Az első halál

- év-érték -

Melyek az elmúlt év fontos eseményei? Egy időben nagy átéléssel vettem számba az év során fontos történéseket szilveszterkor. Emellett sokszor közönyös vagyok a jelenben történő események iránt. Nem érintenek meg helyzetek, alkalmak. Immunis vagyok gyakran a külvilág történéseire. De nem lehet a múltba kapaszkodva, azt utólag újra és újra értelmezve élni.

Melyek az elmúlt év fontos eseményei? Autóbalesetben meghalt Szabolcs, az idióta, teljesen zizzent, örökké pörgő, levakarhatatlan srác, két héttel túlélve huszadik születésnapját. Épp csak leérettségizett, és egyébként épp felvették egyetemre is, csak éppen a kettő időpont között meghalt. Ha valaha gyomorfekélyem lenne, annak kezdetét ő idézte elő, mert annyit üvöltöztem vele színjátszón, annyi idegeskedést köszönhetek neki. Amellett a barátom volt, a barátja voltam, és szerettük egymást. A legnagyobb dobása az a történet, amit akkor mesélt, mikor az egyórás ebédszünet helyett majdnem kétórásat tartottak barátjával, mert késett a megrendelt pizza az étteremben. Persze mi közben folytattuk a színjátszó próbát, a késést megmagyarázó történet pedig a következőképp hangzott: az étterem felé menet betértek a régiségboltba, és ott az öreg eladó beinvitálta őket a szobába, ahol egy másik világba kerültek, és mire kikeveredtek onnan, már eltelt vagy két óra. Időutazás. Elképesztett, hogy mindezt a legkomolyabb és legártatlanabb képpel adták elő, és sokáig még arra se voltak hajlandóak, hogy elmondják: valójában miért késtek…

Melyek az elmúlt év fontos eseményei? Az autóbalesetet túlélte a nagyobbik öcsém, épp csak a lépét vesztette el, és az egyetlen barátját. De él. Gazdag rokon kommentárja a történtekhez (Kispolszkival mentek, és hátulról beléjük hajtottak éjjel): „valami szarral mentetek, mi?” Persze a baleset utáni napon csak éjjel tudtunk elindulni Erdélyből, ahol nyaraltunk, és aznap még túráznunk kellett, mert a baráti társaság valahogy nem tudta feldolgozni, hogy a hátam közepére nem kívánom sem Wass Albert szobrát, sem az egyéb csodaszép természeti látványosságokat. Azóta elolvastam A funtineli boszorkányt, és jobban megismertem azokat a helyeket, ahol jártunk nyáron, persze nem a helyszínen sikerült mindez, hanem könyvből. (Szerepel például benne Szőrfülű, a dédai kocsmáros. Déda, jegyezzük meg jól ezt a helynevet!) A kellemes hazafelé tartó vonatutat nem sorolom a fontos események közé, de mindenképpen szürreális volt az éjféli indulás a dédai állomásról, a román kalauz illegális jegyüzéri tevékenysége egy kis suttyó magyar fiú tolmácsolásával… Egy hétig a fehérvári kórházban látogattam öcsémet, aki velem együtt ott született, és ahol végül Szabolcs halt meg.

Melyek az elmúlt év fontos eseményei még? Eljegyeztük egymást az én szerelmemmel, és idén össze is házasodunk, ha Isten is úgy akarja. Soma (a kisebbik öcsém) boldog óvodásként bombázza a gondozónőket a dinoszauruszokról szóló információkkal, és karácsonykor verset mondott a református templomban. (Szerintem legyen lelkész, ha felnő, nem sok meló, biztos állás, jár hozzá ház is, s egyéb javak.) 53 éves apámnak év végén három hosszú év után lett végre normális állása. És így tovább sorolhatnám még egy darabig…

Ha tehetem, meglátogatom Szabolcsot a temetőben, persze értelme nem sok van, mert gondolni lehet rá otthon is, nem kell ahhoz a temető, de mindig talál valamit az ember a síron. Például egy doboz Tesco joghurtot, amit a gondoskodó haverok tehettek oda, egyáltalán nem rossz szándékból, hanem (gondolom) hátha megéhezik barátjuk a föld alatt. Tök valószínű, de az biztos, hogy Szabolcs nagyon nevetett (volna) a saját temetésén, mert annyira valószerűtlen és hihetetlen, és mégis megtörtént az egész.

„Hosszú volt az út.
De élek még, mint száradt
fű a hó alatt.” (Basho)

Rovat: