Kicsit munkás, de nagyon finom teasütemény. A nagyi már nem szívesen csinál ilyet, éppen a hosszadalmas elkészítés miatt, ezért ment Mohamed a hegyhez, vagyis ebben az esetben az amatőr szakács a tepsihez. A hozzávalók alapján jó eséllyel igazi kalóriabomba egyébként, főleg ha forró kakaóval tálaljuk.

Hozzávalók, 4 nagy tepsihez:

1 kg liszt
50 dkg vaj
(10 dkg zsír)
20 dkg porcukor
1 csomag szalalkáli
2 egész tojás + 1 sárgája
1 citrom héja
1 doboz tejföl
dióbél
kristálycukor

Előrebocsátom, hogy ennyit még soha nem készítettem, a mennyiségeket — a tojássárgája kivételével — könnyen meg lehet felezni. Zárójeben szerepel a zsír is, ami nélkül valamivel szárazabb, de kevésbé brutális a süti.

Az ember a dión kívül minden összetevőt egy nagy tálba helyez és összegyúrja. A vajat kislángon szoktam megolvasztani, ilyenkor ajánlatos vigyázni azonban, nehogy megfőjön a tojás a meleg vajjal érintkezve… A lisztbe esetleg lehet ízlés szerint 5–10 dkg teljes kiőrlésűt keverni, csak a „zegésség” végett. Ekkor értelemszerűen annyival kevesebb liszt kell a hagyományosból. No, ha ez megvan, akkor lefedve besuttyantyuk az egészet a hűtőbe másnapig.

Lehet tv-t nézni, hangoskönyvet, hifit vagy rádiót hallgatni, mert következik a diótörés és pucolás. Nem kell sok, jó két maroknyi feltöretlen dió elég két tepsihez. (Akkor egy maréknyi egy tepsihez, négy maréknyi négy tepsihez…)

Ha eleget pihent a hűtőben a massza, vagyis komolyan, fúróval és vésővel lehet csak kiszedni a tálból, belisztezünk egy deszkát. Ráhoppan erre a fagyott massza, és elkezdődik a birkózás, amíg kézmelegünktől ismét formázható hőmérsékletűre nem melegszik az. Ezt követően jól kinyújtjuk, amíg kb. 4–6 milliméter vastagságú lepényt kapunk. Ezt tetszés szerinti (mézeskalács-) formákkal kiszaggatjuk, és a sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Majd a másik tepsibe a maradékot. Értelemszerűen kiszaggatva azt is. Ha teljes adagot csinálunk, mert van akkora konyhánk vagy van pékségbeli ismerősünk, akkor még két tepsit tudunk megtölteni. A kiszaggatott tésztával.

Közben a háztartásban fellelhető ügyetlenebb tag megkenegeti a tojásfehérjével a kiszaggatott formákat. (Ugyanis a tojássárgájától elválasztott fehérje a massza mellett pihent a hűtőben egészen idáig. Ha nem, akkor nem vagyunk elég előrelátók…) A megkent formákra kevés kristálycukrot szórunk, majd mindegyiket dióbéllel díszítjük. A diót kicsit bele kell ám nyomni, nemcsak úgy szerényen ráhelyezni.

Ha igazi szakács lennék, akkor annyit írnék, hogy betesszük a tepsibe, és 25 perc múlva kész is. De mivel nem vagyok, ezért még hozzáteszem azt is, hogy 180-200 fokon sütjük, előmelegített elektromos sütőben. Akinek gáztűzhelye van, az kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét (rokonát, ismerősét, boldog ősét), hogy ennek hányas fokozat felel meg. Ha két egyforma tepsit szeretnénk, akkor a sütő közepére helyezzük őket — nem legalulra és nem legfelülre! —, valamint megcseréljük a két tepsi helyzetét félidőben.

A süti tartós, sokáig eláll. Vagy legalábbis elállna.