Indiana Jones és a koponyányi Monyók

- avagy van még régi a nap alatt -

Haj van az autón, mi az? Háppersze, hogy Herizonford (gyk. hair is on Ford) – ami rossz szóvicc, viszont szeretjük színész. Mégha nem is egy Dzseknikolzon vagy Robertdeníró, de Stohl Bucit azért még übereli, éshát mégis ő lenne a Han Solo, vagy mifene. Az Indiana Jonesról már nem is beszélve! Illetve de, mert éppen erről beszélünk, hogy megint itt van ifjabb Henry.

Egyszóval (hattal) Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Nagyjából az ilyen hosszúságú cím az etalon Jones-ügyileg, bár a Frigyláda egy szóval hosszabb volt. Hiába, akkoriban még fosztogatókra is tellett! De ez mellékes, az a fontos, hogy visszatért a nagy hármas, Spielberg, Lucas, Ford, hogy megint lenyűgözzenek bennünket egy csomó valószerűtlen katyvasszal, amit csupán Harrison Ford sármos kalandorimidzse és aranyköpései (tudom, hogy nem ő találja ki ezeket, nem vagyok hülye) tesznek emészthetővé.

Ezzel a koponyás cuccal az a legnagyobb baj, hogy a negyedik a mozifilmek sorában. Megfigyelhető ugyanis, hogy a páratlan sorszámú Jones-filmek klasszak, a párosak meg halál gagyik. Emlékszik még valaki a Végzet templomára? Valami szőke macával meg egy orientális kiscsákóval úttörővasutaztak egy bányában, kábé ennyi maradt meg belőle (meg a szemfőzelék vagy mi az undormány)…

Szóval a négyes rajtszám nem sok jót ígért, hiába szerencseszám ez a japcsiknál, akik amúgy is központi hatalmak voltak. És hogy mennyire nem bolondság ez a misztikus számolgatás, az bizonyítja, hogy ez a király koponyás rész megint nem klappol valahol. Ennek az első jele, hogy rögtön a film elején néhány másodpercig azt hihetjük, rossz filmre ültünk be, mivel egy ürge a főszereplő – tisztára, mint egy új valtdizni múviban.

Aztán persze kezdődik az akció: megjelennek a rosszfiúk, és rögtön legéppuskáznak egy halom derék amcsi katonát (biztos mind szerető családapa), de a leggonoszabb a rosszlány, az aktuális antihős, Irina Spalko (Cate Blanchett), a kelet-ukrán domina. (Mert persze öregszik a főhős, kinőtte a nácikat, úgyhogy új ellenségkép kell: a fránya komcsik.) Itt aztán Fordot elnáspángolják, majdnem hipnotizálják, elárulják, kilövik egy föld-föld rakétajárgánnyal, végül leatombombázzák. Komolyan mondom, egy közepes Steven Seagal filmben összesen nincs ennyi akció, itt meg még jó, ha negyed óra eltelt… De legalább megtudjuk, hogy bár atomtámadás idején nem praktikus az asztal alá bújni, ahogy azt az ötvenes évekbeli oktatófilmek állították, de jó, ha van egy bazi nagy frizsiderünk kéznél!

Eztán már nincs pardon vagy megállás: Indy-t kirúgatják a genyó, mccarthysta FBI-osok, nyomulnak rá Irina kápói, és felbukkan egy rejtélyes (hú, de az) fiatalember, aki Travolta legszebb, grízes napjait idézi a mocijával, bőrszerkójával, meg ahogy egy fantába mártogatott fésűvel belövi a séróját. A magát Mutt-nak (ejtsd: matt) nevező ifjoncról a történet egy későbbi pontján persze kiderül, hogy ő a legifjabb Henry, és ettől aztán nagyon meglepődünk (hú, de mennyire), hogy ezt aztán végképp nem gondoltuk volna, főleg, hogy anyukája a Frigyládában megismert (majd a Végzet templomában elfelejtett) Marion (Karen Allen). Akit persze Indy közben is mindvégig nagyon szeretett, csak hajtotta a kalandortermészete, meg más nőkkel kellett szexelnie, de nem baj, mert ami késik, nem múlik, a hátralévő kis időben még élhetnek majd tartalmas családi életet.

De már megint elkalandoztam, és nem a fő cselekményszálról beszélek, ami egy rejtélyes (már megint ez a szó) kristálykoponya körül bonyolódik. George Lucas valószínűleg kiolvasta a Däniken-összest, mielőtt megírta a forgatókönyvet, így egyre több utalás esik ilyen fura, meghatározhatatlan helyről érkezett, csúcsfejű istenlényekről, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból öntözni tanították a dél-amerikai prekolombiánusokat (ahelyett, hogy mikrót adtak volna nekik meg lézerpisztolyt – mobilt hülyeség lett volna, mert még nem volt térerő). És láss csudát: a némi keresgélés után meglelt kristálykoponya is csúcsfej! És furán mágneses is, mert még az aranyat is vonzza!

A már-már kiállhatatlanul izgalmas fordulatok közepette kiderül, hogy a koponyát vissza kellene juttatni a feladóhoz, aki nem máshol lakik, mint a legendás Eldorádóban. Úgyhogy Indy – hóna alatt a koponyányi Monyókkal – útra kel, hogy megmentse Mariont, rájöjjön, hogy van egy fia, és felkutassa az „Aranyvárost”. Hogy ott mit talál, azt már igazán nem akarom előre elárulni, ezt nagyjából-egészében a filmkészítők úgyis megteszik… Azt azért elmondom, hogy aranyat nyilván nem, mivel a város indiánus nevét hibásan fordították, eredetileg inkább „Kincsvárost” jelentett, a legnagyobb kincs pedig a tudás, vagyis Eldorádó nem más mint Infopolisz, azaz végső soron a misztikus város azonos Veszprémmel (feltéve, hogy a Séd az Amazon).

Persze a film nem rossz, de igazából nem is jó. Egyszer érdemes rá mozijegyet venni (már csak a legendának kijáró tisztelet miatt is), de nem ez lesz az az opusz, amit rongyosra nézünk otthon a DVD-n. A legnagyobb csalódás mégis az volt az egészben (ezt tartogattam a végére), hogy idősb Henry állítólag megboldogult az előző rész óta, pedig akkor slukkolt egy jót a Grálból. Hova romlik ez a világ, ha már a krisztusi ereklyékben sem lehet megbízni?

Rovat: