Inerciáim

- tam-Ta-tam -

Nem nézek vibrátoros adót.
(Soha se mondd, hogy
Sohase, sose, sohase írd se le.)
Nem nézek, mert nem látok.
Mert vak vagyok.
Süket vagyok.

Csöndet teremtek. Nem tudnak elhallgattatni.
Rosszul írtam: elhallgatni.
S elnémulni sem.
Bedugom a fülem. Hogy állandóan ugassanak. Vauáó-áó-aú.
El akarnak hallgattatni.
Mivel?
Csöndi herélés,
Örök fájás.

Süketek.
Nem szólnak. Némák.
A süketek. Süketnémák.
Nem megyek el szavazni, senkire.
(Soha se mondd, hogy
Sohase, sose, sohase írd se le.)
A döntés csapdájába húznak.
Halkan.
Meghúznak.
Púznak. Fúznak.
Vadkan. Egytében hal-kan.
Nem hallgatok senkire, mert süket vagyok.
Nem fordulnak felém. A süketek.
Süke-teke-tóriáznak.
Süket vagyok, vak és hülye.
Hiszik.

A piszik, Tolkien erdejében.
Anyátok. Kertjét gondoznátok?
A krumplit s engem mennyiért vennétek?
Mennyiért áldoznátok?

Nem eladó az ostya.
Hiszik.
Az elnémulni-nem-tudók.
Közelről üvöltenek. Távolról súgnak.
Nem értem őket.
Süket vagyok.
Nem tok beszélni. Nyomom az ürüléket.
Nem tankolok idegen kútnál.
Vizet úgyis talál a szomjas.
Napfényt a bús.
Poroszkáló.

Szelíd nyugdíjasnak átadom a helyem.
A tolakodónak, vélt-valós helyét.
A holló vájja ki a szemét.
Smaragdból van.
A boldog hercegnek.
S kínainál nem vásárolok.
Többé.
Nem nézek vibrátoros adót.
Sohasem. Hazudtam. Ta-tam.
(Többé se mondd, hogy
többé, többé írd se le.)


Várnai László, Veszprém

Rovat: