Megállíthatatlan természeti folyamatok – II. rész

- aktualitások az elmúlt hónapok eseményeiből -

Elemzők és szakértők nem zárják ki, hogy 2007 lehet az az év, amikor a felgyorsult környezeti folyamatok, a természeti katasztrófák, az emberi felelőtlenség és a jelen levő klímaváltozás a holtponthoz érkezik. Mostani sorozatunkban a kérdés mély összefüggéseinek feltárása helyett megvizsgáljuk, hogy az elmúlt hónapokban milyen hírek érkeztek hozzánk:

Hír:
Az űrutas mikrobák veszedelmesebbek, mint földi társaik Az űrben járt Salmonella baktériumok virulensebbek lesznek, mint a Földön maradt társaik állítják egy új tanulmány szerzői.

A tudósok 2006-ban végeztek kísérleteket az Atlantis űrsikló fedélzetén a Salmonella typhimurium baktériummal, amely embereket is képes végzetesen megbetegíteni. Amikor az űrhajósoktól biztonságosan elszigetelt tárolókban lévő baktériumok visszatértek a Földre, a kutatók egerekbe injektálták őket.

Azt tapasztalták, hogy az űrutas baktériumok majdnem háromszor gyorsabban és gyakrabban okoztak halált, mint a Földön maradt fajtársaik.

(P) – (Palatinus értelmezés) A hír szakember számára nem meglepő. Tudott, hogy sokféle hatáselemzést kell elvégezni, hogy értelmezni tudjunk egy ilyen tapasztalati alapokon nyugvó kísérletet. Az tudott, hogy bizonyos sugárzási energiák hatására a baktériumok, vírusok, gombák és növények meglepő és nem valószínűsíthető mutációkat hoznak létre. Azt is tudjuk, hogy a baktériumok (bizonyos törzsek) és a vírusok igen nagy energiájú radioaktív sugárzást képesek túlélni, miközben a DNS-lánc jelentős mértékben megváltozik.

Ismert, hogy a kozmikus sugárzást a Földet övező gázréteg és levegő megszűri, és azoknak az energiáit mérsékli. A kozmikus sugárzás hatására előre becsülhető volt a mutáció kialakulása. Az sem meglepő, hogy ezek a túlélő baktériumok agresszívabb túlélésre rendezkedtek be. A hír pontos elemzéséhez ismerni kellene az összdózis mértékét, valamint a túlélő baktériumok százalékos arányát. A kérdéskörrel azóta foglakoznak, miután Hirosimát és a Nagaszakit atombomba-támadás érte. A pusztítás helyszínén tanulmányozták, megfigyelték az egyes túlélő növények, baktériumok, vírusok – és nem utolsó sorban emberek – fiziológiai módosulását. Mindez veszélyes és lehangoló kutatási terület. Ismert az a tény, hogy élőlényeket nem csak genetikai úton, hanem különféle besugárzási energiákkal is lehet genetikailag módosítani. A különleges kockázatok miatt ez a kutatás nem sorolható a mindennapi rutinkutatások közé. Az állítást az is bizonyítja, hogy régóta ismert folyamat a DNS „hasítást”-nak kétféle besugárzási módszere. Az egyik ionizációt hoz létre, míg a nagyobb energiájú fotonok közvetlenül ionizáció nélkül is képesek a DNS-láncot hasítani, bontani. Ez utóbbi sem biztos, hogy minden esetben elpusztítja a DNS-t. Elméleti alapokon a DNS fotonos hasításával olyan új DNS molekulákat lehet létrehozni, amelyeknél csak az egyik spirál hasítására kerül sor, míg egy másik esetben különböző szögben a teljes DNS átvágására kerülhet sor. Ilyenkor elméletileg két önálló, tulajdonságaiban teljes mértékben eltérő DNS jön létre. Az ismert véletlenszerű nukleáris DNS-bontások általában haránt irányba hatnak, tengelyirányú hasításokat elméletileg irányított sugárzással lehetne csak végezni. Erre vonatkozó kutatásokról és kísérletekről nincsenek információk.

Kvantumbiológiai kutatásaim szerint elméletileg nem zárható ki a nukleáris technikával irányított és célzott génmódosítás. Az esetleges eredmények katasztrofális következményekkel járhatnak. Önmagában az a közzétett tény, hogy az űrhajóban tartott baktériumok a kozmikus sugárzás hatására milyen agresszív változáson mentek át, bizonyítja, hogy veszedelmes vizekre eveztünk.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1990-ben volt arra esély, hogy európai egyetemi összefogással a Francia Ariadné rakétaprogram keretében egy kis konténert készíthet az egyetem, kutatási célokra, amit majd fellőnek a világűrbe. Az akkori programba elsősorban távérzékelési – és tudomásom szerint – rádiófrekvenciás sugárzásokkal való kísérlet volt betervezve. Elméletileg maradt egy kis kazetta-tér, amibe javasoltam, hogy különféle baktérium- és vírustörzseket helyezzünk el, aminek viselkedését a telekommunikációs rendszeren keresztül ellenőriztük volna. Fel sem merült bennünk akkor az, hogy a kozmikus sugárzások hatására a mutálódott törzsek visszakerüljenek a Földre. Ennek biztosítéka az lett volna, hogy egy miniatűr napkohó a törzseket elhamvasztotta volna a kísérlet végére. A tervet olyan mélységében kidolgoztam, hogy elkülönített csoportba szerepeltek az aerob és az anaerob baktériumok, úgy, hogy az egyik részét optimális „élhető” hőmérsékleten tartottuk volna, míg a másik csoportot fagyasztottuk volna. Miután a programra nem került sor, nem kaphattunk választ arra, hogy a hibernált baktériumok esetében is hasonló DNS-módosulás állt volna elő, mint a vegetáló baktériumoknál. A történetet nem kívánom bonyolítani, de azt sem bíztuk volna a véletlenre, hogy a vírusok – pl. T-fágok – izoláltan vagy baktériummal egyesült formában hogyan mutálódnak. A mutáns baktériumok nagyon veszélyesek, de az igazi veszélyt a kiszámíthatatlan vírusmutánsok idézhetik elő. Az ilyen manipulációk a vírusokkal és baktériumokkal nagyon fontos tudományos kutatásnak minősülhetnek. Sajnos a valós kutatásokra soha nincs pénz, a politika és a tőke akkor biztosít elképesztő pénzeszközöket, ha a kutatások a biológiai hadviselést segítik, igaz akkor pedig titkosak. Biztos vagyok abban, hogy a mutáns űrbaktériumok vizsgálatánál jelen voltak a biológiai fegyverkezéssel foglakozó titkos szakemberek.

Hír:
Bioüzemanyag helyett erdőket!

Angol kutatók szerint alapvetően elhibázott az Európai Unió januárban még forradalminak vélt energiapolitikája, ugyanis a bioüzemanyagok elterjedésével nem fog csökkeni a kibocsátott széndioxid mennyisége. Megoldást csakis az erdőtelepítés jelenthetne.


Nemrégiben még sokan üdvözölték, hogy az amerikai elnök is erőfeszítéseket tesz a bioüzemanyagok elterjedése érdekében. Két angol kutató azonban a Science tudományos lap hasábjain most azt állítja, hogy a bioüzemanyagok előtérbe helyezésével nem fogják tudni megoldani a legfőbb kérdést: az emberi tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázok, köztük is legfőképp a széndioxid mennyiségének csökkentését. Pedig az Európai Unió is kiáll januárban meghatározott céljai mellett, azaz az unió országaiban 2020-ra az üzemanyag-fogyasztás 10 százalékát bioüzemanyagokból kellene megoldani a tervek szerint.

Kevesebb erdő, több széndioxid

Renton Righelato és Dominick Sprackeln, az angliai Leeds Egyetem kutatói cikkükben arról írnak, hogy kifejezetten elhibázottnak tartják a bioüzemanyagok (legalábbis az első generációs üzemanyagok) preferálását. Állításukat arra alapozzák, hogy megvizsgálták, miszerint egy hektáron termelt bioüzemanyag segítségével valójában mennyi széndioxid-kibocsátás spórolható meg, majd azt is megmérték, hogy 1 hektár erdő mennyi széndioxid felvételét biztosítja. Az eredmény jelentős eltérést mutatott: az erdőtelepítés akár kilencszer is hatékonyabbnak bizonyulhat a széndioxid-kibocsátás megfékezése terén a bioüzemanyagok használatánál.

Az okok az angol kutatók szerint igen nyilvánvalóak: már a bioüzemanyag előállítása olyan munkafolyamatot igényel, amelynek során sok fosszilis energiahordozót használnak fel. Így a bioüzemanyagok tulajdonképpen már nem is bizonyulnak annyira bioüzemanyagnak, mint amilyennek első hallásra tűnhetnek. Ezzel szemben az erdő telepítése és művelése gyakorlatilag igen csekély fosszilis energia befektetést igényel, viszont a telepített erdők roppant nagy mennyiségű széndioxidot képesek megkötni.

A bioüzemanyagok elterjedésével viszont ma már közismerten az a veszély is fennáll, hogy egyre több erdőt vágnak ki majd a jövőben, hogy etanol vagy biodízel készítéséhez szükséges alapanyagokat állítsanak elő az újonnan megművelt területeken. Az erdőirtás pedig önmagában is már a széndioxid mennyiségének a növekedésével jár. Egy hektár erdő kiirtása 100–200 tonna plusz széndioxid légkörbe kerülését eredményezi rövidtávon. Ezt a bioüzemanyagokkal csak 50 év múlva tudjuk kompenzálni.

(P) Az írást, amit Pálinkás Károly tett közzé a National Geographic oldalán, régóta vártam. Mondhatnám azt, hogy VÉGRE. Furcsán éreztem magam akkor, amikor azt írtam korábbi anyagokban, hogy az emberiség egyik menekülési útiránya az élet felé csak az lehet, hogy eszeveszett mértékben, minden szabad területet kihasználva visszatelepíti az erdőket. Sajnos nem tudtam felhőtlenül élvezni a hír csodálatos tartalmát, mert az elmúlt hetekben hallhattunk ismét a Mecsek erdeinek katasztrofális „eltűnéséről”. Minden erdőpusztító tevékenység felismerhető a Mecsekbe. Lopják a fát, erőműben tüzelik, nem telepítik újra, a tarvágások miatt a lejtők özönvízszerű esőzésekkor erőteljesen erodálódnak. Annak is örültem, amikor a rádióban hallottam, hogy legalább foglakoznak a problémával. Jött az utolsó mondat, amitől ismét ideges lettem. Valahogy így hangzott: „Olyan megoldásokat kellene találni egy esetleges erdőtelepítéseknél, amelyeknél (most jön a tőrdöfés) a befektetőknek is gazdaságilag megéri”. Itt érezhető, hogy milyen tudatformáláson megy keresztül az emberiség. Nem az a fontos, hogy környezetünkbe gazdag erdők, változatos élővilág, élhető környezet legyen, hanem az a fontos, hogy a tőkés profitot termeljen. Ezen a szemléleten kell változtatni.

Hír:
Bioüzemanyagok: Több a kár, mint a haszon?

Egy szeptemberi OECD-tanulmány szerint a bioüzemanyagok jóval több kárt okoznak, mint hasznot. A tanulmány címével: „Biofuels: Is the Cure worse than the Disease?” a szerzők, Richard Doornbosch és Ronald Steenblik a fején találták a szöget – lehet, hogy a gyógymód rosszabb, mint a betegség maga.


A szerzők, Richard Doornbosch és Ronald Steenblik főbb érvekként a következőket sorolják fel: először is a biodízel- és bioetanol-termelés világszerte 2005-ben éppen egy százalékát fedezte a közúti közlekedés üzemanyag-felhasználásának. Ez az arány optimista számítások szerint 2050-re elérheti a 11 százalékot - ám az élelmiszerek ára ezzel párhuzamosan drasztikusan emelkedne.

Másodszor, a több tanulmányra támaszkodó írás szerint jelenleg a bioüzemanyagok közül csupán három termel jóval kevesebb üvegházhatású gázt, mint a hagyományos üzemanyagok. Ez a három a cukornádból nyert etanol (elsősorban Brazíliában állítják elő), a cellulózgyártás melléktermékeként keletkezett etanol, valamint az állati zsírokból és fáradt olajból előállított biodízel.

(P) Ezt a hírt azért emeltem be az erdősítési javaslat után, mert valóban bizonyított, hogy ha a biodízel programok miatt erdőket és mezőgazdasági területeket vonnak ki a fenntartásból és művelésből, akkor sokkalta nagyobb bajt okozunk, mintha semmit nem tennénk.

Hír:
Cunamiveszély fenyeget Norvégiában?

Norvégia legkedveltebb kirándulóhelyénél, a Geiranger-fjordnál hegyomlás fenyeget, aminek a következménye egy cunami lehet – 200 méteres hullámokkal.


A Bayerischer Rundfunk, a bajor közszolgálati rádió és tv internetes portálja szerint egy nemzetközi kutatócsoport cunami előrejelző és riasztórendszert szerelt fel a norvégiai Geiranger-fjordban, ugyanis a 15 kilométer hosszú fjord végénél hegyomlás fenyeget.

A Geiranger-fjord az UNESCO természeti világörökségének része, Norvégia egyik legfontosabb turista attrakciója. A sziklafalban már 50 esztendővel ezelőtt 900 méteres magasságban kialakult egy 600 méter hosszú repedés. Az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a sziklafal évi 15 centiméteres sebességgel mozog, és lezuhanhat a tengerbe. Ha a fal leomlik, 90 köbkilométernyi szikla szakad le, aminek következtében a keskeny fjordban 200 méter magas hullám alakulhat ki.

(P) A földkéreg folyamatos mozgásban van. A geológiai változások okán kialkuló folyamatok természetesnek tekinthetők. Ezek a folyamtok legalább nem növelik nagymértékben a Föld ökológiai folyamatainak romlását.

Hír:
Vaspor a felmelegedés ellen?

Több száz tonna vasport kíván egy amerikai cég a tengervízbe juttatni a Galápagos-szigetek környékén, mivel az segítheti a légkörben található szén-dioxid megkötésében komoly szerepet játszó planktonok elszaporodását. Környezetvédők azonban azt állítják, hogy a módszernek több kára lehet, mint haszna.


Könnyen lehet, hogy a következő hetekben a Galápagos-szigetek környékén valódi „hajósüldözésre” is sor kerülhet: a Greenpeace egyik alapítója, Paul Watson ugyanis a National Geographic News-nak nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen elfogják a Planktos cégnek azt a hajóját, amelyik több száz tonna vasport kíván a Galápagos-szigetek környékén a tengerbe juttatni.

Bár az Egyesült Államok kongresszusának illetékes bizottságában is felmerültek kételyek, a kaliforniai székhelyű Planktos vezetője roppant bizakodónak tűnt, amikor arról kérdezték, hogy vajon jó üzlet lehet-e a szén-dioxid tengerfenékre való szállítása és tárolása.

(P) Folyamatosan felröppenek olyan hírek, amelyek azt sugallják (elsősorban politikusok és tőkések), hogy a globális klíma-felmelegedés megállítása, mérséklése pusztán pénz kérdése. A bértudosók színes papírok csábításának engedve ontják az ötleteiket. Egy újabb ötlettel szeretnék előállni, ami lehetővé tenné a „zseniális” találmányok szintézisét.

Tehát: Minden óceán és tenger fenékre egyenletes vasporral egy stabil alapot kellene létrehozni. A megerősített talapzatra 130 millió 100 méteres csövet kellene függőlegesen felállítani úgy, hogy minden csőhöz két betápláló csőrendszer kerülne. Az egyik csőrendszeren vezetnék oda a tehenek szellentését, ami éghető gáz. A másik csövön kénport vezetnénk a függőleges csövekhez. Az égfelé mutató gigantikusnak tűnő csöveket időnként Verne Gyula szellemétől átitatva ágyúcsőnek használnánk. Puskapor helyett a kiröpítő erőt a tehenek szellentésének gáznemű anyaga biztosítaná, és hajtóerejükkel kénporral lövöldöznék az űrt. Ugye milyen zseniális? Már ünnepeltem volna magamat, amikor a következő hírt olvastam. Pedig Nobel-díjas tudós ötletét használtam fel.

Hír:

Mégsem jó ötlet a kéntakaró a klímaváltozás ellen?

A globális felmelegedés ellen védő, Földünket beburkoló kén felhőtakaró ötlete a legújabb számítások szerint több kárt okozna, mint hasznot. Bár az ötlet már jó harminc éve megszületett, komolyabban csak tavaly kezdtek foglalkozni vele, amikor Paul Crutzen Nobel-díjas tudós is az elképzelés mögé állt.


Mesterséges felhőképzés, a felesleges széndioxid óceánfenéken való tárolása, a széndioxidot megkötni képes, vízben élő zsákállatok szaporítása, a planktonok növekedését elősegítő vaspor szétszórása a tengerekben – csak néhány azon ötletek közül, amelyek segítségével megpróbálhatnánk csökkenteni a globális felmelegedés egyik legfőbb okozóját, a légköri széndioxid-koncentrációt.

Bár egy orosz tudós, Mihael Budiko már jó harminc éve felvetette, hogy Földünk köré hatalmas kéntakarót kellene vonnunk, az ötletet akkor kapta fel igazán a tudományos közvélemény, amikor tavaly Paul Crutzen Nobel-díjas tudós is kiállt Budiko elmélete mellett. Az ügy pikantériája, hogy Crutzen 1995-ben éppen azért kapott Nobel-díjat, mert felismerte, hogy a különféle háztartási gépekből és dezodorokból származó káros CFC gázok nagymértékben hozzájárulnak az ózonlyuk növekedéséhez.

(P) Nem tudom eldönteni, hogy az embereket valóban ennyire ostobának tartják-e bizonyos csoportok, és ez meddig mehet. Mikor kell azt mondani, hogy a tudományt nem lehet degradálni és nem lehet megalázni?

folyt. köv.

Írta és összeállította:
Dr. Szacsky Mihály

Rovat: