Szép

Egy kisbolygó, s más semmi…

A fizika szép, ahogy a természet is. Magával ragad szabad tere, lüktetetése, nyugalma, váratlan csattanása, születése és haláltusája. Embertelen szép. Nem is az élő természet az, ami magával ragad, inkább az anyag és az energia állandó változása. A változás maga, a mikrovilág és az univerzum párhuzamos cselekménye, egysége és mégis különböző törvényrendszerű valósága.

Ami kicsiben kiszámíthatatlan őrületnek tűnik, távolabbról nézve teljes megbízhatóság. Káoszból rend formálódik, s a rendet káosz őrli. Folyamatos perlekedés, örök mozgás cseppnyi pihenés nélkül. Türelmetlenség, isteni kapkodás. Aztán angyali derű, halk kacagás. Ellopott titkok, istenszabású tervek: atomerőművek innen és túl.

Isten majmai vagyunk; a csillagok fényét a fejlődés karmaival sértjük. Kapaszkodunk, persze sose engedünk, látszódni akarunk a végtelennek tűnő kicsiség és nagyság közt. Egy kisbolygó, s más semmi, a sorsunk csak ennyi, és csöndben elmenni tovább. Alázatra nevel a fizika, a látszatok mögötti látszatokra, a valóság lényegtelenségére. Felmutatja, miben vagyunk kicsik és nagyok, hol lakik az Isten bennünk, és hol a por és a hamu, az örök matéria.

Várnai L.

Rovat: