Mi a véleménye Veszprém új költségvetéséről?

- Czaun János, Veszprém Megyei Jogú Város alpolgármestere -

A múlt heti Politikai Arénában arról kérdeztük a veszprémi pártokat – és azok képviselőit –, hogy „Mi a véleményük Veszprém új költségvetéséről?”. Alpolgármesterünk – Czaun János – most jutatta el hozzánk e kérdésre vonatkozó válaszát, amelyet az alábbiakban közzé adunk.

– Ön szerint mennyire fejlesztő, illetve a jelenlegi helyzetet konzerváló az új városi költségvetés?

– Nem tudom, mire gondolnak, mikor a jelenlegi helyzet konzerválását kérdezik. Veszprém a fejlesztések útján halad, ezt a 2008. évi költségvetés remekül mutatja. A több mint 25 milliárd forintos éves forgalom 63%-a fordul működésre, 37% pedig beruházásokra, fejlesztésre. Ez az arány 2005-ben például 77%-os működési költséget mutatott a 23%-os felhalmozással szemben. Úgy érzem, ha a jelenlegi helyzet konzerválódik, azzal Veszprém sokat fog nyerni.

Tessék körülnézni: útfelújítások történnek, folyik a csatornázási projekt, tíz év tehetetlensége után végre sínre került a hulladékgazdálkodási projekt is, hamarosan elkezdődik a Séd-völgy rendbetétele, előkészületben van a belváros rehabilitációja, megszépítése, épül, és júliusban megnyílik a Multifunkcionális Rendezvénycsarnok, a kultúra virágzik, színesebbnél színesebb rendezvények helyszíne a városunk, most utoljára a Kamera Hungária televíziós fesztiválnak adott helyet. Veszprém végre él és virágzik, vonzó város lett minden szempontból.

– Ön szerint van-e olyan dolog, amelyre sok pénz megy el, pedig nem kellene?

– Veszprém a hagyományaiból, múltjából adódóan iskolaváros. 60 000 lakosából 14 000 a diák. Tanul még nálunk körülbelül 6 000 egyetemista is, de ők nem jelentenek terhet a költségvetés számára; az általános illetve középiskolások viszont igen. Az állami normatíva Veszprémben alig a felét fedezi az oktatás költségeinek, amely így nagyon nagy terhet ró a város költségvetésére. De ezzel nem a kérdésére válaszoltam, hiszen az a felesleges kiadásokat firtatja, ezeket pedig nem annak érzem, gyermekeink jövőjétől nem sajnálom a kiadásokat, amennyiben azok valóban szükségesek és átgondoltak.

Viszont az oktatási és kulturális intézményeink – beleértve magát az önkormányzatot, a hivatalt is – bizonyos dolgokban nem túl racionálisan működnek. Szükségét érzem a változásnak, és meg is történtek olyan irányú lépések, hogy egyfajta központosítás induljon el a beszerzések területén: értem ez alatt elsősorban a telekommunikációs költségeket, de az irodaszer-beszerzéseket, a közös tűz- és munkavédelmi beszerzéseket, az intézményi konyhák élelmiszerbiztonsági és -higiéniai oktatását és vizsgáztatását is, és még sorolhatnám sokáig. Ezek központosítása és központi közbeszerzése biztos hogy komoly megtakarításokat fog eredményezni.

Ám ezen túl is nagyon sok költség van, aminek nem kellene lennie. Ha nem lennének annyira szemetesek a város utcái, ha vasárnap reggelre a belvárost nem lepnék el a törött italosüvegek, akkor a Közüzemi Zrt.-nek kevesebbet kellene költenie takarításra. Ha nem törnének össze buszmegállókat, ha nem gyújtanának fel kukákat, ha nem firkálnák össze a falakat, akkor nem kellene költeni a helyreállításra. Persze ez elsősorban össztársadalmi, és nem veszprémi probléma, de a városnak sok pénzébe kerül.

– Ön szerint a város által felvett hitelállomány hogyan kezelhető?

– Ez a periódus – beleértve az idei évet is – az uniós pályázati lehetőségek időszaka. Akkor, amikor hitelt veszünk fel, tudjuk, hogy annak minden forintja fejlesztésre, beruházásra, pályázati önrészre fordul. Ha ebből a szempontból nézzük, cseppet sem aggasztó a város hitelállománya, sőt, Veszprém fellendülésének alapját teremti meg. Sokkal jobban aggódnék akkor, ha nem kényszerülnénk hitelfelvételre, de így lemaradnánk a pályázati lehetőségekről.

Valahogy úgy tudnám egy példával bemutatni a város jelenlegi hitelét – természetesen jelentősen leegyszerűsítve –, mint amikor valaki házat szeretne vásárolni. Lehet úgy is gondolkodni, hogy félrerak valamennyi összeget, ami aztán húsz-harminc év után összegyűlve elég lesz a ház kifizetéséhez. Mi viszont inkább azt az utat választottuk, hogy megvesszük a házat, és ugyanannyi ideig törlesztjük. Fontosnak tartom – ha ennél a példánál maradunk –, hogy a hitel egy fillérje se megy rezsire.

A költségvetés tárgyalásakor a többi, hasonló méretű várossal is összemértük Veszprémet. Az derült ki, hogy nem olyan rossz a helyzet, sőt, városunk a legjobbak közt van a hitelállomány szempontjából. Sajnos sok olyan Veszprém méretű település van az országban, amely Veszprém adósságának többszörösével rendelkezik. Persze nekünk ez csak intő példa lehet, odáig nem szabad eljutnunk.

Rovat: