Mélyre süllyedünk

Keressétek a rosszban a jót!

Hamarosan a miniszterelnöknek éppúgy mennie kell, mint ahogy a semmiből új emberek törhetnek elő. Órákig vitatkoznak a semmin, és úgy tesznek, mintha tennének valamit. A kiskirályság mindkét oldalán. Úgy tűnik, mintha valami lényeges, elementáris változás formálódna. Az ország gazdasága, hétköznapi gondjaik viszont nem fontosak. Nem látszik, hogy fontosak lennének.

Nem azt érzi az ember, hogy az élete, a létezése fontos. Az orvosnál éppúgy darabszámra mérnek, mint a bevásárlóközpontban vagy az iskolában. A gazdaságpolitikában nincs változás. Pontosabban nem láttatják, nem hallatják, nem mutatják a változást. A jót persze, nem a rosszat. A rossz magától terem, mint a dudva. Dudvát ápolni nem érdem.

Marad a szemlélet, csak a globális felmelegedés hoz valami új beszédtémát. Hát igen, az emberek kissé ál-szelídebbek lettek, visszafogják a rongyrázást. Igen-igen. Ez persze nem is baj. Csak az, amitől olyanok lettek. A politika a homokba dugja a fejét, és a Föld alatt kiabál. Vagy inkább levegőért kapkod?

Imádkozniuk kellene közösen a parlamentben, összeülni a munkahelyeken, tervezni, dolgozni, vitatkozni, tenni és élni. Egyszer próbálják már ki, hogy milyen közösen imádkozni, akár csak brahiból is. Hiszem, hogy aki ismétli a szépet és jót, egy idő után elhiszi azt, és a sajátjává válik. Nem szabadna magára hagyni a magányos öregeket sem. Hiszen az ő legjobb barátjuk a televízió. Lám: a sokat szidott média elfoglaltságot adhat. Rosszban a jó.

Keressétek a rosszban a jót, mert dudva is ott terem, ahol van élet: víz és nem csak könny, termőföld és nem csak rög az elföldeléshez.

Várnai

Rovat: