RÁK

- félelem, szorongás, végzetes betegség – II. rész -

A Palatinus-írásokban többször fel-felbukkannak hírek a Somatinfra-kutatásról, ami nem véletlen, mert e sorok írója több mint 20 éve foglakozik humánbiológiával, szomatológiával a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a Nukleáris Technikai Intézetben és Tanszéken.

Teljes káosz, mondhatnák sokan, de ebben az esetben a tudományok egymásra épülése nem átláthatatlan zavart idéz elő, hanem letisztázza a kutatási utakat. Esetünkben az összefüggést abban kereshetjük, hogy a biológiai élet (meglévő, fenntartott) csak és kizárólagosan a folyamatos anyagcsere-folyamatok révén tud fennmaradni. Ahhoz, hogy ezek a folyamatok minden esetben optimálisan változzanak, a körülményeket és a környezeti tényezőket is figyelembe kell venni. A biokémiai és biofizikai folyamatok megértésében sok segítséget nyújthat a kvantumbiológia.

A szomatoinfra leegyszerűsítve nem más, mint a dinamikusan változó biológiai életfolyamatok kvantumbiológiája, melynek egyik terméke a „humán radiáció”, ami nem más, mint az ember termoreguláció-folyamatainak terméke elektromágneses sugárzás formában. Abban az esetben, ha a test minden pontjáról kilépő emittálódó sugárzást a lehető legpontosabb formában mérni tudjuk, akkor felismerhető, hogy ennek a sugárzásnak milyen pontos és megbízható információ tartalma van.

A Somatoinfra vizsgálati rendszernek nagy előnye, hogy minden károsítás nélkül folyamatosan (időkorlátozás nélkül) vizsgálhatja az embert, miközben a biológiai változásokat értelmezni tudja. Akkor talán megtaláltuk a csoda-módszert! Sajnos, azt kell mondani, hogy még távol vagyunk ettől az áhított céltól. A tumoros megbetegedések vizsgálatánál arra kellett rádöbbeni, hogy ugyanaz a tumortípus is egyén-specifikusan képes változtatni térben és időben a biokémiáját, biofizikai jelenségeit, de még a kvantumbiológiai folyamatait is.

Leegyszerűsítve: az egyforma tumorok termikus értéke akár 2 ºC határon belül képes működésüket biztosítani. Ismerve azt a tényt, hogy az ember maghőmérséklete egy napon belül (24 óra) akár 0,6 °C ingadozást mutat, akkor egy olyan sejtélettani folyamat, amelyik 0,2–2ºC közötti sejtélettani ingadozást is elvisel, sok bizonytalanságot kelthet. A kutatómunka alapján viszont bizonyítani lehetett, hogy az ép és az érintett sejtképletek közötti relatív emissziós elektromágneses intenzitás-differencia viszonylagosan stabil, és ez bizodalomra adhat okot.

A rövid ismertetésszerű elemzés rávilágít arra, hogy egyes életfolyamatokat nem lehet leegyszerűsíteni a szomatoinfra esetében színes pacákra és pontatlan hőmérsékleti mérésekre.

Visszatérve a a cikk első részében írt „kiállításra”, szolid kritikák szerint is meghökkentő a bemutató, és arra kellene ösztönöznie az embereket, hogy rendszeresen látogassák a rákszűrési programokat, mert az időben kiszűrt tumoros megbetegedés gyógyítható.

De mit nevezhetünk tumoros megbetegedésnek, vagy rákos folyamatnak?

A rák (gör. carcinoma):
- a hámszövetek aránylag gyors növekedésű, rosszindulatú daganata. Ennek megfelelően a szakszerű kifejezés: hámszövet eredetű tumor. Számos anatómiai helyen jelenhet meg többféle életfolyamatot produkálva. Kialakulhat a nyálkahártyán, a bőrön, a szervek belsejében. Ezek a folyamatok szöveti típusuknak megfelelően kétféle típust alkothatnak. A laphámból kiinduló értelemszerűen a laphámrák, míg a mirigyhámból kiinduló tumorokat adeno-carcinomának nevezzük. Korábban azt vélelmezték, hogy a rák az idősebb, 40–70 éves emberek korra jellemző betegsége. Az újabb kutatások igazolták, hogy ez optimális esetben kockázati tényezők kizárása mellett lehetséges, mint genetikai kiváltó ok.

A rákbetegségtől való félelem – ismertebb nevén a carcinophobia – sok esetben neurózisba is torkolhat, még egészséges emberek esetében is. Az, hogy olyan felhívásokkal találjuk magunkat szemben, melyek azt sugallják, hogy menjük el rákszűrésre, hogy korán felismerhetővé váljon tumoros megbetegedésünk, sokakban nem a prevenciót, hanem a struccpolitikát erősíti. Tényszerűen kell elfogadni, hogy az emberiség átlagos életkorának kitolódásával egyre többen érik el a „rákos kor”-nak emlegetett időt. A tudomány ismerete szerint idősebb korban – az életvitelünkkel és életfolyamatainkkal – valóban egyre jobban kiszolgáltatottak leszünk a tumoros megbetegedéseknek, de azt is tudni kell, hogy a fiatal korban kialakuló rákos megbetegedések általában agresszívabbak, gyorsabb lefutásúak, mint az idősebb korban kialakult betegségek. A világban folyó kutatások és az egészségipar sajnálatosan sok esetben ezt a biológiai tényt és ismereteink hiányát úgy tekinti, hogy a tumoros betegek diagnosztizálása és kezelése egy potenciálisan soha ki nem merülő piac.

Meggyőződésem szerint napjainkban a tumoros betegségben szenvedők ellátására az állam nem fordít kellő odafigyelést, és ezzel „vámszedő” szélhámosok, varázslók és lelketlen „gyógyítók” sok embertársunkat jutatják a teljes elkeseredés határára. A felületes szemlélődő is találkozhat azzal a sok csodaszerrel, módszerrel, amik azt sejtetik, hogy a rák teljes mértékben gyógyítható. A mindennapok azt mutatják, hogy ezek az állítások még csak közelítően sem tekinthetők valósnak.

Egy rövid összefoglalóval célszerű megismerni a carcinoma, a rák néhány ismérvét – a carcinoma nem más, mint az atypusos, malignus, epithelialis daganatok összefoglaló megnevezése.

Szövettanilag az atypusos jelleget a ráksejtek éretlensége, morphologiai differenciáltságuk hiánya fejezi ki. Malignistásukat pedig növekedési sajátságaik határozzák meg az alábbi formában: – lokális infiltratív, destruktív növekedés, - recidivakészség, - a regionális és a távolabbi metastasis-képzés.

Az egyszerűsített osztályozás a szövettani szempontok szerint történt, de ismertek még az úgynevezett kliniko-pathológiai szempontok is:
- szervi, primer kiindulás
- szervben belüli lokalizáció és kiterjedés
- a metastasisok jelenléte

Ismert, hogy az un. éretlen sejtes rákok a legmalignusabbak. A tumort alkotó ráksejtek alapján két fő csoport különböztethető meg.
- Carcinoma cylindrocellulare – hengersejtes rák és változatai.
- Carcinoma planocellulare – a laphámrák és változatai.

A címszavakban leírt formációk is mutatják, hogy a daganatos megbetegedések esetében nagyszámú változattal találhatjuk magunkat szemben, melyek esetében azt is tudomásul kell venni, hogy jelenlegi ismereteink alapján csak akkor tudjuk felfedezni, ha már „mutatja magát” a megtapadás (laboratóriumi vizsgálat, morfológiai vizsgálat stb.). Az elmúlt években többször fordult elő, hogy általános szűrővizsgálati eljárásokkal egy kialakult és folyamatában fenntartott tumoros megbetegedésnél a somatoinfra mutatott szolid jelértéket. Ezek a jelértékek nem tekinthetőek diagnosztizálhatónak, mivel a sejtélettani folyamatok sok esetben csak minimálisan változtatják az érintett terület anyagcsere-folyamatait. Csak értelmezhető és mérhető jelértékeket lehet feldolgozni és standardizálni.

Téves az a feltételezés, hogy a „hőtérkép” kimutatja a rákot. Természetesen, ha célzottan, megfelelő előkészítettséggel detektáljuk a humán radiációt, azaz az emberi test folyamatos infravörös elektromágneses kisugárzását, akkor a biokémiai és biofizikai jellemzőknek megfelelően várhatunk kvantum-jelenséget. Így válik érthetővé, hogy az emberi test infra-topográfiája miért alkalmas a sugárzás intenzitásának differenciájával meghatározni az eltérő életfolyamatokat.

A biológiai variáció végtelen a tumoros megbetegedésekben is. Ezért felelőtlen és tudománytalan minden olyan kijelentés, amelyik azt állítja, hogy megtalálta az „üdvözítő” technikát akár a diagnosztikára, akár a terápiára.

Az elmúlt nyolc évben a tudományterületek összevonásával lehetőség nyílt arra, hogy a kvantumbiológiai ismereteinket a biológiai alapkutatásban is eredményesen tudjuk használni. Várhatóan a kutatási eredmények lezárását követően még ebben az évben közzétehetővé válik egy elmélet. Az elmélet nem pusztán okoskodás vagy matematikai varázslat. A természettudományi kutatások alapját a természet megfigyelésével kell kezdeni. A természeti jelenségeket fel kell ismerni, az összefüggéseket fel kell tárni. Nehézséget okoz, hogy a természet törvényeit statikusan nem szabad értelmezni, mert a biológiai élet egy időfolyamat része. A BIR-elmélet bizonyítása évek óta folyik, és azt lehetett tapasztalni, hogy a tumoros megbetegedések esetében értelmezhetőek voltak a BIR-elméletben meghatározott, elsősorban kvantumbiológia folyamatok.

Lelkiismeret-furdalásom van, mert visszaolvasva a cikket, tudom, hogy sokan talán azt gondolják, hogy ez a szerző is csak sok értelmezhetetlen szó „összehordásával” próbálja tudományát eladni. Elnézést kérek mindazoktól, akiknek más az érdeklődési területük, de úgy gondolom, hogy a nehezen olvasható írás mindenkinek szól. Remélhetőleg azok, akik még tanultak biológiát, matematikát, fizikát, kémiát, nem utasítják el ezeket a – szerintem fontos – információkat.

folyt. köv.


Szacsky Mihály

Rovat: