A felnőttkori jellemző baktériumflóra a vegyes táplálkozás bevezetésével jelenik meg. A természetes bélflóra soha nem tekinthető állandónak – a táplálkozással, az életvitellel, a gyógyszerfogyasztással ezek az értékek folyamatosan változnak; úgy mennyiségileg, mint minőségileg.

Természetesen táplálkozás, alkat, tájegység, kor és nem szerint számíthatunk optimális mennyiségeket, de ezek meglétét szinte soha nem lehet kimutatni. Ezzel a ténnyel is bizonyítani lehet, hogy egy akut enterális érintettség (pl. vírusos hasmenéses állapot) esetében a kiürülő, mennyiségében és minőségében bélbaktérium-deficitben lévő tápanyagcsatorna a természetes táplakozás során vissza tudja állítani a normál bélflórát. Természetesen ez az állítás megdönti azt a hipotézist, miszerint a gyomor savtartalma sterillé teszi a tápanyagot.

Ha figyelembe vesszük az ismert tápanyagcsatornában lévő baktériumokat, akkor a következőket állapíthatjuk meg. A szájüreg és a nyelőcső valószínűsíthetően csak azokat a tápanyag lebontásában és az anyagcsere-folyamatokban résztvevő baktériumokat tartalmazza, amelyek a táplálékkal kerülnek be (a garatban, szájüregben igen sokféle egyéb baktériumokat is találhatunk, amelyeknek sajnos nagyon nagy száma kórokozó is lehet). A gyomorban elsősorban Helicobacter pylori található, becsült értéken 300-400 millió/milliliter mennyiségben. A vékonybélben több baktérium mellett legnagyobb részben Lactobacillusok vannak jelen 400–600 millió/ milliliter csíraszámban. A vastagbélben nyolc baktériumtörzs képezi az alapot (Bifidobacterium, Clostridium, Peptostreptococcus, Fusobacterium, Lactobacilus, Enterobacterium, Enterococcus, Eubacterium) mintegy 1,2 milliárd/g mennyiségben.

A mennyiségek ismeretében elgondolkodtató, hogy az emberi szervezetbe bejutó természetes nem kórokozó baktériumoknak milyen szerepük lehet az anyagcsere-folyamatok fenntartásában, és milyen életet és egészséget fenntartó folyamatokat képesek biztosítani. Elsősorban azt kell megemlíteni, hogy az emberi szervezet és a természetes bélbaktériumok szimbiózisban élnek egymással (szimbiózis, görög-latin: együttélés, két vagy több különböző szervezet kölcsönösen hasznos együttélése). Az együttélés folyamán ezek a baktériumok jelentős mértékben résztvesznek a biokémiai folyamtokban. Életükben hasznos módon bontják le a meghatározható anyagokat az emberi szervezet számára.

Példaként említsük meg az emberi táplálkozásban megjelenő, túldozírozott és eredendően nem jelenlévő cukrok lebontását. A bifidobacteriumok heterofermentatív tejsavas erjesztése minden más tejsavas erjesztéstől eltérő típusú egyedi folyamat. Ezek az obligált anareerob baktériumok kedvelik a 10%-os széndioxidos jelenlétet, tehát bontási folyamatukban alapvetően biztosítják a szén nitrogén, foszfor ciklusait, és ezzel szerves részt vállalnak a táplálkozási láncolatban, teszik mindezt úgy, hogy a biokémiai folyamataikat az emberi szervezeten belül végzik, saját maguk és az ember számára hasznos módon. Nincs aldolázuk, de nincs glükoz-6foszfát dehidrogenázuk sem. A baktérium foszfoketoláz enzimje képes a fruktóz-6-foszfátot acetilfoszfátra és eritroz-4foszfátra bontani, míg a xilulóz-5 foszfátot ugyanez az enzim acetil-foszfátra és glicerinaldehid-3 foszfátra vágja szét. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy 2 glükóz 2 tejsavat + 3 ecetsavat hoz létre.

Számos cukorbontást figyelhetünk meg a tápanyagcsatornában. A homofermentatív tejsavas erjedés folyamán kb. 17 biokémiai folyamaton keresztül a glükóz tejsavvá bomlik. A heterofermentatív tejsavas erjedéses folyamatoknál a glükóz kb. 10 biokémiai folyamat után három ágra oszlik, és egyidőben tejsavvá, etanollá, és ecetsavvá bomlik. A bifidobacteriumok heterofermentatív erjedésénél a glükóz bonyolult biokémiai folyamatokon keresztül 2 tejsavat, 2 ecetsavat és egy független ecetsavat hoz létre. A folyamatoknál kiemelkedően fontos megjegyezni, hogy a biokémiai folyamatok estében többször keletkeznek ATP, ADP, NAD, NADH molekulák. A folyamatos biokémiai események, azon kívül, hogy az ember részére hasznos biokémiai szerves molekulákat hoznak létre, fontos jelenséggel bírnak, mégpedig azzal, hogy a zajló biokémiai folyamatok HŐT is termelnek.

Természetesen minden bélben előforduló baktériumnak ismerjük az erjedési, biokémiai folyamatait. Az Enterobacteriaceae-erjedéseknél megkülönböztethetünk vajsavas és hangyasavas erjedéseket. Ezek a baktériumok minden esetben elsődlegesen a cukrot, azaz a glükózt bontják. A Enterobacterriaceae-bontásoknál a glükóz folyamatosan bomlik tejsavra, pirosszőlősavra, borostyánkősavra, hangyasavra, acetotejsavra, acetoinra, végezetül ecetsav, etanol és butándiol keletkezik.

A Clostridiumok közvetlenül a szénhidrátokat bontják, a vajsavas erjedésük során számos biokémiai folyamat zajlik, melyeknél megtalálható: az etanol, ecetsav, ADP, ATP, aceton, butirin, krotonil, vajsav, butanol.

A citromsavas erjedésnél a glükózbontásnál, a számos biokémiai átmenetnél (EMP, NAD, NADH, ADP, ATP, Transzkarboxiláz, Piruvát, Oxálacetát, Malát, Fumarát, Szukciánát, Popionil) végtermékként Propionsav keletkezik.

A néhány kiemeléssel nem az olvasó kedvét kívántam lohasztani, hanem arra szerettem volna a figyelmet felhívni, hogy az emberi tápanyagcsatornában nagyon nagyszámú és különféle baktériumok milyen hihetetlen munkát végeznek egyrészről a saját életük fenntartása, másrészről az emberi szervezet fenntartásának érdekében.

A kiragadott példák azt mutatják, ha például megeszünk egy vajas kenyeret, iszunk egy bögre tejet, elfogyasztunk egy jó sültet, amit esetleg egy kellemes habos tortával vagy gyümölccsel lázárunk, akkor vélelmezhetjük, hogy önmagában az emberi szervezet steril környezetben ezekkel az élelmiszerekkel nem tud kezdeni semmit. A szimbiózisban velünk élő baktériumok saját életük fenntartásával segítik a táplálékok feldolgozását, lebontását olyan biokémiai molekulákká, amelyek képesek felszívódni az emberi szervezetben, és biztosítják az emberi élet fenntartását, energiaszükségleteit.

Természetesen a biokémiai folyamatok, a baktériumok életének minimális ismerete is elégséges ahhoz, hogy ne tekintsük megmosolyogtatónak azokat az állításokat, amikor valaki azt mondja, hogy egy szépen hangzó távoli földrész növénye vagy állati készítménye direktben eljuthat egy szervünkhöz vagy szervrendszerünkhöz, és csodálatos gyógyulást idézhet elő. Egyszerűen nem elképzelhető, hogy az emberi tápanyagcsatornába bekerülő szerves molekula ne érintkezzen az emberi gyomor és béltraktus kémiai anyagaival, bélbaktériumokkal, enzimatikus bontásokkal.

A bélflóra a vastagbélbe érkező, még nem megemésztett táplálék-összetevőket, szénhidrátokat – mint rezisztens keményítőt, az elemi rostokat, fehérjéket, peptideket – fermentálja. A fermentált anyagok rövid szénláncú zsírsavakat, tejsavakat, hidrogént és széndioxidot eredményeznek.

Vizsgáljuk meg, hogy a colon – azaz a vastagbél – különböző szakaszaiban a bélbaktériumok milyen biokémiai folyamatokat hoznak létre. A vastagbél szakaszában a fermentációs termékek visszahatnak a vastagbél nyálkahártya-sejtjeire. A rövid szénláncú zsírsavak sói – elsősorban az acetát, a propionát, a butirát – aktiválják a vastagbél motilitását (hullámzó mozgását), javítják a vérellátást, és nem utolsó sorban biztosítják a saját energia meglétét. A komplex folyamatok csökkentik a fehérjefermentációból származó nitrogéntartalmú termékek – az ammónia, az aminok – hatását. Hozzájárulnak a vastagbél és a végbél rákos megbetegedéseinek megelőzéséhez. Fontos megjegyezni, hogy a keményítőkből képződő butirát is bizonyítottan gátolja a rákos sejtek növekedését. A bélflóra aktivitása a különböző szakaszokon specifikusan eltér egymástól. Ezek jellemzően összefüggést mutatnak a vastagbél betegségeinek lokalizációjával.

A vastagbél rákos megbetegedéseinek 60%-a a leszálló ágat érinti, a sigma és a végbélszakasszal együtt. Nézzük, a felszálló ág fermentációinak folyamataiban mik vesznek részt. Találhatunk sok szénhidrátot, élelmiszerrostokhoz köthető folyadékot, savas pH értéket. A felszálló ágban az élelmiszer 6–16 órát tatózkodik. Eben a szakaszban a baktériumok növekedése gyors. Jellemzően itt keletkezik a hidrogén és a széndioxid. A leszálló ágban sok fehérje található, egyre kevesebb folyadék, semlegeshez közeli pH érték, miközben a baktériumok növekedése lassul. A lebontott és átalakított táplálék összeáll végtermékké. Ez az időtartam 12–36 órát is jelenthet. A bomlás utolsó szakaszáig a leszálló ágban ammónia, aminok, fenolok keletkeznek. Fontos kiemelni, hogy a bélflóra mikrobái képesek rákkeltő anyagokat szintetizálni, aktiválni. Ismert, hogy a vízzel és zöldségfélékkel bevitt nitrátot a bélflóra baktériumai átalakíthatják nitritté. A grillezett húsok esetében a bélbaktériumok az un. imidazokinint képesek átalakítani rákkeltő hatású hidroxi-IQ-vá.

Látható tehát, hogy egy emberben felfoghatatlan létszámú baktériumsereg végzi szakadatlanul a munkáját. E mikroorganizmusok nélkül az élet elképzelhetetlen. Azon kívül, hogy mint baktériumok élő anyagként viselkednek, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ezek a baktériumok a folyamatos tápanyagellátásért is felelősek úgy, hogy közben biokémiai laboratóriumként működnek.

folyt. köv.

Szacsky Mihály
szomatológus