Eszter hagyatéka

Márai Sándor és Sipos József filmje

„Nesz illat szél víz régi élet emlék virág első szerelem. Ház a hegyen. Alant a Balaton, fent a vidéki kúria, jobb napokat látott, régi pompáját őrző, mára már megroggyant ház, benne halottak árnyai, sorsok lenyomata és két halkszavú asszony. Élnek, éldegélnek, mint a mesében.”

Egy napon a Balaton partján öreg dajkájával (a fanyar és cinikus: Törőcsik Mari) magányosan élő Eszterhez (a szépséges és okos: Nagy-Kálózy Eszter) látogató érkezik: Lajos (a hatvanévesen is remek, rezdüléseiben is lenyűgöző színész: Cserhalmi György), aki már húsz éve nem járt a gyönyörű, öreg házban, és aki régen Eszter szerelme volt, mégis a nővérét vette feleségül. A léha és nagyvilági életet élő Lajos ráadásul nemcsak összetört szíveket, de becsapott barátokat és tetemes adósságokat is hagyott maga után, így a fogadására összegyűlik a házhoz Eszter bátyja (az epizódszereplő, normális embert alakító: Áron László), Eszter egykori udvarlója (a szakállas, pocakos, szigorú: Eperjes Károly), és a család ügyvédje (a legutóbb exnyomozóként látott: Szilágyi Tibor) is. Lajos pedig nem egyedül érkezik: hozza magával két gyerekét (az idióta frizurájú, ám szerepét hitelesen alakító Hámori Gabriellát és a bájgúnár Kolovratnik Krisztiánt), lánya vőlegényét (a kutyát örökké kezében tartó Simon Kornélt), és annak anyját (az epizódszerepben is udvarosdorottyás Udvaros Dorottyát). Eszternek sejtelme sincs, hogy élete egyetlen szerelme miért bukkan fel annyi év után, és mi lehet a titkos célja. Mert abban mindannyian biztosak, hogy van neki…

„Azt akartam, tudjad, hogy nem lehet semmit önkényesen befejezni, idő előtt abbahagyni, emberek között… Nem lehet! Neked közöd van hozzám, most is, mikor idő és távolság már mindent megsemmisített, amit valamikor építettünk egymás között. Érted most már? Te felelős vagy mindazért, ami velem történt az életben, ahogy én is felelős vagyok miattad és éretted… a magam módján… igen, egy férfi módján.” – mondja végezetül Lajos Eszternek.

Két egykor egymásba szerelmes ember utolsó találkozását meséli el a film. Márai írásaira annyira jellemzően most – mikor már semmi sem számít, vagyis annak, aki egész életében a múlthoz köti az egymás után pergő napok füzérét mindegyre, annak igenis végtelenül fontos ez az utólagos magyarázat – a jelenben próbálják kinyomozni, hogy akkor és ott miért úgy történt, ami történt. Ha minden másképp esik meg, akkor boldog életünk lehetett volna, legalábbis ebben reménykedünk talán mindhalálig.

„Nem elég szeretni valakit! Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj vagy szándék, vagy törvény, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran… ez volt a baj. S ez a te bűnöd, mert a férfi bátorsága nevetséges a szerelemben. Ez a ti munkátok, a szerelem… Csak ebben vagytok nagyok. Itt buktál meg valahol, s veled bukott minden, ami lehetett volna, ami kötelesség volt, feladat, az élet tartalma.”

A regényt Márai Sándor írta, a filmet Sipos József rendezte. Vagyis pontról pontra filmre vitte ezt a hihetetlenül vászonra kívánkozó, a hármas egység szabályát megtartó kamaradarabot. Követve a regény történéseit itt-ott sűrített, értően összehúzott részeket, a szövegeket pontosan átvette az eredeti műből, és parádés szereposztással tette mindezt. Néha fárad a néző a veretes irodalom hallatán, de élmény annyi moslékszöveg között, hogy Márait hallgatván visszatérhetünk olyan időbe – amely tán sosem volt –, mikor még tiszta volt az ég, érthetőnek tűntek a szándékok, és magyarázhatónak a világban történő események.

A leírt sorok megelevenednek, képpé formálódnak, ráadásul nem is akármilyen képekké, mivel Gózon Francisco operatőr igazi mediterrán hangulatot varázsolt a vászonra a badacsonyi ház és táj látványából. Néha lankad a néző figyelme, túl sok a közeli kép, túl sok a felfogni való gondolat, szó, érzelem, de mindenképp lenyűgöző az összhatás, és le a kalappal a film előtt! Márait filmre vinni nehéz, sőt talán lehetetlen. Nagyon nagy alázattal és gondos, precíz munkával a regényt elgondolkodtató és megnyugtató, szép képekkel dús moziszalaggá varázsolta az alkotó stáb.

„Nesz illat szél víz régi élet emlék virág első szerelem.”

Rovat: