Első közlés – Élet infravörös sugárzásban

Thermovizió, hőtérkép, SomatoinfraŽ - avagy „medical infra” képalkotás – I. rész

Egyre többet hallhatunk a „medical infra-imaging”-ról napjainkban. A közzéadott híranyagok, publikációk, írások és reklámszövegek sok esetben ellentmondásosak és sajnálatos módon félrevezetők. Azt sugallják ugyanis az írások, rádióműsorok, televíziós riportok, hogy létezik egy nagyon drága hőmérő, amivel lehet mérni a test felszín hőmérsékleti eltéréseit, és ez által a mélyben lezajló „gyulladásokat” ki lehet mutatni. Ez a szemlélet teljes mértékben félrevezető, megtévesztő.

Sajnálatos módon a természettudományok félreértelmezése és a tudás nélküli látszat- (diagnosztikai) tevékenységek, vizsgálatok sok esetben kockázatokat jelentenek, és képesek károkat is okozni a pácienseknek.

Az elmúlt több mint két évtizedben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (Természettudományi Kar, Nukleáris Technikai Intézet-tanszék), ahol tudományos kutatómunkámat végzem, feladatom volt ennek a mérési, vizsgálati eljárásnak megismerése, értelmezése és kiterjesztése a humán vizsgálatokra.

A világban egyre szaporodó thermográfiás és hőtérképes humán vizsgálatokra kialakított laboratóriumok száma egyre növekszi. Az infravörös érzékelőket (thermovíziós-„hőkamerák”) gyártó vállalatok sorra jönnek létre. Kezdik felfedezni, hogy az ipari és hadiipari felhasználással párhuzamosan a humán (egészségfenntartás és orvosi tevékenységek) felhasználás is jelentős kereskedelmi és gazdasági előnyöket jelenthetne. Néhány évvel ezelőtt a gondos szakirodalmi anyagok felkutatásánál mindösszesen néhány száz publikációval találkozhattunk ebben a témekörben. Az elmúlt hetekben (2007. szeptember) a világhálón már 2 millió felett volt a találatok száma.

Elméletileg minden rendben volna, örülhetnénk annak, hogy az élettudományok egy újabb tudományos eredményt könyvelhetnek el, és még közelebb juthatunk az egészség fenntartásához, valamint eredményesen küzdhetünk a betegségek ellen.

A valóság azonban lehangoló. Minden erőfeszítés dacára, több mint fél évszázad kevésnek bizonyult arra, hogy az infravörös sugárzást érzékelő berendezések helyet kapjanak az orvosi diagnosztika tárházában. Folyamatosan születnek elképzelések a módszerrel és annak fejlesztésével kapcsolatban, amelyek aztán ellaposodnak, és sajnálatos módon minden tudományos alapot nélkülözően áltudományos, sokszor a kuruzslás szintjére süllyedő szolgáltatássá alakulnak át. A gazdasági és piaci tevékenységeknek köszönhetően fel-felbukkannak kisebb-nagyobb csoportok, akik szeretnék ezt a diagnosztikai módszert a mindennapi orvosi gyakorlatba elterjeszteni. A „tudománytalanságokra” épülő szolgáltatásnak tűnő tevékenység okozta káros hatásokat az sem mérsékli, hogy az esetek nagyobb részében ezeket a vizsgálatokat orvosok végzik. A felelőtlenül végzett thermoviziós és hőtérképes vizsgálatoknál minden esetben felvetődik, hogy az alkalmazójának vajon van-e minimális ismerete a módszerről és annak technológiájáról.

A kutatómunka egy adott szakmai területen nem csak azt jelenti, hogy szigorú tekintetű emberek ülnek egy sarokban, és sok okosságot találnak ki, hanem elsősorban arra törekszenek, hogy a kutatási témájuknak megfelelően minden jelenségre, felhasználható ismeretenyagra adatokat és megoldásokat találjanak. Fontos és kiemelkedő munkafázisnak tekinthető, amikor ismereteket szerezünk arról, hogy az adott témában a világban a kutatók milyen eredményre jutottak. Esetünkben arra a megállapításra kellett jutnunk, hogy a világban három fő irányzat, „iskola” jött létre. Az egyes nemzetek kutatói saját elképzeléseiket és kutatómunkájukat ehhez a három fő irányzathoz igazították, és ezeknek az alapoknak a birtokában folytatták munkájukat.

Vállalva a kemény kritikákat, az 1990-es évek környékén azt feltételeztük, hogy a három fő irányzat egyike sem alkalmas arra, hogy a mindennapi orvos diagnosztikát gazdagítsa. Az akkori feltételezésünk sajnos beigazolódott, mivel a felfoghatatlan erőbefektetések, kutatómunkák, vizsgálati folyamatok ellenére sem valósult meg a medikális thermográfiás, infravizsgálatok úgynevezett validálása. Az okokat ismerjük, sajnálatos módon erre senki nem kíváncsi.

A szakirodalmi, gyűjtő- és elméleti munka lezárásával körvonalazódott egy lehetséges új elveken alapuló kutatás beindítása, ám az 1990-es évek elején megfogalmazódott humán infravörös vizsgálatokhoz szükséges műszaki, technikai, elektronikai és számítástechnikai feltételek még nem voltak biztosítva.

A kutatási program kezdeténél három fő elvet kellett figyelembe venni. A hipotézis fontos elemei e szerint:

– Pontosan ismerni kell, hogy mit mérünk.

– Mivel mérünk (megfelelő érzékenység és mérési tartományok).

– Valamint a legnehezebb feladatot jelentő elemzések elvégzése, ami lehetőséget teremthet arra, hogy a mérési értékek információtartalmát megismerhessük, rendezhessük és rendszerbe foglalhassuk, tehát a mérési értékek információtartalma.

A kutatás kezdeti szakaszában gyakorlatilag a három fő terület ismert volt számunkra, valamint megfelelő eszközök sem álltak rendelkezésre. A kutatás kezdeti szakaszában ezt úgy lehetett áthidalni, hogy a komplex mérések, feldolgozások és elemzések helyett csak részterületek kutatásával lehetett foglakozni. A megfogalmazott igények és elvárások az akkori szakemberek számára felfoghatatlanok voltak, és azokat csak futurisztikus elképzelésnek tartották.

Annak a reménye, hogy egy általánosan bevezethető és rendszerbe állítható orvosdiagnosztikai eszköz készüljön infravörös képalkotással – amit csak és kizárólagosan humánvizsgálatokra lehessen használni –, csak 2006-ban körvonalazódott. Ettől az eszköztől azt vártuk, hogy megnyugtató módon képes legyen egy ember anatómiai és fiziológiai összefüggésének feltárására, és képes legyen mintegy elővéleményezésre és az esetleges diszfunkciók feltárására.

A várakozással ellentétben sok technikai hiba merült fel. A gyártó nem tudott elszakadni a thermoviziózás és „hőkamerázás” általános ipari és távérzékelési alkalmazhatóságától, ami azt eredményezte, hogy készült egy újabb thermoviziós kamera, ami össze lett kötve egy számítógéppel. Számos nemzet gyártói készítenek különféle érzékenységű „hőkamerát”, amely távérzékeléssel hőmérsékletet mér. A baj az ott kezdődik, hogy az emberi test infravörös sugárzása szinte kivétel nélkül hamis hőmérsékleti értékeket mutat (sok esetben 18 C fok pontatlansággal). Ez elméletileg kiküszöbölhető lenne, de a dolgot nehezíti az is – nagyon leegyszerűsítve –, hogy ugyanaz a kórfolyamat az egyik embernél magas, a másiknál alacsony hőmérsékleten zajlik. Tehát a betegségek megjelenési formáját úgy, mint az egyéb képalkotó eljárásoknál, nem lehet standardizálni. A kutatómunka egy szakaszát lezártnak tekinthetjük, ami azt jelenti, hogy elméletileg lehet humán infravörös vizsgálóeszközt elterjeszteni és alkalmazni. Ez adott lehetőséget arra, hogy egy ember kornak, nemnek megfelelő egészségi állapotát fel lehessen térképezni. Elméletileg elkészült a SomatoinfraŽ BUHU-1. Pontosítva, ez egy preklinikai egészségi állapot felvételező infravörös berendezés.

folyt. köv.

Dr. Szacsky Mihály
tudományos munkatárs
BME Nukleáris Technikai Intézet

Rovat: