Micsoda kétszínű ország…

- hogy is van ez? -

36 évesen már elgondolkodom azon, amit mondanak nekem, vagy amit érzékelek. Igazán, mélyen, kételkedve és őszintén, mindazonáltal tudva azt, hogy elsősorban tettei minősítik az embert. Mégis: szólj, s megmondom, kivagy. Mert sokan kivannak. Dolgoznak reggeltől estig 300–500 Ft-os óradíjért, mialatt milliárdokat csalnak, lopnak el a fejük fölül.

Füredtől Keszthelyig a nyár kivételével a balatoni emberek vegetálnak, feketéznek, bartelleznek, örülnek és szomorúak is egyben, ha állandó munkájuk akad. Erről nem szól a fáma. A kisember nem polgár, hanem szorgalmasan fogyasztó, olcsó munkaerő. Nem képes civil mozgalmakat szervezni, suzukijában lelassít az 50-es táblánál, miközben kopaszra nyírt önbizalom-emberek szinte kötelezően német verdáikkal gátlástalanul előzgetnek. Apropó.

19 éve van jogosítványom. A családom mindig kikacagott, hogy lassan vezetek, meg minden. (Persze nem mindig, de az vesse rám az első követ…, viszont figyelek, törekszem, éber és tudatos próbálok maradni) Óvatos vagyok, miközben bankos területi képviselő barátaim 100-nál lassabban nem tudnak közlekedni. Így aztán 19 év óta először gyorshajtásért megbüntettek. Sárváron, körgyűrűn, a forgalom ritmusában haladva 50 helyett 63-al mentem. 6 000 Ft-om bánja, de mivel tanár vagyok, a nyaram szabad, közmunkát tervezek.

Micsoda kétszínű ország, rendőrség és törvény. Ha 200 ezer forintot rászánnék, hivatalosan „mérném és blokkolnám” a rendőri jelenlétet; annyival mennék, amennyivel csak akarnék. Mondhatnám: legális korrupció, ha közvetetten ugyan, de fizetek (áfát), akkor enyém a pálya. Hogy is van ez?

Hogy van az, hogy komoly, sötét, drága autót igazoltatás közben még nem láttam? Hogy van az, hogy Veszprémben még mindig iszogatnak közterületen a tinik? Hogy van az, hogy nem tudnak 20%-os adókulcsot hozni, hogy mindenki fizessen? Hol van a közös teherviselés? Hogyan dolgoznak a parlamentben? Egyáltalán kikkel vagyok körülvéve? De komolyan, kik ezek?

Kik azok, akik nem tudják rendbe tenni hazám ügyeit, akiknek mindent lehet? Naiv nem vagyok. Mi közöm a 850 millió éhezőhöz? Komolyan, a saját életünkön kívül, itt Magyarországon, nekünk magyaroknak mihez kellene, hogy közünk legyen? Mikor leszek fontos én, aki nem tud (pontosabban nem akar) ügyeskedni, előzgetni, fontoskodni, hanem csak dolgozni és élni? Miért erősebbek a mi kötelességeink, mint másokéi? He? Ha?


Romuló

Rovat: