Női szemmel

- EB (v)ágy -

Nem szoktam focit nézni sem tv-ben, sem a gyep mellől. De az EB (és természetesen a VB) más. Szent és sérthetetlen. Olyannyira, hogy képes átállítani az ember hétköznapi rutinjait –minden a meccsekhez igazodik –, képes átállítani az ember biológiai óráját, képes lemondásra sarkallni az embert, és képes megváltoztatni a lakás berendezését is. Ez utóbbit mindjárt kifejtem.

A kulturált EB-sátor hiányát nehéz pótolni. (Arról, hogy mennyire nem találom jó döntésnek a sátor kizavarását az Óváros térről, majd máskor mesélek…) Azonban, ha már úgy adatott, hogy nem sörtől ragadós padokról, nem megannyi fanatikus és ismerős közül nézzük az EB-t, akkor legalább szurkolói magányunkban a kényelem maximális fokát próbáljuk biztosítani a lakásban! Történt ugyanis, hogy a hálószobánkban nincs tv. A nappalinkban viszont nincs ágy. Illetve van, de az olyan kempingágy, egy méregdrága bőr kanapéba süllyesztve. Úgy gondoltuk, hogy csak alkalmanként húzzuk ki, ha jön a vendég. Hát nem így lett, és gondolom, már sejtik a sztori végét.

Igen, kérem, a kényelmes, hatalmas francia helyett egy feleakkora és feleolyan kényelmes ágyon kempingezünk az EB első meccsétől fogva, valószínűleg a döntőig. Már be sem ágyazunk, hiszen nap mint nap rúgják a bőrt, és hát azt látni kell! Még ha a 90 perc alatt kummant is az emberfia egyet. És egy ágyban fekszik – legalábbis 90 percig – az ellenféllel…

De hát ki ne áldozna ennyit az EB-ért?

Rovat: