Megállíthatatlan természeti folyamatok – IV. rész

- aktualitások az elmúlt hónapok eseményeiből -

Elemzők és szakértők nem zárják ki, hogy a 2007 lehet az az év, amikor a felgyorsult környezeti folyamatok, a természeti katasztrófák, az emberi felelőtlenség és a jelen levő klímaváltozás a holtponthoz érkezik. Mostani sorozatunkban a kérdés mély összefüggéseinek feltárása helyett megvizsgáljuk, hogy az elmúlt hónapokban milyen hírek érkeztek hozzánk.

Hír:
Hajózhatóvá vált az Északnyugati-átjáró

Az északi sarkvidéket borító jégtakaró kiterjedése idén nyáron harminc éves rekordot döntött. Emiatt az Atlanti- és a Csendes-óceán között húzódó Északnyugati-átjáró teljesen jégmentessé vált, vagyis hajózható. Kutatók szerint az északi sarkvidéki jég 2020-tól nyaranta teljesen eltűnhet, amely nem kis veszélyt jelent az élővilágra.


Az Északnyugati-átjáró a hajósok számára eddig csak egy elérhetetlen álom volt. Amennyiben legalább az év egy kis részében a teljes szakasz hajózható lenne, több ezer kilométerrel lerövidítené az Európa és Kelet-Ázsia közötti hajóutat, a jelenlegi a Szuezi-csatornán át vezető úthoz képest. Eddig viszont túl veszélyes volt ez az útszakasz az egész évben jelen lévő tengeri jég miatt.

Az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) közlése szerint idén rekordméretűre zsugorodott az északi sarkvidéki tengeri jég. Műholdfelvételek bizonyítják, hogy az elmúlt harminc év során soha nem volt ilyen kis kiterjedésű a jég.

(P) – (Palatinus értelmezés) Ez bizonyítja azt, hogy visszafordíthatatlan klimatikus viszonyok zajlanak, és ezek már nem tekinthetők lokálisnak, hanem valóban a glogális katasztrófa irányába mutatnak. A minap egy televíziós csatornán egy érdekes filmet láttam. Néhány tisztességes és szorgalmas milliárdos azon verseng, hogy ki tud nagyobb luxushajót építetni magának. Ezeknek a szerény embereknek ez a hír nagyon jól jöhet, miután üzenhetnek egymásnak, hogy „meghívlak, a jachtoddal vegyél részt az Északnyugati-átjáróban rendezendő zenés táncos rendezvényen”. Nem lepődnék meg, hogy az a kb. néhány száz luxusjaht hamarosan feltűnne az átjáróban.

Hír:
Kenyában kihalás fenyegeti az elmolo törzset

Azonnali kihalás fenyegeti a legkisebb kenyai törzset környezetének megváltozása és más törzsek támadásai miatt – figyelmeztettek a kutatók.


Az észak-kenyai Turkana (Rudolf)-tó partján elő mintegy 40 főt számláló elmolo törzsről elsőként Teleki Sámuel adott hírt. (A magyar Afrika-utazó 1888 márciusában jutott el a mai Turkana-tóhoz, amelyet Rudolf-tónak nevezett el.)

A Turkana-tó délkeleti partján, Nairobitól 480 kilométerre északra élő elmolo törzs kihal, ha a kormány nem hoz sürgős intézkedéseket – mondták el a Kenyai Nemzeti Múzeumok kutatói. A törzsben ma már csak negyvenen élnek „tiszta” elmolók, mintegy négyszázan pedig a szomszédos közösségekkel kötött házasságoknak köszönhetően „kevert vérűek”. A törzsnek egyedülálló öröksége van, de kultúrájukat soha nem dokumentálták.

A kenyai kormány tagadja, hogy sorsára hagyta volna az elmolo törzset. A kormányvélemény szerint több program is indult a Kenyában összeszámlált 42 törzs életminőségének javítása érdekében. „A Turkana-tó térségében új rendelőket építettünk az elmolo törzs és más közösségek részére, hogy javítsuk az életfeltételeket és növeljük a születéskor várható élettartamot” – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Alfred Mutua kormányszóvivő.

(P) Úgy gondolom, ez a hír kormányokat, politikusokat, pénzembereket nem rázott meg. Néhány kedves és jószándékú, karitatív tevékenységgel foglakozó és unatkozó gazdag ember felesége mindent megtett, hogy kellő fotós társaságában meglátogassa ezt a törzset. Valószínű, kínai tornacipőket osztottak szét a törzs tagjainak, a kisgyereknek rágógumit adtak, ami után szegényeknek azonnal hasfájásuk lett, amit rögtön követett a hírben olvasható orvosi rendelők felállítása. A modern, XXI. századi manager viszont azt mondja, hogy felesleges ezzel foglakozni, mert a leggondosabb „humán erőforrás tőkebefektetése sem hozhat eredményt a munkaerőpiacon”. Ezt a mondatot nem én találtam ki, de azt biztosan állíthatjuk, hogy a társadalomtudományi meghatározás erre a törzsre igaz lehet.

Hír:
Korábban kialakult idén az ózonlyuk

Az előző évhez képest néhány héttel korábban kezdett idén kialakulni az ózonlyuk az Antarktisz felett, ennek ellenére mérete egyelőre nem éri el a tavalyi év megfelelő értékét – jelentette a Meteorológiai Világszervezet egyik szakértője.


A sztratoszférában – 15 és 25 kilométer magasság között – a lyuk most 23 millió négyzetkilométer nagyságú, de maximális kiterjedését rendszerint csak szeptember 20. és 25. között éri el – nyilatkozta az AFP hírügynökségnek az ENSZ égisze alatt működő meteorológiai szervezet szakértője, Geir Braathen. Tavaly az ózonlyuk maximális kiterjedése 29,5 millió négyzetkilométer volt, és szokatlanul hosszú ideig, négy hónapig fennmaradt.

(P) Semmi probléma, az USA felvállalta, hogy 2020-ig a fejlett államokban, 2030-ig a fejlődő országokban is betiltják az ózonréteg károsításáért felelős freon előállítását. Sőt, addigra valószínűsíthetően a tehenek sem fognak szellenteni.

Hír:
Közel 14 ezer vad pusztul el az utakon

Nyár végén és ősszel egyre több nagyvaddal találkozhatunk az utakon, így ebben az időszakban sajnos gyakoribbak a vadbalesetek. Évente mintegy 14 ezer nagy- és kisvad válik közúti baleset áldozatává.


Július vége, augusztus az őzek üzekedésének időszaka, szeptemberben pedig kezdődik a szarvasbőgés. Ilyenkor az állatok „se látnak, se hallanak”, ezért óvatlanul kimennek az utakra is. Novemberben már a vaddisznók jelentik a fő veszélyt az autósokra, ekkor kezdődnek ugyanis a vaddisznóhajtások, s a megzavart állatok gyakran közel merészkednek az utakhoz.

(P) A hír és tények szigorú pontosítását nem kerülhetjük el. Nem az őz, nem a szarvas és nem a vaddisznó jelent veszélyt az autósokra, hanem az autóforgalom veszélyezteti az élőlényeket. Zsugorodnak az élőhelyek. Az urbanizáció és a felelőtlen emberi tevékenység fajok kihalásához vezethet, ami saját pusztulásunkat vetíti előre.

Hír:
Mégsem sikertörténet a szürkebálna fennmaradása?

A szürkebálnára hatvan évvel ezelőtt bevezetett vadászati tilalmat korábban természetvédelmi sikertörténetnek tartották. Egy új kutatás szerint viszont a szürkebálna populáció nem heverte ki a korábbi évszázadok kíméletlen vadászata okozta állománycsökkenést.


A szürkebálnának (Eschrichtius robustus) a Földön csak két populációja ismert, mindkettő a Csendes-óceánban található. Az egyik Ázsia keleti partjainál él, és a kihalás szélén egyensúlyoz: a becslések szerint az alig 100–200 egyed Kamcsatka-félsziget part menti vizeiben tölti a nyarat, télire viszont Japán és Korea partjaihoz vándorol.

A másik, mintegy 22 ezer egyedből álló stabilabb populáció a Csendes-óceán keleti medencéjében, Észak-Amerika nyugati partjai közelében található. Ezek a szürkebálnák a nyarat Alaszka hideg vizeiben, a telet viszont Kalifornia és Mexikó partjai közelében töltik.

Kutatók szerint egykor ötször nagyobb lehetett a csendes-óceáni állomány. Az egyedszám csökkenésének oka a több évszázadon át folyó kíméletlen vadászat, a szürkebálna ugyanis a többi bálnához képest jóval közelebb merészkedik a parthoz, így vadászata is könnyebb volt.

Hír:
Nő a fecskegázolások száma

Tömegével szállnak az utak mellé a fecskék, és nagy számban pusztulnak a gázolások miatt – adta hírül a Magyar Madártani Egyesület, amely arra kéri az autósokat, hogy fokozottan figyeljenek a madarakra.


Az egyesület lakossági bejelentések alapján értesült arról, hogy a Balaton környékén és a Pest megyei Verőcénél lehet különösen sok fecskét látni az utak mentén.

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület (MME) munkatársa az MTI-nek elmondta: a hirtelen hideg és a nagy esőzések miatt a fecskék kimerültek, eláztak, és ezrével keresnek menedéket az út menti bokrok alatt. Országos, sőt európai jelenségről van szó, ebben az időszakban a fecskék gyakran megpihennek, és energiát gyűjtenek a továbbrepüléshez.

(P) Több hírt elemezve láthatjuk, hogy a kiragadott példákkal csak azt lehet elérni, hogy képesek bizonyos érdekközösségek elbagatelizálni tragikus kérdéseket. A koncentrált híranyagok sokkoló erejűek. Mind azt bizonyítja, hogy egyszerre és fokozatosan gyorsuló mértékben borul fel a földi élet és a biológiai egyensúly. A hírek között olyanok is megbújnak, mint amit a következő hírben olvashatunk. Erről a jelenségről azt írtam korábban, hogy nem értem az emberi gonoszságot, és fel nem tudom fogni, mi motiválja azokat az embereket, akik kínozzák, elpusztítják az állatokat.

Hír:
Kritikussá vált a sasokat ért mérgezések száma

A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén költő egyetlen parlagisas-pár elpusztulása után augusztusban egy rétisas tetemet is találtak. Így már 33-ra emelkedett az elmúlt másfél évben megmérgezett fokozottan védett sasok száma, legalábbis amelyekről tudomást szereztek a természetvédelmi szakemberek.


Ez jóval több, mint az összes ismert korábbi eset 1998 óta, és ha a mérgezések folytatódnak, kritikus állapotba sodorhatják a világviszonylatban is rendkívül jelentős hazai parlagi sas- és rétisas-állományt.

A korábbi ügyekhez hasonlóan most is nyomozás indult, és ha bebizonyosodik a szándékos bűncselekmény ténye, akkor az elkövetők akár 3 évig terjedő börtönbüntetésre és több milliós pénzbírságra is számíthatnak.

Hír:
Meggyújtják a vizet?

Rádiófrekvenciás sugarak képesek a sós vizet elemeire bontani, aminek köszönhetően aztán a felszabaduló hidrogént meg tudjuk gyújtani. Amerikai tudósok egy csoportjának így tulajdonképpen sikerült elégetnie a vizet. Hogy közlekedési eszközöket lehet-e a jövőben ezzel a módszerrel meghajtani, egyelőre kétséges.


Az egyik legfontosabb energiaforrásunk lehetne, ha a természetben önmagában is megtalálható lenne. Az emberiség legnagyobb bánatára azonban a hidrogén szinte kizárólag más kémiai elemekkel együtt, kötött formában található meg. Márpedig az egyéb kémiai elemektől való leválasztása fáradságos, bonyolult, leginkább pedig energiaigényes munkának tűnt – legalábbis eddig.

De tényleg

Ugyanis Rustum Roy, az amerikai Pennsylvania Állami Egyetem kutatója megismételte azt az eljárást, amelyet pár héttel korábban John Kanzius egy floridai laboratóriumban véletlenszerűen fedezett fel: Kanzius éppen a rák ellenszerének egy új metódusával kísérletezett, amikor sós vizet, tengervizet bizonyos frekvenciájú rádióhullámokkal „bombázott”.

A kísérlet során arra lett figyelmes, hogy a csőben váratlan módon olykor szikrák jelentek meg. A Pittsburgh Post-Gazette hasábjain közzétett írásában Kanzius beszámolt arról is, hogy a szikra látványa arra késztette őt és társait, hogy meggyújtsák a rádiófrekvenciás hullámok alatt tartott vizet, egészen pontosan az abból felszabaduló hidrogént.

Kísérletük sikerrel végződött: amíg a sós vizet bizonyos frekvencián rádióhullámok érték, addig folyamatosan égett a vízből felszabaduló hidrogén. Kanzius kísérletét a Pennsylvania Állami Egyetem kutatója, Rustom Roy is elvégezte, és arra a megállapításra jutott, hogy a hullámok valóban szétválasztják a vízben megtalálható hidrogént, oxigént és sót. „Tudományosan teljesen megalapozott és bizonyított, hogy bizonyos frekvenciák valóban képesek automatikusan szétválasztani egymástól a hidrogén és az oxigént” – nyilatkozta Roy az amerikai National Geographic News-nak.

A szkeptikusok és a megújuló energia

Nem véletlen, hogy a Nature című tudományos folyóirat honlapján Philip Ball ugyancsak szkeptikusan ír a legújabb találmányról: Ball szerint örök álom marad, hogy a vizet üzemanyagként használhassuk fel – legalábbis, ha komolyan vesszük, hogy a víz környezetkímélő üzemanyag legyen. Soha nem leszünk képesek több energiát kinyerni a leválasztott hidrogénből, mint amennyit magába a hidrogén leválasztásába fektettünk. Hiába ég Ball szerint 3000 Fahrenheit-en a felszabadult hidrogén, ha egyszer a felszabadításába befektetett energia jóval nagyobb, mint amit az égés szolgáltat.

Azt még Rustom Roy is elismerte, hogy a rádiófrekvenciás kísérletek energiamérlegét egyelőre még senki nem vizsgálta, reményeik szerint azonban az eddigieknél kisebb mennyiségű energia-befektetés szükséges az új módszer működéséhez. Ez persze nem jelenti azt feltétlenül, hogy pozitív lenne a végeredmény, ám ha a megújuló energiaforrásokat is bevonjuk a folyamatba, akkor nem is szükséges meghazudtolni a természet törvényeit.

(P) A hír elemzése külön kommentálást nem igényel. Számomra az volt a meglepő, hogy eredetileg a rák-gyógyítás kutatásánál használták. Elgondolkodtató, hogy az USÁ-ban minden olyan kutatást finanszíroznak, amit csak kis mértékben is tudományosan elfogadhatónak tartanak. Sokszor fordul elő, hogy az eredeti program helyett egy másik felhasználás kerül előtérbe. Ez hazánkban ismeretlen. A kutatási pénzeket gyakorlatilag maguk a kutató intézetek és azok képviselői osztják szét maguk között. Az a kutatási program, amelyik nem tud csatlakozni olyan intézményekhez, amelyek az un. nyerő csapathoz tartoznak, semmilyen eséllyel nem rendelkezik a nyerésre. Napjainkban zajos botrányok kerültek a hírek címoldalára. A pályázatok szinte lehetetlen kiírásokat tartalmaznak. Az is meglepő volt, hogy olyan pályázatot, aminél a minimális nyerhető összeg 200 millió Ft volt, – nem tévedés – három héttel a beadási határidő előtt tették nyilvánossá. Három hét alatt tisztességesen egy ilyen pályázati anyagot nem lehet elkészíteni, főleg akkor, amikor pl. ennél a pályázatnál akár 6 konzorciumi tag is alkothatja a kutatócsoportot. Számomra az a meglepő, hogy vannak pályázatíró cégek, amelyek szinte mindig nyernek. Volt szerencsém néhány ajánlatot kapni, de sajnos olyan feltételeket szabtak, amik sok szempontból teljes mértékben teljesíthetetlenek.

Szerintem nem túlzok akkor, ha azt vélelmezem, hogy a kutatásokra fordított nagyon szerény összegeknek csak töredéke jut el a valós kutató helyekhez. A bizonytalanságot és a felemás helyzetet nagyon egyszerűen fel lehetne oldani. A pályázatok elszámoltatását olyan független szervezeteknek kellene elvégezni, akik nem befolyásolhatóak semmilyen körülmények között. Sok minden bizonytalan, és szerintem az, hogy homályos ügyekről, korrupcióról és „fix százalékok”-ról szóló hírek, suttogások kaptak szárnyra, senkinek sem jó, de elsősorban a tudományt és a valós tudományos kutatásokat károsítja. Ez olyan, mint a mérges gáz: jön, öl elmegy, és mire a mentők a helyszínre érnek, megfoghatatlan, elillant.

folyt. köv.

Írta és összeállította:
Dr. Szacsky Mihály

Rovat: