A lustaságnak, a trehányságnak és az ÁNTSz-nek köszönhetően ma már szinte sehol nem ehetünk étteremben burgonyapürét, ami alatt természetesen olyan köretet értek, ami frissen főtt krumpliból készült, és nem pehelyből. Pedig alapvetően a legegyszerűbb ételkísérőről lenne szó, elkészítése még egyszerűbb lenne, ha szakítanánk rá egy órácskát.

Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyvében (1932) így írja le az elkészítését:

„1 kiló meghámozott, sós vízben főtt burgonyáról a vizet lecsurgatjuk és áttörjük szitán, megsózzuk, beleteszünk egy darabka vajat és annyi forró tejet, hogy se túl sűrű, se túl híg pép ne legyen belőle. Marhasültekhez, borjúveséhez, rántott borjúhúshoz a legalkalmasabb.”

Ma ennél azért én árnyaltabban írnám le a receptet, egyrészt az általános konyhában való jártasság hiánya miatt, másrészt ezt a köretet egy kis fantáziával nagyon fel lehet dobni. Ha úgy döntenénk, hogy kidobjuk a burgonyapelyhes dobozt a kamrából, és rendes pürét rakunk az asztalra, az első, amire ügyelnünk kell, hogy megfelelő krumplit vegyünk – főzni valót. A másik fontos dolgunk a megfelelő időzítés, mert ételünk frissen, melegen a legfinomabb.

Egy átlagos adag, amiről az általam nagyra becsült Ínyesmester ír, átlagosan fél óra alatt megfő, a későbbi kutyulás nem több mint 10 perc, tehát nem tévedünk nagyot, ha az étkezés előtt háromnegyed órával tesszük fel főni. Ha megfőtt, radikális sebességgel leszűrjük, beletesszük az aprító robotgépünkbe (ha nincs ilyenünk, jöhet a botmixer, a passzírozó vagy a szita), rádobunk 5 dkg vajat, sózzuk, és míg a robotgép dolgozik, vékony sugárban adjuk hozzá a meleg tejet vagy főzőtejszínt – ez már ízlés dolga –, míg el nem érjük a megfelelő állagot. Jómagam egy késhegynyi szerecsendiót is keverek bele, kevés kurkumával, a sárga szín miatt.

Amúgy, ha van kedvünk a színekkel játszani, keverhetünk bele egy kis aprólékosan kinyomkodott spenótpürét, esetleg főtt brokkolit, vagy akár sűrűre főzött céklalevet is. De szétkaphatjuk az adagot több részre is, és készíthetünk nemzeti színű pürét is… (Amúgy a brokkolist mindenkinek ajánlom, fenséges.)

Már csak a megfelelő húsdarabra van szükségünk, amit tálalunk mellé. Például mozzarellás spenóttal töltött karajt. (Ami nagyjából úgy készül, hogy a kiklopfolt karajszeleteket mozzarellával és spenóttal töltjük, fogvájóval rögzítjük, elősütjük, majd fehérborban készre pároljuk.)