Nem tudom, miért nézek foci EB-t, VB-t. Engem csak ezek a meccsek érdekelnek, amúgy a magyar focira vagy például a Bajnokok Ligájára (lám, lám, milyen tájékozott vagyok!) teszek.

Gimi harmadikban a mi osztályunk nyerte a suliban a lányfoci bajnokságot. Magunk sem gondoltuk volna, hogy sikerül, ezért még nagyobb győzelem volt. Én csak szurkoltam, de az is jó volt. Igazából szeretek focizni, de nem tudok. Plusz fiúkkal nem lehet, mert durvák, a lányok meg nem nagyon rajonganak érte. Kanadában, annál a családnál, ahol vendégeskedtünk, a lányaik lányfoci csapatban játszottak. Kár, hogy Magyarországon nem divat az ilyen, illetve nem sűrű divat.

A focinézés, azt hiszem, ’96-ban kezdődött. Nyári diákmunkán voltam, és pont akkor volt az EB. Hazamentem négykor, és körülbelül ahhoz volt energiám, hogy ledögöljek a TV elé és nézzem a meccseket. Azóta nézem. Nem tudom, mi izgalmasat találok benne, mert miközben lesem a képernyőt, ezen szoktam gondolkodni. Kicsit olyan, mint a kötés vagy bármilyen mechanikusabb munka, türelem kell hozzá. Csinálod/nézed, néha történik valami szokatlan, gól, rugdosás, ez-az, aztán tovább szaladgálnak a pályán. Ennyi. Persze szoktam szurkolni is. Kizárólag érzelmi kötődés alapján, azoknak az országoknak, amiket elsősorban szeretek, illetve azok ellen, akiket nem kifejezetten kedvelek. Az, hogy milyen focit játszanak, az sokszor tökéletesen mindegy, engem aztán nem érdekel. 

A svábokat nem szeretem (Németország, Svájc, Ausztria), mert olyan németek, agresszívak, és különben sincs semmi közöm hozzájuk. Sterilségben és hidegségben hozzájuk csaphatóak a hollandok. Nagy a fejük, tésztaképűek és világos a hajuk (kivéve a valahonnan ott ragadt feketebőrűeket). A törökök, olaszok, spanyolok, portugálok, görögök, azaz a latin szeretők sem a kedvenceim. Az ő csapataikban van a mindig aktuális imádnivaló bálvány, a csodafocista, aki még ráadásul úgy is néz ki, mint egy görög isten (vagy félisten). Hja, kérem, csak azért, hogy jó pasikat bámuljak, nem ülnék le végignézni a meccseket. (Ugyanis a női újságok ily módon próbálják közelebb hozni olvasóikhoz ezt a számukra egyáltalán nem érdekfeszítő sportot.) A svédekkel és a románokkal szemben még nem alakítottam ki hosszútávú álláspontot. A franciák nagyképűek és slussz. Nem szimpatikusak. Akiket bírok, azok a csehek, lengyelek, oroszok és a horvátok. Na, persze a kedvenceim se mindig kedvesek szívemnek, de nekik legalább lehet drukkolni. Tehát: szláv testvéreink forever.

Különben meg az egész EB, VB egy nagy átverés. Hiszen a játékosok év közben megélhetésszerűen fociznak különböző csapatokban és az EB-n, VB-n pedig szembekerülnek egymással a csapattársak. Nem tudom, ezzel hogyan lehet elszámolni, valamint azzal, hogy a nemzeti válogatottak egyáltalán nem is az adott ország szülöttei, csak olyan állampolgárok, meg a többi trükközés. De semmi közük az országhoz. Végül is hiába a nagy igyekezet, azért az EB, VB is csak üzlet, na, persze a szurkolóknak véresen komoly, mint ahogy nekem is.

A focihoz nem értek. De azért szeretem, ha jó a meccs, tehát, mondjuk, ha sokszor a kapu felé közelítenek, támadni igyekszik egyik vagy másik csapat. Viccesek az öreg papper edzők a pálya szélén. Mostanában sajnálom a focistákat. Például a pálya felén süt a nap, a másikon árnyék van. Hogy lehet úgy játszani, hogy hol a szemedbe süt a nap, hol nem? Vagy zuhogó esőben focizni, minden csúszik, tapad, esnek el sorra, nem találják a labdát… Meg össze-vissza lesérülnek, begörcsöl a lábuk, agyonrugdossák egymást. Élmény lehet! Különösen nagyon sajnálom a koponyavédős kapust. Mert hogy koponyatörése vagy repedése volt valamikor a közelmúltban, ezért kell neki a Hannibal Lecter védősisakjára hasonlító cucc. Szerintem inkább ne focizzon, hogy ne kelljen aggódnom érte!

Hát így nézem én a focit mostanság, női szemmel, 2008-ban. De fejlődőképes vagyok. Hozzáértő nem is akarok lenni, nekem elég, ha magamban szurkolhatok a cseheknek. És hiába szexi vagy nem szexi Cristiano Ronaldo, akkor is húzzon el a búsba!