Mi legyen a Rajk-féle ’56-os emlékművel?

- politikai vélemény-körkép -

A Veszprém Index 2007 őszén elindítja új rovatát (a Politikai Arénát), melyben minden hónapban egy-egy aktuális közéleti témáról kérdezzük e-mailben a helyi pártokat és azok képviselőit. Októberi kérdésünk: Ön (az Önök pártja) hogyan oldaná meg az 1956-os Rajk-féle veszprémi emlékmű problémáját? A kérdést minden veszprémi párthoz eljuttattuk, sajnos nem mindenhonnan kaptunk visszajelzést, a beérkezett válaszokat változtatás nélkül hozzuk le.

„Az előző testületben a legjobb érzéssel adtam a szavazatomat Rajk László tervének megvalósításához. Számomra ez volt az egyedüli pályamű, mely egyértelműen 1956-ot szimbolizálta, ráadásul egy rendkívül eredeti látványt, ugyanakkor a tervezett parkosítással egy kellemes környezetet is adva a Színházkert elhanyagolt, kihasználatlan szegletének. A döntés a képviseleti demokrácia szabályi szerint, alapos előkészítéssel, nyilvános pályázatot követően történt. Ha környezetével együtt elkészült volna 2006. október 23-ára, országosan is kiemelkedően ünnepelhettük volna meg a forradalom 50 éves évfordulóját.

Hogy nem így történt, annak műemlék-hatósági, pártpolitikai és közhangulati okai egyaránt vannak. A jelen állapot elég siralmas, amibe lavírozta magát a polgármester, illetve a képviselőtestület. Egy félig kész kompozícióról mond azután véleményt, ítélkezik, gyalázkodik boldog-boldogtalan. A máskor oly hangos helyi művészvilág pedig hallgat.

A múlt és a jelen után fontosabb a jövővel, a kibontakozással foglalkozni. A szabaddemokrata frakció a 2007. évi költségvetés tervezési fázisában javasolta egy pénzalap céltartalékba helyezését, mely biztosítékot jelent a befejezésre. Jelentett volna, mert a várost vezető többség ezt elutasította. Kibontakozás lehet még a más helyre való áttelepítés, és ebben a fideszes alpolgármester meg is állapodott a művésszel, majd a képviselők egyhangúlag el is fogadták ezt a kiutat. Több mint érdekes, ha ezt egy lakossági fórum valamilyen formában felülírja.

Tetszik, nem tetszik, előbb-utóbb költségvetési pénzt kell rendelnünk bármely megoldáshoz. Minél tovább maszatoljuk az ügyet, annál többe fog a végén kerülni. Anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Erkölcsileg már eddig is túl sokba került. A „párbeszéd évéről” médiakommunikációs elemként már annyit hallottunk, hogy most talán már dönteni kéne. Ezt nem tudja 60 ezer városlakó eldönteni, de még megvitatni sem. Azért vannak a választott képviselők, hogy vállalják nyíltan a véleményüket és döntsenek!

Álljon ez a kompozíció, de ne félig sem készen, hanem befejezve, parkosított környezetben! De elbontásra úgy semmiképp ne kerüljön, hogy ne legyen azonnal fel is állítva az új helyére. Ha ez nem így fog történni, akkor átadjuk az enyészetnek sok-sok évre. S akkor déja-vu érzésem támad. Hisz hasonló történt Pogány Gábor Béke szoborkompozíciójával, amit tíz év után egy jószemű, messziről jött honfitársunk újra felfedezett, új értelmet adott neki és a szobor azóta is Veszprém centrumában áll, hirdetve az ember túlélésének misztériumát.”


Dr. Szalay András
SZDSZ városi elnök

Rovat: