Végül is, egy próbát megér – ezzel a gondolattal a fejemben töltöttem ki a jelentkezési lapot az Ifjú Körmönfont Körmölők klubja által szervezett, a Városi Művelődési Központban 2008. május 16-án megtartott Diák Média Napra.

A bejáratnál nagy tömeg – bent tíz-tizenkét éves gyerekek kérdezgették a belépők nevét és írták rá egy aranyos, bár később hasznosnak egyáltalán nem bizonyuló, nyakba akasztható kártyára. Több mint húszperces a késés, ami ezután nagyon szépen végigkövethető az összes programon, de tulajdonképpen nem számít. A programsorozatot Porga Gyula alpolgármester és C. Szalai Ágnes, a VMK igazgató-helyettesének köszöntője nyitotta meg. Kedves, ám sablonos és unalmas dolgokról esett szó, az ember figyelmét jobban lekötötte a háta mögött ül általános iskolások fel-felhallatszó vihogása.

Egyébként meglepően nagy volt az érdeklődés. Igaz, tizennégy év körüli volt az átlagéletkor, de a szervezők is hangot adtak kellemes csalódásuknak. Egész osztályok érkeztek a környékről tanáruk kíséretében, például Várpalotáról, de később helyi gimnáziumok tanulói is megjelentek. Az Ifjú Körmönfont Körmölők klub tagjai – akik igazgatták az események menetét és informálták az érdeklődőket – végtelenül kedvesnek és segítőkésznek bizonyultak. Végül lefutottak a köszöntők, és érkezett a már várt Hartai László filmrendező, tanár, valamint a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tankönyv írója.

Én magam is nagyon vártam ezt az előadást, de, hogy őszinte legyek, kissé csalódtam. Nem tett rám túl nagy hatást. Persze érdekes volt, jó és hasznos dolgokat mondott el azok számára, akik most kezdenek érdeklődni a média iránt, de az előadás igencsak leegyszerűsített, néha eléggé szájbarágós, és ebből kifolyólag unalmas is volt. Szóval tényleg inkább annak az általános iskolás korosztálynak szólt, akiknek épp csak egy-két nagyjából kialakult gondolatuk van a témáról. Ez nem feltétlenül gond – amolyan „kedvcsinálónak” tökéletes. Ami mindenképp pozitívum volt, az a saját maga által összeállított videó, amely az elmúlt pár hét tanárverés-hisztériáját világította meg érdekes szemszögből. Igaz, ennek se láttuk a végét, „köszönhetően” némi technikai hibának, de ezen az egy apró stiklin kívül tényleg jól működött minden a programsorozat végéig.

Őt követte Barták Péter, a Napló főszerkesztőjének előadása, ami szintén az előbbi szisztémát folytatta, legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy szintén nem mélyedt bele igazából semmibe, hanem általános képet próbált felvázolni az újságírás, valamint a szerkesztőségi munka nehézségeiről, követelményeiről „Kiből lesz az újságíró?” címmel. Ez persze nem baj, hiszen ez az általános iskolás korosztály számára teljességgel kielégítő, de amikor az ember eljön a Napló főszerkesztőjének előadására, érthető módon többet vár. De mindegy is, mentsége lehet Hartai László és Barták Péter úrnak is, hogy itt még jelen volt az a fiatalabb korosztály is, akiknek ez érdekes lehetett – bár ez alapján célszerűbb lett volna elnevezni az egészet mondjuk Gyermek Média Napnak.

Itt ötperces szünet következett, amely során rengeteg – talán egy-két csoport kivételével az összes – kisdiák távozott a helyszínről a „legalább lógtam egy kicsit” vagy „jobb, mint tanulni” mondatfoszlányokat maguk után hagyva. A szünet után két egyetemista-szerű fiatal srác jelent meg az előcsarnok színpadán, hogy ők akkor most a rádiókabaréból fognak humoros, megnevettető pillanatokat feleleveníteni. Miután az ötödik másodpercben elmúlt a közönség kezdeti kíváncsisága, gyakorlatilag az egész dögunalom volt (egy-két tényleg vicces momentumot kivéve).

Még a délelőtti programhoz tartozott a következő, a „Hogyan hat a média? – A női ideál változásai az ókortól napjainkig” című előadás. Ez akár fordulópontként is jegyezhető – az előadó, Dr. Túry Ferenc pszichiáter tényleg kitett magért. Nagyon érdekes, képi anyaggal folyamatosan illusztrált előadásnak lehettünk tanúi, ahol a willendorfi Vénusztól Marilyn Monroe-n át egészen napjainkig és az anorexiáig minden terítékre került, még az önmagát Yoda mesterré operáltató Michael Jackson is. Az előadás jó volt, helyenként egész jó humorral megfűszerezve, sajnálom, hogy a végéről lemaradtam.

Az előadás vége felé egy időre elhagytam a VMK épületét. Mire visszaértem, már lemaradtam az A-LAPOZÓ cikkíró verseny eredményhirdetéséről (igaz, semmiféle hiányérzetem nem volt ezzel kapcsolatban), és már mentek az azt követő előadások – kisebb termekben, kisebb csoportoknak. Mindenki eldönthette, melyik iránt érdeklődik. Engem vonzott az „Új média” cím alatt futó részleg, de mivel erről már eleget hallottam a Kamera Hungária kissé magamutogató, de kétségkívül hozzáértő előadóitól, ezért találomra a „Hogyan ronthat énképemen a média?” feliratú terembe ültem be.

Nem bántam meg – alig tíz-tizenkét érdeklődő volt a teremben. A kis létszám és az előcsarnokra jellemző színpad hiánya is sokkal családiasabbá, oldottabbá tette a hangulatot. Horváth Gábor tanár és ifjúságvédelmi szakértő beszélt hosszasan, de igencsak érdekesen a tv és internet hatásáról, azok, valamint a cyber-sex okozta függőségről. Bár elég zavaró volt, hogy az általa hozott projektor segítségével vetített kép közepébe tökéletesen beállt, de ezt maga az előadás feledtette. Nagyon érdekes dolgokat hallhattunk, az ember a média rengeteg olyan negatív hatásáról értesülhetett, amiket tulajdonképpen napjainkban már teljesen normálisnak tartanak.

Egyszer csak benyitott az ajtón a Körmölők egyik tagja, és közölte, hogy be kéne fejezni az előadást – sajnáltam, mert tényleg klassz volt –, mivel megérkezett, és már nagyon kezdene Pap Gergely, a TV2-ből az ország által csak Pimasz Úr néven megismert riporter. Ismét visszamentem az előcsarnokba, helyet foglaltam az aközben még foghíjasabbá vált nézőtéren. Az előbb említett Pimasz Úr már fent ült a színpadon, mégis sikerült elérnie, hogy itt is igencsak oldott hangulat kerekedjen. Külön kérte, hogy tegezzék, gyakran mondott jó vicceket, humoros történeteket. Amolyan kérdezz-felelek szinten ment a dolog – a székeken ülő diákok kérdéseire mindig szép hosszú válaszokat kaptunk. Rendkívül közvetlen volt, és meg se próbált szakmai vagy bármi bonyolultabb dologba belemenni – ahogy elnéztem, nem is lett volna kedve hozzá –, inkább csak mesélt, de azt nagyon érdekesen és sokat. Végül a záró fellépő a főként veszprémi gimnazistákból álló, igen kifinomult, mégis populáris zenét játszó The Zhe Band volt.

Szóval, összegezve, milyen vagy mi is volt ez a Diák Média Nap? Van, akinek csupán ízelítőt, van, akinek bizonyára érdekes előadások sorozatát vagy esetleg még többet jelentett. A gyengébb kezdés után jöttek azok a programok, amikre már én is azt tudom mondani: igen, ez jó volt, megérte eljönni! A délutáni program kétségkívül remek volt. Úgy vélem, hogy Pap Gergely előadásért már önmagában is érdemes volt elmenni a rendezvényre. Ha hozzácsapjuk az azt megelőző média-énkép foglalkozást is, akkor meg főleg. Remélem, jövőre is részt vehetek a rendezvényen!


Mészáros Balázs