Nem nézek tévét

- hol van a változás? -

Egy hete nem nézek tévét, nem olvasok újságot. És ez így jó. Így helyesebb: nem tudok nézni, mert ideges leszek. Amit pár percben meg lehetne beszélni, arról órákig disputálnak. Vezető értelmiségiek hülyének nézik a csendes értelmiségieket, a többiről nem is szólva. A késelős gyerek nagy sztori lett, pedig szerintem mindennapos dolog.

Egy hülye, neveletlen, szerencsétlen sorsú nyomorult gyermek hetekig témát ad. A problémák nem vele kezdődtek. A problémák velünk élnek. Bennünk vannak. Az egyik legnagyobb gond például, ahogy a hatóság nem igazoltat, ellenőriz, mér sebességet folyamatosan, konzekvens módon, célszerűen. A kívánt cél érdekében. Mi lehet az ok? Az érdektelenség, a pénzhajhászás, a nyugalom és biztonság vágya? Mi? A nemtörődömség, a morál hiánya? Igen, minden, ami rossz.

Már az sem tetszik, hogy rosszak az újságírók kérdései, igaz a válaszok is mindig rosszak. Úgy tűnik, az ország jelentős része a hazugságból, a mellébeszélésből él. Toldozott-foltozott törvényeket nem tartanak be az emberek. Igaz, a szív, a lélek és az ész törvényeit sem tartják be. Azért a nyomorult pénzért, a hatalomért, a látszat-boldogságért mindenre hajlandóak. Az emberek inkább hitelt vesznek fel, és bárminő baromságra költik.

Gyerekkoromban olyan idétlennek tűntek a felnőttek beszélgetései, a hírek az iraki-iráni háborúról, az elnöki tanács üléseiről, a fegyverekről. Most már tudom, nem csak annak tűntek. Azok is. Egyébként meg kit érdekelnek az amerikai forgatókönyvírók? De komolyan, kit? Most hol van a jobboldal a médiában? Hol vannak a megoldásaik? A baloldal meg miért hallgat, amikor a megszorítások mellett romlik a forint árfolyama? Én nem értem, de biztos bárki, bármikor szépen megmagyarázza nekem, hogy csak bólogassak. De nem fogok. Érzem, amit tudok. Hogy nem jól mennek a dolgok. Hol van a változás? Hol van a változtatás? Hol? Ki? Mit csinál? Beszéljünk már erről! Beszéljünk róla tévé, rádió, újság nélkül. Egyáltalán akarunk beszélni róla?

Várnai L.

Rovat: