Útközben

- végcél és a kezdet ugyanaz -

Mindenhol azt hallhatjuk, útközben vagyunk, vagy éppen egy nagyon nehéz szakasz elején, közepén, végén. Nézőpont kérdése az egész. A lényeg: útközben vagyunk. A szellem óriásai erre már rég rájöttek. Szerintük egy a lényeg: úton lenni!

Utazni szeretünk. Sörrel, borral, pálesszel, fűvel, könyvel, autóval, repülővel. Teljesen mindegy, csak mehessünk. Vélhetőleg ez hozzánk tartozik, mint a születés, mint a halál. Az ember mindig utazik.

Keletiek rájöttek erre már rég, vagy éppen a maguk egyszerűségével fogták meg a dolgok lényegét. Szerintük az ember egy önmagában térő ösvényen halad. Halad és egyszer csak visszatér a kezdő kilométerhez, ami gyakorlatilag a cél volt. Aztán – a szerencsésebbeknek – jöhet az újabb kör.

A lényeg a mozgás, és ami a legfontosabb a megismerés. A világ, és ez által önmagunk felfedezése. Önmagunk, és ez által a világ felfedezése. Ehhez sokszor el sem kell mozdulnunk a falunkból, a városunkból, az országunkból, a kocsmánkból. Utazni nagyobb fizikai mozgás nélkül is lehet, sőt egyesek szerint csak is így lehet. Csak figyelni kell magunkra. Indiában ismerik jól ezt a belső utazást. Ismerik és gyakorolják.

Mi itt Európában a fizikai utazásokat részesítjük előnyben. Az könnyebben megfogható számunkra. Elmenni a városba, leutazni vidékre, felugrani a fővárosba, elmenni nyaralni, üzleti útra indulni. Ezek alapszavak, alapcselekvések számunkra. Kétségtelen ez alatt is számos ön és világfelismerő helyzetbe juthatunk. De ehhez figyelem kell. Ez a fajta, fizikai utazás sokszor a fontos lelki utazásról tereli el a figyelmet, vagyis elfedi azt. Nem vesszük észre mi is történt velünk, csak azt érezzük, ez már nem is az, ami volt. Sokszor így vagyunk a nővel, aki mellettünk él. Egyszer nem is az már, ami volt. A munkahelyünket unjuk, szar az egész, elegünk van, megfáradtunk, depisek vagyunk, kivagyunk idegileg.

Mindezzel elkerülhetők, ha vállalkozunk egy kis belső utazásra. Elég reggel és este átfutnunk aznapi önmagunkat. Tudni, kik vagyunk éppen. Ha tisztába kerülünk önmagunkkal, akkor nem hozunk rossz döntést, vagy ha hozzunk, nem öljük magunkat, másokat érte. Elfogadjuk. Kijavítjuk.

Ha tudunk örülni minden egyes kedvességnek a világon. Ha észrevesszük a környezetünkben rejlő szépséget. Ha meglátjuk társaink ötletességét, élvezzük szellemük báját. Na, akkor lesz jó nekünk.

Érdemes naponta egy félórát egyedül, magunkkal tölteni. A nagyszerűsége ennek abban rejlik, hogy társaságban is lehet ezt csinálni.

Rovat: