A Lovassy László Gimnáziumba gyakran érkeznek cserediákok a világ minden tájáról. Legutóbbi „szerzeményünk” Bruna Schirmer, a brazil diáklány, aki először a balatonfüredi Lóczy Lajos Középiskolában kezdte meg magyarországi tanulmányait, és csak tanév közben jött át iskolánkba. Vele ültünk le beszélgetni az egyik nagyszünetben egy szelet csokoládé társaságában…

Index: – Miért döntöttél úgy, hogy cserediákként egy évet Magyarországon szeretnél tölteni?

BS: – Azt, hogy cserediák leszek, már egész kis koromban eldöntöttem, mivel nálunk a családban ez elég gyakori dolog. De legtöbben az USA-ba mennek, mint ahogy a bátyám is, én viszont valami mást szerettem volna. Európára gondoltam, és akkor a szervezet javasolta Magyarországot. Azt mondták, itt egész más a nyelv meg a kultúra, és ez felkeltette az érdeklődésemet.

Index: – Mennyit tudtál Magyarországról, mielőtt ide utaztál?

BS: – Gyakorlatilag semmit sem tudtam, éppen ezért kíváncsi voltam, de féltem is. Tájékozódásként az interneten keresgéltem egy kicsit az országról.

Index: – Milyen hamar tudtál beilleszkedni?

BS: – Szerencsére elég könnyen ment a beilleszkedés, ebben a fogadócsaládom is sokat segített. A „testvérem” tavaly egy évig Németországban volt cserediák, így tudta, milyen kezdeti nehézségekkel kellett szembenéznem. Először persze voltak gondjaim a nyelvvel és az előző iskolámmal, ahol nem igazán találtam barátokat. De mivel ott a diákok legtöbbje nem beszélt angolul, és ez a fogadóanyukámra is igaz, így a nyelvtanulás szerencsére gyorsan ment. Viszont a Lóczyban továbbra sem éreztem jól magam, így márciusban úgy döntöttem, hogy iskolát váltok, és akkor jöttem át a Lovassyba.

Index: – Milyen gyakran tartod a kapcsolatot a családoddal?

BS: – Amikor megérkeztem erős honvágyam volt, és majdnem minden nap beszéltünk telefonon vagy msn-en. De rájöttem, hogy ettől még jobban hiányoznak, és azóta csak havonta egyszer-kétszer beszélünk. Ráadásul ebben a hónapban meglátogatnak, és itt töltenek pár napot, amit már nagyon várok.

Index: – Mivel töltöd a szabadidődet?

BS: – Iskola után általában a barátaimmal megyünk el szórakozni. Nagyon sok barátot szereztem itt, illetve sok időt töltök az amerikai és a két venezuelai cserediákkal is. A fogadócsaládommal is szoktunk programokat szervezni, kirándulni menni. Többször jártunk már Budapesten, de voltunk Keszthelyen és Debrecenben is, illetve a környék látnivalóit is megnéztük, mint például Tihanyt vagy Tapolcát.

Index: – Mi a legjobb élményed?

BS: – Rengeteg élményt és tapasztalatot szereztem, így nehéz lenne dönteni, de talán a legjobbnak azt tartom, hogy egy számomra teljesen új kultúrát ismertem meg, és barátokat szereztem nem csak Magyarországról, hanem a szervezeten keresztül az egész világból.

Index: – Milyen különbséget látsz a magyar és a brazil emberek között?

BS: – Úgy vettem észre, hogy a magyar emberek bár nagyon kedvesek, de talán kevesebbet mosolyognak, mint a brazilok. Ennek oka persze lehet az is, hogy Brazíliában sokkal többet süt a nap, amitől mindenki kicsit vidámabb.

Index: – Milyen különbséget látsz a magyar és a brazil iskola között?

BS: – Túl nagy különbség nincs, a tantárgyak is hasonlóak, viszont nálunk minden évfolyamban kell az összes tárgyat tanulni, és nem lehet választani. A tanárok ezzel szemben kevésbé szigorúak, és dolgozatot se írunk olyan gyakran, mint a magyar diákok.

Index: – Mennyit változtál ezalatt a közel egy év alatt?

BS: – Rengeteget. Sajnos kívülről is, mivel híztam 11 kilót. De, ami ennél fontosabb, sokkal önállóbb lettem, mivel mindent egyedül kellett elintéznem. Rá se ismernék az egy évvel ezelőtti önmagamra!



Vajai Dóra