Tihanyi gondolatok

- (tiho, tihany: csendes, békésen) -

Tényleg nyomorult az ember. Mindenki a maga szintjén. Gazdag vagy szegény, okos vagy buta, öreg vagy fiatal. Az vesse rám az első NEM-et, aki élete legmélyebb pillanataiban még nem érezte magát annak. Aztán folytatódik az életünk, ameddig eszmélünk. Inkább Isten rabságában éljünk, mint az agyagi világéban! Bár adósságainkért úgyis mindig fizetnünk kell.

Az új kocsi, az újság, az ÚJ dolgok rabszolgává tesznek. Vágyakozunk, miközben kidöglünk a vágyainktól. Sütkérezünk és megégetjük magunkat. Nap mint nap új remény foszlik szét szívünkben. Kemények vagyunk, keményen küzdünk, mert ilyen ez a világ. Kemény, hiszen minden hiábavaló. Ezért aztán egyre több anyaggal vonjuk körbe magunkat – királyi pompában rettegő félszeg cselédként. Kacatjainkat gyermekeink, unokáink takarítják majd el. Szeretünk gyűjtögetni és lomizni. Milliós kocsi vagy virágcserép, egyre megy. Ragaszkodunk, kapaszkodunk, amibe csak tudunk.

Csak egymásba nem. Nem vagyunk testvérek, s különben is. Nem hiszünk Istenben, mert magasságos, mert fenyegetőzik, mert hol ilyen, hol olyan. Kegyes vagy kegyetlen. Életet ád vagy vesz el. Nem kérdez, és nem válaszol. Nem érdeklődik.

Ha a szívem odahajol hozzá, hiszem, hogy a lelkem örök. Az én életem örök, mert semmiből semmi nem születhet. Hiszek benne, hiszek magamban. Emeljük fel szívünket az Úrhoz.

Ciki. Ciki alázatosnak lenni. Hogy lehettek azok a középkori Málta milliárdos lovagjai? Hogy emelt az ember kőből katedrálist? Országot 10 falu templomaiból? Ostoba ősök, vérüket kiontó hősök. Keresztes lovagok, hallgató szerzetesek, imádkozó szüzek: kik ezek? Kacagó papok, rút vonású szentek. Imre herceg? Milyen ember az, ki imára kulcsolja kezét? Képmutató? Beteg lélek? Agymosott?

Egyébként ma még ki nem mosott agyat?
Maradjunk csak magunknak, s legjobb, ha öregkorunk magánya csúcsán egy kórház pincéjében hagynak halva.

Bűnösök vagyunk, mert meg kell szenvednünk a jóért. Emberi fajunk születése végzetes genetikai hiba. Dönteni tudunk, s döntenünk kell mindig. Fájdalmas és fárasztó jónak lenni, mert tudatunk Újat akar: változni és változtatni. Megismerni és teremteni, plagizálni és szórakozni. Megteremteni és elfelejteni magát. Elfelejteni, hogy van. Mocsárba merülni, nehezen lélegezni, felocsúdni, rohanni, kapaszkodni és üvölteni – és mindig csak lenni, lenni, lenni. Sohasem meghalni.

Uram, ments le egy pendrive-ra minket!

Eredendő bűnbe születünk. De nincs is nagy baj ezzel. Isten kegyelemes, ha mi kegyelmesek vagyunk. Isten megbocsát, ha mi is megbocsátunk. Isten csak jót akar, akár van, akár nincs. Krisztus beszél hozzánk. A ő világa nem csak: Igen-igen, hanem Nem-nem is. Ismerjük meg a Szentírást, hogy „tudjunk” róla. Mennyei keresztény Magyarországot kívánok magamban, benned, bennünk. Érted, értem, értünk.

Várnai László

Rovat: