Magyarország nekem nem pálya!

Magyar diplomával Cipruson

Egyetemen, főiskolán tanulni komoly anyagi áldozatokkal jár, nem beszélve az energia-befektetésekről. De vajon megtérül-e a sok éves invesztálás, vajon mi van azokkal, akik a felsőoktatásból kikerülve pályakezdőkké válnak? Két évvel ezelőtt magam is pályakezdő voltam, majd pályaelhagyó lettem, és mára már az országot is elhagytam. Magyarország nekem nem pálya!

Mint minden friss diplomás, lelkesen vágtam bele a munkakeresésbe, professzionális életrajzommal jelentkeztem álláshirdetésekre, regisztráltattam magam fejvadász cégeknél, bevetettem összes potenciális ismerősömet. Semmi. Kommunikáció-művelődésszervező végzettségemmel jelentkeztem asszisztensnek, kommunikációs munkatársnak, értékesítési munkatársnak, kapcsolattartónak, közművelődési szervezőnek, közművelő-szakembernek, oktatásszervezőnek, több tucat akárkinek, aki dolgozik, és pénzt keres. Általában túlképzettnek bizonyultam, de a probléma leginkább a (többéves) munkatapasztalat hiánya volt. Vagyis az, hogy nem dolgoztam, hanem tanultam.

Az összes A-terv kipipálása után a B-terv lett a nyelvtanulás. Pályakezdőként anyagi juttatásban nem részesültem, de arra volt lehetőségem, hogy nyelvi képzésre és nyelvvizsgára támogatást kérjek a munkaügyi központtól. A diplomaosztást követő évben egy cég alkalmazott, hat hónap munkaviszony után azonban létszámleépítés miatt megszüntették a szerződésem. Mert nekem volt a legkevesebb munkatapasztalatom.

Úgy egy évvel ezelőtt telt be az a bizonyos pohár. Olyasmi érzés ez, mint amikor már tényleg minden mindegy, amikor már rosszabb anyagi helyzetet nem tudsz elképzelni, amikor több sajnálkozó arcot magad körül már nem bírsz elviselni. Amikor századszor teszik fel a kérdéseket: Miért tanult ennyit? Akar a következő öt évben családot, gyerekeket? Fel tudná sorolni a rossz tulajdonságait? Miért gondolja, hogy Ön alkalmas arra, hogy (itt és itt) dolgozzon? Önnek megfelel a minimálbér?

Végül, a századik elutasító válasz, kudarc után, elpattan az utolsó cérna, és nincs más megoldás, mint menni. Jó messzire. Oda, ahol elolvassák az életrajzod, nem számítasz túlképzettnek, sőt lehetőséget kapsz arra, hogy dolgozz. Így kerültem – baráti segítséggel – Ciprusra, ahol a helyi Intercontinentalban egy éves munkaszerződést kaptam. A magyarországi diplomámmal. A munkaügyi központ által 90 %-ban támogatott angol középfokú nyelvvizsgámmal. Cipruson fizetek adót és társadalombiztosítást, a ciprusi államnak.

A felsőoktatásban történt változásokról szóló cikkeket olvasva sokszor megfordul a fejemben, hogy talán nem azt kellett volna tanulnom, ami igazán érdekel, hanem jogász vagy ügyvéd szakra kellett volna jelentkeznem. Talán akkor Magyarországon is boldogultam volna, és nem kellett volna elhagynom azt az országot, ahol születtem, ahol a barátaim és a családom van.

Sosem gondoltam volna, hogy külföldön fogok élni, azonban egyelőre – rendkívül kedvező munkabérem miatt – nem tervezem a hazatérést. Nem mártírnak tartom magam, hanem egy szerencsés embernek, mert volt lehetőségem eljönni, és talán egyszer lesz lehetőségem hazamenni.

Rovat: