Első közlés – Élet infravörös sugárzásban

Thermovizió, Hőtérkép, SomatoinfraŽ - avagy „medical infra” képalkotás – II. rész

A Somatoinfra BUHU-1, preklinikai egészségi állapot felvételező infravörös berendezés bejelentését követően személy szerint nagyon kemény kritikát kaptam a Radiológus Szakmai Kollégiumtól. Meglepő módon azt kell mondanom, hogy a szakmai kollégiumnak nagyon sok megállapításával tökéletesen egyetértek.

A szépséghibája csak az, hogy ezeket a kritikai megjegyzéseket nem nekem kellett volna címezni, hanem azoknak az orvosoknak, akik minimális ismerettel sem rendelkeznek, de kellő magabiztossággal dignosztizálnak férfiból és foltokból (ez az egyik nemzetközi iskola), valamint azoknak az orvosoknak, akik rendíthetetlenül mérik a hőmérsékleti különbségeket, és nem tudják, hogy két egyforma felvételt soha nem lehet készíteni – a pontatlanságról nem is beszélve. Tehát egyetértek a szakmai kollégium határozatával, miszerint a humán thermográfia és a népies elnevezésű „hőkamerázás” nemzetközi megítélése tudománytalan és megtévesztő.

Annak az elvárásnak, hogy klinikai teszteléssel kellene foglakozni, csak akkor lehet megfelelni, ha van egy akkreditált orvostudományi kutatóhely, amely már előtesztelt, stabil, gyártható és forgalomba hozható eszközzel, megfelelő protokoll segítségével végzi a validálást. A műegyetemi kutatócsoport csak és kizárólagosan természettdományi kutatásokkal foglakozik, az eredmények birtokában csak ajánlásokat tehet a felhasználásra.

Egyszerű példákkal értelmezni lehet ezt az állítást. Azoknál a felhasználási lehetőségeknél, ahol már a szomatoinfra megnyugtatóan bizonyította, hogy korlátozás nélkül alkalmazható és kellő számú vizsgálat történt, ott az eredmények sem maradtak el. Két fő területet lehet kiemelni, az egyik a sport, a másik a foglakozás-egészségügy. A két terület hasonlósága a feladatban rejlik, miszerint nem az a cél, hogy betegséget találjunk, hanem az, hogy az aktuális kornak-nemnek megfelelő egészségi állapotot felismerjük, leírjuk, és a folyamatokat adott esetben modellezzük. Tehát nem betegellátás és nem terápia. Eredményt ott lehetett felmutatni, amikor a humánbiológiai kutatásoknál alkalmazott, teljes mértékben ártalmatlan somatoinfra állapot-felvételezés során megváltozott életfolyamatokat vélelmeztünk, azok anatómiai helyét pontosítottuk és részletes leírást készítettünk (anatómiai és fiziológiai), tehát nem diagnosztizáltunk. Ilyen esetekben a célzott orvosi vizsgálatok általában visszaigazolták, hogy a vélelmezés, az életfolyamatok leírása megfelelő pontosságú. A leírások ennek megfelelően magas százalékos arányt értek el.

Ez a tény sarkalt minket arra, hogy kutatási szinten foglakozzunk olyan orvosszakmai területen történő alkalmazással, melyeknél az somatoinfra metodika jól alkalmazható. Nem titkolt, hogy az előtanulmányokat meghaladó módon intenzíven kutatjuk a számos orvos szakmai területekre való kiterjesztést. Egyszerű értelmezéssel, pl. a röntgen-diagnosztikával olyan párhuzamot is vonhatunk, hogy mindkettő képalkotó eljárás. Ezért ott sem mindegy, hogy az adott berendezést panoráma fogászati felvételezésre, emlőszűrésre vagy tüdő átvilágításra stb. használják. A példák alapján azt is mondhatjuk, hogy a somatoinfra lehetséges felhasználási és alkalmazási formáit jelenleg még fel sem tudjuk mérni.

A Radiológiai Szakmai Kollégium sok esetben már-már sértő megjegyzései számomra azért is meglepőek, mert csak (ahogy írják) a bulvár sajtóból gyűjtötték információikat. Minden esetben, ha megfelelő érdeklődés mutatkozik kutatómunkánk iránt, készségesen mindenről tájékoztatást adunk (adok), vállalva a szakmai kritikákat és észrevételeket. Egy kutatócsoportot nem lehet gyártó vállalkozásnak, sőt kereskedőnek tekinteni. A célunk az, hogy azt, amivel hozzá tudunk járulni az emberek egészségnek megőrzéséhez, vagy egy betegség korai szakaszának felismeréséhez, vagy egy terápiának nyomon követéséhez, át tudjuk adni a megfelelő szakembereknek mindennapi használatára.

A jövőben azt kellene erősíteni, hogy a kutatási eredményekre támaszkodva helyet kapjon a humán infravörös monitorozás a mindennapi orvosi gyakorlatban és az egészség fenntartásban. A széleskörben való alkalmazást csak és kizárólagosan a megfelelő tudományos alapokról lehet biztosítani. A kutatási fázisból az alkalmazásra csak akkor lehet áttérni, ha minden feltétel biztosítottá válik: ismerjük a vizsgálatban rejlő lehetőségeket, pontosan tudjuk a vizsgálat „korlátozó tényezőit”, a reprodukálhatóságot, a pontosságot, a megbízhatóságot stb. A bonyolult feltételrendszerek szigorú szabályait ismerve állítom, hogy a humán infravörös vizsgálatok (SomatoinfraŽ) elterjesztésének minden feltétele adott. A jövő feladata az volna, hogy megfelelő tudás birtokában, megfelelő berendezések sorozatgyártásával, az oktatás és képzés biztosításával a technológia a mindennapi orvosdiagnosztika részét képezze. Tehát elméletileg az infravörös vizsgálatok elterjesztésére minden feltétel adott, de ez még a világ egyetlen országában sem valósult meg. Az okokat fel kell tárni, és bővíteni kell az ismereteket.

Felvetődött, hogy az infravörös humán-vizsgálatok elterjedése sértheti az orvosdiagnosztikai műszerek előállítóinak, gyártóinak és kereskedőinek gazdasági érdekeit. Az elemzések azt mutatják, hogy ez a feltevés teljesen megalapozatlan és félrevezető. Mint a téma ismerője és mindennapi gyakorlója, állítom, hogy egy speciálisan létrehozott humán infravörös érzékelő helyes felhasználás esetében az élettudományokat kutató szakemberek, orvosok, biológusok számára egy soha nem látott világ tárulna fel, ami nem más, mint az életfolyamatoknak gyorsan változó körforgása.

A fenti gondolatok évtizedek óta fogalmazódnak. Sok esetben, amikor mód és lehetőség volt közzétenni az eredményeket, akkor ez azonnal megtörtént. Sajnos olyan tényekkel is szembe kellett nézni néhány esetben, amikor az elkészített tanulmányt vagy ismertetőt a kiadó nem volt hajlandó közzétenni, olyan megjegyzéssel, hogy akár világrengető anyagot is írhatok, azt akkor sem adják ki. Így sok esetben a tudás megmaradt magunknak, és sajnálatosan a szakmai csoportok figyelmét nem tudtuk felívni bizonyos eredményekre.

Elterjedt, hogy aki vásárol egy termovíziós kamerát, azt összeköti egy számítógéppel, és szép színes képeket állít elő, már birtokába jutott a géppel egyidőben a szakmai tudáshoz is. Úgy gondolom, ezeket a fellengzős és tartalom nélküli kijelentéseket a helyükre kell tenni. Ismét az orvosi gyakorlatra kell hivatkoznom. Mindenki vásárolhat ultrahangos orvosi képalkotó eszközt, sőt akár CT berendezést is, csak a pénztárca szabhat határt. Viszont csak az az orvos használhatja, akinek arra megfelelő képesítése van. Az a belgyógyász, akinek nincs ultrahangos szakmai végzettsége, nem használhat ilyen berendezést a napi orvosi ellátásában, de az is kizárt, hogy olyan radiológus, akinek szinte minden képalkotóra megvan a szakmai képzetsége – azzal a felkiáltással, hogy pontosan tudja, hogy a beteg szerv hol helyezkedik el – még nincs feljogosítva arra, hogy a műtétet is elvégezze a betegen. Sajnos az is előfordul, hogy valakinek berendezése és papírja is van, csak a tudással és a képességekkel van a baj. Bízom benne, hogy a Radiológiai Szakmai Kollégium kritikáiban ezekre az esetekre gondolt.

Összefoglalva: A termoviziózás, a hőtérkép készítés, de még a SomatoinfraŽ diagnosztika sem deffinitív orvosdiagnosztikai módszer. Véleményem szerint ezt a hatalmas lépést a szomatoinfra vizsgálati módszer, technológia és filozófia képes megtenni. Ehhez úgy tudunk hozzájárulni, hogy folyamatosan bővítjük ismereteinket, egyre több szakemberrel osztjuk meg eredményeinket, orvostudományi kutatásokhoz kapcsolódunk, és ami talán a legfontosabb: töretlenül fenntartjuk együttműködésünket azokkal az orvosokkal, akik értik és támogatják munkánkat.

Itt lezárhatnám az elemző tanulmányt, amiben póbáltam értelmezni a thermoviziózást, a hőtérképezést, a medical infra imaging technológiákat, de nem teszem, mert lehetőségem van arra, hogy egy teljesen új információt tegyek közzé.

A közel húsz éve tartó kutatómunkának megszületett az újabb eredménye. Egy 1997-ben zárult kutatási program leírásában megfogalmazódott az a mérési és adatfeldolgozási technológia, ami végleg elválaszthatná a thermoviziózás és az infrakamerás egyszerű hőmérsékletmérést a somatoinfra technológiától. Ettől az időtől kezdve nagyon sok szakember kértünk meg arra, hogy végezzen el technikai és számítástechnikai adaptációt. Semmi eredményt nem értünk el, szinte minden számítástechnikus azt mondta, hogy a feladat nem megoldható, illetve ami esetlegesen megvalósult, az inkább csak számítástechnikai játék volt, és nem somatoinfra adathalmaz-feldolgozó rendszer. Ez év júniusában kapcsolódott a kutatási munkánkhoz egy olyan egészségügyi informatikával foglakozó szakember, aki hasonló technológiát alkalmazott más képalkotó eljárásoknál. A tehetségét és kreativitását az is jellemzi, hogy Svájcban egy orvostechnikai bizottság nagydíjban részesítette munkáját. A feladat mindkettőnk számára nagy kihívást jelentett. A közös munka első fázisában kifejezetten technikai problémák halmazával találtuk magunkat szembe. Egy korábban már tesztelt, de eredményt akkor nem hozó interface és szoftver közbeiktatásával elkészültek az elmúlt évek felvételeiből a demonstrációs anyagok.

Telefonon kaptam az első hírt, hogy a szomatoinfra adatfeldolgozásra készített feldolgozási mód meghökkentő eredményt hozott. Sok mindenre számítottam, de amivel 2007. szeptember 21-én szembesültem, az leírhatatlan. Az első feldolgozott képek olyan információgazdagságot mutattak, olyan részleteket tártak fel, amit korábban csak sejteni, illetve csak számolni lehetett.

A korábbi felvételezések nagyon hasonlítottak egy általános hőkamerás képre, amiben ott volt sok esetben rejtve az a bizonyos komplex információtartalom, ami egy ember életfolyamataira jellemző. A utófeldolgozások semmiben nem hasonlítanak a „hőfotókhoz”, hanem feltárul előttünk egy ember teste térszerűen, ahol nem az anatómiai képletek, hanem az életfolyamatok teljes bonyolult szövevénye látható, és térszerűen egy sajátos térbeli infraspektroszkópiás képet szemlélhetünk.

A rutinszerűen elvégezhető új infravörös humán alkalmazás lehetőséget teremt arra, hogy a korábban tervezett célfelhasználások kutatási programjait kissé felgyorsuló formában folytassuk. Nagy segítséget jelenthet a jövőben, hogy több ország orvostudományi kutatásával foglakozó intézménye jelezte: lehetőséget teremt arra, hogy a kutatásokat nemzetközi szinten lehessen folytatni.

Dr. Szacsky Mihály
tudományos munkatárs
BME Nukleáris Technikai Intézet

A cikk első része: itt olvasható.

Rovat: