Török öröm

- szegény csehek -

Tegnap este az EB eddigi legizgalmasabb meccsét láthattuk. Volt minden, ami kell a jó focihoz: öt gól, kapusbaki, sakkmattra kijátszott helyzet, kapuskiállítás, mezőnyjátékos kapuba állása, 0-2-ről visszahozott meccs – és legfőképpen izgalom.

Fenntartom továbbra is a véleményemet, hogy a mediterrán országok csapatai valami fura változatát játsszák a sportágnak. A török-görög-horvát-olasz-portugál futballisták ugyanis előszeretettel fetrengenek a füvön, ölik a játékot – és az én idegiemet –, szimulálnak, és agresszívan reklamálnak a bírónál, ha nem az történik, amit elképzeltek. (Az olaszok még mindig a hat évvel ezelőtti szabályos koreai gólokat kérik számon a világon. Mostantól majd az első hollandot is, ami persze szintén szabályos volt.) Mindezek ellenére most meg kell süvegelnem a török csapatot a csehek ellen nyújtott teljesítményük után.

Az első félidőben talán nem fogták föl, vagy jó mediterrán szokás szerint a tizenegyesekre vártak, de biztosan nem játszottak még félgőzzel sem. A második félidőt hátrányban már intenzíven kezdték, majd 0-2 után sem föladva, alig 15 perc alatt a maguk javára fordították a meccset. 0-2-ről csapatot fölállni én csak a kocafocisták között láttam, tétmeccsen meg maximum a magyar bajnokságban. Komoly meccsen még nem. Tegnapig. Jellemző, hogy már az ötvenedik perc tájékán, vagyis amikor még csak öt perce kezdték meg eszeveszett hajtásukat, én már azon „örvendtem kár” magamban, hogy még tíz percig bírják, és kipukkadnak. Hát nem!

A törökök pedig olyanok, hogy ha fölpörögnek, nem tudnak leállni. Csak idő kérdése volt, mikor egyenlítenek és fordítják meg azt követően a meccset. Ja, hogy közben nem egy, hanem kétgólos hátrányba kerültek? Nem számít, akkor nem két, hanem három gólt rúgnak! A cseheknek esélyük sem volt a nem európai módon gondolkodó és tűzben égő félholdasokkal szemben. Hiába alkoholista a középcsatár, turbános a középső védő, arab a jobbközép, janicsár-kinézetű a másik bekk, a konform európai fejeket éppen ez a szedett-vedett társaság gyalulta a földbe.

Szegény cseheknél pedig ezzel egy generáció búcsúzott. A ’96-os ezüstérmes csapat utolsó tagjai is visszavonulnak a kieséssel, és nem tűnik úgy, hogy a következő korosztály nagyobb sikerre képes lesz. Ügyes iparosok, köztük egy-két tehetségesebb focistával, de a Nedved-Koller-Poborsky-féle csapatot meg sem tudják közelíteni. Sajnos.

Rovat: