Hol is kezdjem el, ha már gyerekkoromban elkezdődött az egész Vuk történetével. Sokan ismerik még a fiatalok közül is, de a mostani gyerekek már a modernebb, 3D-s verzión fognak felnőni. Szomorú, mert attól még, hogy újabb, egyáltalán nem jobb, sőt…

Azt hiszem, a látvánnyal kell kezdenem mindent, hiszen ezzel szembesülnek először a nézők. Nem értek sokat a számítógépes grafikához, de ez a 3D-s kidolgozás még nem teljesen tökéletes. Fél óra múlva már kezdett hozzászokni a szemem a kissé torz rókákhoz, így próbáltam a történetre koncentrálni. Nagyban hasonlított az eleje a régi Vuk meséhez, mert a pici róka itt is magára marad egy vénebbel. Szerencsére itt nem halt meg egy állat sem, bár az első negyed órában az orvvadászok vérengzését elég durván ábrázolták. Azt hittem, a kicsik csak a japán mesékben látnak erőszakot.

Nos, a történet zavarosan több szálon fut. Egyfelől Kis Vuk ki szeretné szabadítani apját (Vukot) és a többi cirkuszi állatot. Másfelől a cirkusz botrányos állatkínzását mutatja be, és természetesen a tolókocsihoz kötött fiú kalandos életét. Mert kalandban nem volt hiány! Szerelmes lesz a fiú Carmellába, a cirkusz egyik artistájába. Ő az egyetlen a szedett-vedett bandából, akit érdekelnek az állatok, és nem képes gonoszságokra. Mostohaanyja, Arcadonna, mindenre képes a sikerért és a pénzért.

Valójában a jó és a rossz küzdelme jelenik meg a vásznon, elég hihetetlen elemekkel. Hiszen ki hallott már hallókészülékes kutyáról? Számomra csalódás volt, de a körülöttem ülő gyerekek élvezték. Ebből jöttem rá, hogy az igazi Vuk magasra tette a mércét, amit ők nem tudhatnak. Azonban, ha ettől eltekintek, egy jó kis mese kerekedik az egészből. Viszont a grafika még akkor is zavaró…

Ani
annni@citromail.hu