Hajrá fiúk!

- Euro 2008 -

Drukkoljunk, nézzük a foci EB-t! Mert legalább addig sem foglalkozunk közélettel. Mert legálisan többet lehetünk egyedül vagy a haverokkal. Mert a fű nyugtat. Mert sörözhetünk. Mert még focit is láthatunk. Talán. Kétévente fociünnep. Vagy EB, vagy VB. Egy a lényeg: foci éjjel, nappal. Sokan azt gondolják, ez a futballról szól. Tévednek. Ez rólunk szól, férfiakról. Ez a mi örömünk, a mi ünnepünk. Ezt nekünk találták ki. És ebben a foci csak eszköz, hogy rólunk legyen szó – szerintem.

Miért nézzük a meccseket? Mert végre kikapcsolódhatunk. Nem kell annyira intenzíven foglalkozni a családdal, a munkahelyen is lazíthatunk, hiszen legálisan beszélhetjük meg a tegnapi eseményeket, sokszor magával a főnökkel – mert végre nem az agyromboló, lélekpiszkító közélettel foglalkozunk. Vélhetőleg a politikusok is meccset néznek, nem dolgoznak. És ez mindenkinek jó. Kicsit regenerálódhat az ország, regenerálódhat a mi idegrendszerünk is. Mert a haverokkal lehetünk, vagy egyedül. Van időnk magunkra, a barátokra. A meccsek alatt számtalan érdekes dolgot megbeszélhetünk, ismerkedhetünk, találkozhatunk olyan barátokkal, akiket ritkán, vagy egyáltalán nem látunk a hétköznapjainkban. Mert a fű nyugtat. A fű olyan jó hatással van ránk. Szép a színe, íze. Jó.

Mert legálisan növelhetjük a söradagunkat, amit aztán naponta megismételhetünk. Ilyenkor mindenki elnéző, feleség, anya, barátnő, főnök, munkatárs. És, ha szerencsénk van, még focit is láthatunk. A látottak alapján szkeptikus vagyok. Gondoljunk az osztrák-horvát, Svájc-Csehország meccsekre. De talán a végére beindulnak. Itt is, mint mindenhol, az egyéniségeket, az olyan személyiségeket keressük, akik elvarázsolnak, akikről lehet dumálni, akikre felfigyelünk, akik egy mozdulattal kikapcsolnak minket.

Ezért az elkövetkező hetekben: Hajrá fiúk!

Rovat: