Nyíljunk meg a szívünk!

- ahogy a schengeni határok -

Karácsonykor Krisztus születésnapját ünnepeljük. Legalábbis ünnepelték évszázadokig. Magyarország azonban nem keresztény. Káromkodva és cinikusan nyög a maga keresztje alatt, nem hisz a Megváltóban. Megváltás nélküli feltámadásra vár. Vár, várok már több mint 20 éve.

Gyermekkorom tévéhíradóiban Kádár mondatai szinte a fülembe csengenek: „haladunk a szocializmus útján a kommunizmus felé”. Én, mióta tudom és érzem, hogy élek, vágytam a kommunizmusra, hogy érjünk oda, hogy magabiztosak legyünk, mint a németek, mosolygósak, mint a svájciak, lazák, mint az olaszok, szép tárgyaink, autóink legyenek. Mert amit nekem otthon általában ígértek, az csak jó és szép lehetett. Az ígéret jó, reményt és biztatást ad. Jézus is ígér. Anno csúnyának láttam a ruhákat, az utcát, a tópartot, a Balatont, Pestet, szinte mindent Magyarországon, mialatt a müncheni Kaufinger Strassén egy padon ücsörögtem és bámészkodtam. Stresszes volt hazaérkezni, ahogyan a honvágyam kiábrándulásba csapott át.

A ’90-es évek elején hittem és bíztam a gyors fejlődésben: a toleráns és „vértelen” szabadságban, az igazság előtti egyenlőségben, a magyar, felebaráti testvériségben. Miután az első bunkófonos, zörgőmelegítős iskolázatlan, tanulatlan és buta tekintetű emberek egyre hangosabbá váltak, és elkezdődött a mai napig tartó szabad rablás, beköszöntött a Bokros csomag. Teltek az évek, gyarapodtam(tunk) anyagilag, valami megindult. Aztán úgy tűnt, tűnik, hogy mégse. Lesz, ami lesz. Jelenleg a legszomorúbb barakk vagyunk. Pedig.

Házias az anyaföld illata, édes a magyar méz, szépek a germán, szláv és keleti vonásokkal szépülő magyar lányok, finomak az ételeink, szép, arányos tájaink vannak, aranyos gyermekeink, csuda nyelvünk, díszes-gazdag líránk s tudományunk (vala). Van miért boldognak lennünk. Csak végre lennénk azok! Ahogy megnyílnak a schengeni határok, úgy kívánom, hogy nyíljunk meg a szívünk, vegyük karjainkba a Kisdedet, higgyünk egymásban és magunkban, ünnepeljünk együtt Karácsonykor, legyen a mi, közös Karácsonyunk!


Várnai L

Rovat: