberi cselekvés hatásai).
– A népesség növekedésének természetre ható problémája.
– Az élőhelyek tönkretétele, megszűnése, az élet ellehetetlenülése egyes földrajzi területeken.
– A mezőgazdaság ellentmondásossága.
– Urbanizáció, gigavárosok, terjeszkedő települések
– Hulladék, szemét kezelése, mint a környezetszennyezés forrása.
– Vízkészleteink, a természetes vizek szennyezése, a fiziológiás vízbázisok rohamos csökkenése, vízhiány.
– A levegő szennyezése, mint alattomos szennyezés.
– Az un. energiakérdés. Az energiatermelés, mint gazdasági tevékenység, mint a Föld nyersanyagkészleteink átgondolatlan kitermelése és pusztítása, az energia előállításának és felhasználásának irracionalitása.
– Az üvegházhatás (ami a palatinuszi gondolatok szerint több témakörbe is besorolható).
– Klimatikus változás, a változó éghajlat, mint visszafordíthatatlan folyamat, várható hatások a jövőben.
– A természet folyamatos pusztulása, fajok kihalása, szárazföldi és tengerbiológiai katasztrófák, a természetes biológiai rendszerbe történő beavatkozások, genetika, klónozás.

folyt. köv.


Írta és szerkesztette: Szacsky Mihály

Rovat: