Van egy ország, van egy város…

… és van egy hatalmas nagy szívás

Biztosan mindenki ismeri a kormány legújabb reklámszlogenjét, miszerint van egy ország, vagyis mi vagyunk az ország. Egy kislányhang közli ezt velünk biztatóan, kedvesen. Jó reklám. Csak nem igaz. Hiszen pont most hozták létre az új egészségbiztosításról szóló törvényt az ország véleménye ellenére.

Kormányunk egyben nagyon jó: az önreklámozásban, a politikai pr-marketingben. Ennek köszönhették a választási győzelmüket, ennek köszönhetik, hogy még mindig van egy minimális támogatottságuk. Ezt tanítani kell, sőt tanulni kell tőlük, mert érdemes.

A legújabb mestermunka – mert az! – a „Van egy ország, van egy város” című reklámkampányuk. Hatékony, szívhez szóló, minden sorával, üzenetével egyet lehet érteni. De egy baj van, ez pedig az, ami mögötte meghúzódik. Vagyis a kormánypolitika. Mást mondanak, mást cselekszenek. Mindig az az igaz, amit ők tesznek, és mindig az a rossz, amit az ellenzék. Nem lehet számon kérni tőlük semmit, nem lehet kérdezni, vagy pontosabban felesleges, mert nincs hatása. Mintha nem létezne társadalmi, civil kontroll. A liberális, szociális jelzővel illetett kormányzatban egy csepp szociális érzék sincs, és nem tűri a szabad véleményeket.

Az egészségbiztosítással kapcsolatban én nem tudom megmondani az igazat. Sajnos nem látom át, nem értem. El tudom mondani, miről szól, csak a mögöttes tartalom sötét számomra. Biztos sokan vannak így ezzel rajtam kívül.

Egyetlen dolog elgondolkodtató számomra, hogy az Orvosi Kamara elutasítja. Ők a szakma, ők tudják, miről van szó. Nem pénzről, bár egyesek számára igen, hanem egészségről, a jövőről, rólunk. Minden értelmes ember tudja: egy sikeres ország sorsa az oktatáson, az egészségügyön múlik, hiszen e két terület érint mindenkit. Itt nem lehet szó tisztán bizniszről, itt szolgáltatás helyett szolgálatról van szó, vagyis kellene, hogy szó legyen.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – még jelölt korában – kijelentette, nem hisz a több biztosítós modellben, mert az USA és Svájc példája azt mutatja, hogy az a gazdagoknak jó, a szegényeknek pedig rossz. Most meg egyszerre jó lett!

Mi történt? Tudom, hogy az emberek, és vele eszméi változnak. Igaz, én úgy gondolom, nem gyökeresen, hanem csiszolódnak, finomodnak. Nem értem, miért kell hazudni. Miért kell engem, és még sok millió embert hülyének nézni.

Miért nem lehet elmagyarázni nekünk, megértetni, beszélni velünk, válaszolni a kérdéseinkre? Miért van az, hogy az első kritikára már ellenségről – jelen esetben a Fidesszel lepaktáló politikai agitációról – van szó? Miért nem lehet tisztán, egymást tisztelve beszélnünk egymással?

Gázártól, bújtatott fizetéscsökkenéstől, értéktelen pénztől, folyamatos áremelkedéstől sújtott, szomorú országban élünk, legalább egymást tiszteljük, és a jövőnket érintő nagy horderejű kérdések kapcsán beszéljünk egymással!

Most nem jó itt lakni – mondom én, aki csak itt tudja elképzelni a jövőjét –, mert rossz hangulatú, fáradt, arrogáns emberek lettünk. Miért? Na, erre is kellene keresni a kormánynak a választ! De ahhoz nyitottnak, érdeklődőnek és befogadónak, önkritikusnak kellene lennie. Olyannak, mint egy általam elképzelt jó politikusnak!

Ne csak reklámszlogen szintjén legyünk mi együtt az ország, hanem a napi politika szintjén is! Ezt azzal kell kezdeni, hogy fejezzük be a képmutatást, az áligazságok kinyilatkoztatását, a hazugságokat!

Rovat: