A Virtus Együttest négy évvel ezelőtt alapította tizenkét népzenekedvelő fiatalember a Lovassy László Gimnáziumban. Eddigi rövid pályafutásuk alatt is komoly országos elismerésekben részesültek – legutóbb két hónapja, amikor megkapták a területükön egyik legnagyobb kitüntetésnek számító KÓTA-díjat. Bár az együttes tagjai már nem Veszprémben folytatják tanulmányaikat, továbbra is erősen kötődnek városunkhoz, legutóbb a március 15-i megemlékezésen hallhattuk őket énekelni.

Egyik próbájuk előtt látogattam meg az együttes tagjait, hogy megkérdezzem őket eddigi eredményeikről, jelenlegi terveikről. A társaság most tizenhárom főt számlál, közülük Kauker Zoltán, Leipold Gergő és Schindler Péter fogadtak, de később lassacskán egyre többen lettünk. A barátságos hangulatú beszélgetésen velünk tartott Tóth Mária is, aki annak idején gimnáziumi énektanárukként, jelenleg pedig afféle patrónus-menedzserként támogatja a fiatalokat. A felsoroltakon kívül pillanatnyilag Adorjáni András, Berta Alexandra, Dobos Péter, Keil András, Kelemen Máté, Koncz Márton, Mészáros Benedek, Miklosik István, Papp Gergely és Sándor Máté tagjai a csapatnak.

– Pontosan hogyan alakult a Virtus Együttes?

Kauker Zoltán: – Amikor először kezdtünk az éneklésbe, még nem együttes-alapításon gondolkodtunk, hanem azzal indult a történet, hogy Miklosik István, későbbi művészeti vezetőnk elkezdett a népdalokkal foglalkozni meg citerázni, és énekórákon tanított egy-két népdalt nekünk – az egész osztálynak, akkor még nem szeparálódtunk így el mi, fiúk. Később egy helikoni rendezvényre (a középiskolás korosztály egyik országosan legelismertebb, kétévenként Keszthelyen megrendezett művészeti vetélkedése – szerk.) készítettünk egy népdalcsokrot csak fiúkkal. Igazából ekkor alakult meg az együttes, még mint a Lovassy Gimnázium népdalköre.

– Kevésbé jellemző, hogy középiskolás fiúk ilyesmibe belevágnak. Titeket mi motivált?

Kauker Zoltán: – Baráti társaság voltunk mi már előtte is, tehát a próbák, az együtt énekelgetés jó bulinak indult… Amikor elnyertük a 2004-es Helikonon a népdal kategória fődíját, akkor kezdtünk azon gondolkodni, hogy más formában is folytathatnánk. Tehát még a középiskolában megtörtént az együttes megalapítása is. Ekkor alakult ki az a kezdeti felállás, hogy 12 fiú énekel citerakísérettel.

– Hogyan alakítottátok ki a repertoárt?

Schindler Péter: – Az egész repertoár kialakítása Isti dolga, mivel régebb óta foglalkozik népzenével, és nagyon jó szakember. Ő szokta a népdalcsokrokat összeállítani, főleg olyan dalokból, amelyek illenek is hozzánk. Katonadalokat, bugaci betyárdalokat is éneklünk – ránk is szabja valamennyire ezeket a csokrokat.

– Hogyan maradt együtt a társaság, miután végeztetek a Lovassyban? Kauker Zoltán: – A próbáink általában a Cantilena Kamarakóruséi után zajlottak, amiben mindnyájan énekeltünk. Ez a kórus már nagyon régóta működik, és mindig meg tudtuk oldani hétvégén a próbákat, így úgy gondoltuk, a Virtus együtt-maradásának sincs akadálya. Emellett tényleg nagyon jól érezzük magunkat a próbákon, egyfajta baráti összejöveteleknek is mondhatók. Ezek tehát nagyrészt Veszprémben vannak, de mivel most már egy tag kivételével mindenki Budapesten tanul, így ott is tartunk néhányat.

– A mai napig volt lovassysokból áll a csapat?

Leipold Gergő: – Igen, most már ez újból igaz. Én később csatlakoztam a társasághoz, akkor a többiek már végeztek, de én még a gimnáziumban tanultam. 2006-ban egy szintén a Helikonra összeállt együttes tagja voltam, akkor ajánlották fel, hogy csatlakozzam, amit én örömmel el is fogadtam. Azután még egy évig a Lovassyba jártam, és csak tavaly kezdtem meg pesti tanulmányaimat.

A beszélgetést kis közjáték zavarja meg, megérkezik Adorjáni András. Miután rendeződnek a sorok, folytatjuk az eszmecserét.

– Úgy tudom, most egy lány is van a csapatban. Ő hogy került közétek?

Tóth Mária: – Berta Alexandrának hívják, sok-sok népdalverseny díjazottja, énekes-citerás. Ő egyébként paksi, és tudni kell róla, hogy a Zeneakadémián most induló népzenei tanszak elsőéves hallgatója. Sokszor találkoztunk vele különböző versenyeken, barátság szövődött közte és az együttes tagjai között, sőt azóta erősebb, szinte családi szálak is kialakultak, hiszen Isti kedvese lett. Miután családi okokból kiszállt a másik citerásunk, Sziránszki Krisztián, felkértük Alexandrát az együttműködésre, aki azóta – legalábbis mi úgy gondoljuk és reméljük – nagyon nagy szeretettel zenél velünk, jól érzi magát közöttünk. A fiúk ugyan sokat zrikálják, de nagyon jól tűri ezt a stílust…

– A helikoni elismeréseken kívül milyen eredményeket ért el eddig az együttes? Milyen lehetőségeitek vannak a fellépésre?

Tóth Mária: – Két nagy országos verseny van. Az egyiket a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) szervezi. Ez egy hároméves ciklusban bonyolított minősítő verseny, aminek van területi, regionális és országos fordulója. 2005-ben kezdtük ezt, egy évre rá jutottunk el az országos döntőig, ahol Arany Páva Díjat nyertünk. Utána volt még egy országos gála az Arany Páva Díjasoknak, ahol hat nagydíjat osztottak ki, és eközé a hat közé is sikerült bekerülnünk. A másik sorozat pedig a Vass Lajos Népzenei Szövetség Kárpát-medencei népzenei versenye – tehát ez már nem csak Magyarországra terjed ki –, amelynek szintén továbbjutásos alapon vannak fordulói. Ennek 2006 novemberében volt az országos döntője, ahol szintén nagydíjat szerzett a Virtus.

Schindler Péter: – A versenyek mellett pedig főként falunapokra szoktunk elmenni, meghívásos alapon vállalunk fellépéseket. A lehetőségeink abból is fakadnak, hogy a versenyeken szerzünk ismeretségeket, terjed a hírünk. Ezeken mindig sok népdalkör vesz részt, és gyakran jönnek oda hozzánk a fellépésünk után gratulálni és elkérni az elérhetőségeinket. Persze a korábbi, főként Veszprémhez kötődő ismeretségek is működnek.

Tóth Mária: – Ehhez kapcsolódóan elmondanám, hogy a városhoz való kötődésünket az is erősíti, hogy nemrégiben meghívást kaptunk az önkormányzati közgyűlések előtt szokásos „Hónap műtárgya” bemutatóra, ahol különböző művészeti alkotások, produkciók mutatkozhatnak be, így a helyi képviselők is megismerhették az együttest. A visszhangok alapján nagyon sikeres volt ez a fellépés is.


folyt. köv.