A tehetetlenség diadala

Hajdu Szabolcs <i>Off Hollywood</i> című filmjéről

A megrázó, sokkoló jelzők lennének igazán illőek Hajdu Szabolcs negyedik filmjére, de mert vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, ennél fogva csak óvatosan, halkan jelenteném ki ezeket a szavakat. Szeretnék továbbá még olyan jelzőket is használni, hogy finom, érzékeny, de valamiért ezeknek a kiejtése sem megy annyira könnyen. Hogy az Off Hollywood valóban a filmgyártás végéről vagy egyszerűen csak a lehetetlen magyarországi filmgyártási viszonyokról szól-e, ezt próbálja meg mindenki maga eldönteni.

Mert valami itt nagyon lehetetlen. Élni, halni, tudomásul venni, megérteni, tűrni, tanulni, tenni – gyakorlatilag minden. Még filmet készíteni is, mert az ember fia – lánya – iszonyatosan nem azt kapja vissza, amit nagyon-nagyon megálmodott, hanem csak álmai apró kis szilánkjait, töredékét. S mindezeket csak kevesen tudják derűvel feldolgozni. Persze egészen biztosan lehetne valami iszonyatosan vicces, iszonyatosan szórakoztató történetet is kerekíteni ebből a rengeteg szarságból, de ettől még a dolgok valószínűleg nem változnának meg.

Nyilván a dolgaink is akkor változnak meg, ha mi magunk képesek vagyunk a változásra, addig azonban marad, ami van, az „itt és most” borzalmai, az aktuális magyar tahó rögvalóság sirámai. A filmes szakma nehézségeit, ellentmondásait nyilván azok az emberek ismerik, akik körülötte, benne dolgoznak. Azonban mindaz a miliő ahhoz is hozzátartozik, ami bennünket is körülvesz, emiatt úgy nagyjából el tudjuk képzelni, hogy mi folyhat ott is.

Hajdu filmjének egy fiatal filmrendező lány a főszereplője. Nem, hanem… című filmjének a bemutatójáról szólnak az események. A bemutató napjának reggelén Bódi Adél (Török-Illyés Orsolya) csapnivaló rádióinterjút ad, összebalhézik a pasijával, alkudozik a munkatársaival, éli mindennapi életét, és szépen lassan azt érzékeli, hogy körülötte minden romokban hever, s ő maga is e romok alá kerül. Filmje plakátját természetesen elnyomják, megjelenik vidékről az a szereplő, akit kivágtak a műből, s ráadásul otthon apu pornóoldalakat nyálaz, és baszik anyu érzékenységére.

A film története részben Garaczi László Április című írásán alapul, de egyes részletei a Plazma című drámájában is megtalálhatók. A szereplők részben ezeket a szövegeket mondják, részben pedig maguk rögtönöznek. Ezek hol jobban sikerülnek, hol meg nem. Mindenesetre fura látni Garaczi szövegeit ennyire üresen hangzani, de tény, ami tény: egyáltalán nem a mondatok hangzása köti le a néző figyelmét, hanem a körülmények, ahol mindezek elhangzanak.

Ahogy néztem a filmet, több veszprémi vonatkozású történet eszembe jutott. Egyrészt tavaly volt itt Veszprémben egy – azt hiszem, hogy teljes joggal – jónak nevezhető Garaczi Plazma-előadás Gula Péter rendezésében, másrészt pedig van nekünk egy filmfesztiválunk, ahol nagyon-nagyon el tudtam volna képzelni ezt a filmet. Ez a film szempontjából nem biztos, hogy jó. Engem speciel egy ideje eléggé zavar, ha játékfilmekben amatőrökhöz is méltatlan megoldásokat találok, s sajnos ez a film rengeteg ilyet tartalmaz.

Egy ideje már zavarnak a végtelenül remegő kézikamerázások, a sekélyes párbeszédek, a lepukkadt külső helyszínek. Gondolom, nehéz úgy megszólalni ebben a témában is, hogy alapból ne azt próbálja visszaadni az ember, amit lát, de legalább magát az alkotást nem lehetne stilizálni, ha már a bemutatott dolgoknak nincs stílusuk? Aztán zavar az is, ha egy film azzal az eszközzel él, amit véleményem szerint maga is kritizálni próbál. Hatásvadász és felesleges eszköznek tartom a hangerővel való operálást. Megértem, hogy egy összeomlást egyszerű és kézenfekvő eszköz a zajok ilyen típusú alkalmazásával bemutatni, de kérdem én, hogy akkor hol van a különbség, hol van a másság a műben?

Hajdu Szabolcstól eddig még csak a Fehér tenyér című filmet láttam, de összességében az sokkal inkább elnyerte a tetszésemet. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és nem szívesen nézem azt, ami nap mint nap engem is körül vesz, mindenesetre sok szempontból egészen biztosan kijelenthető, hogy fontos és jó film az Off Hollywood, azonban mindenképpen csak valóban erős idegzetű és nagyfokú toleranciával rendelkező embereknek ajánlom.

Off Hollywood, magyar film, rendezte Hajdu Szabolcs, készült 2007-ben

A filmet a HEMO Kortárs filmklubjában vetítették 2008. február 27-én.

Rovat: