Humánbiológia és egészségmegőrzés – II. rész

- Palatinus elemzés -

Hazánkban formailag léteznek olyan orvosi szolgáltatások, melyek egyértelműen az egészséget volnának hivatva támogatni, biztosítani. Említhetném elsősorban a Tisztiorvosi Szolgálatot, de ne feledkezhetünk meg az iskolaorvosi, foglakozás-egészségügyi, és pl. a sportorvosi szolgálatokról sem.

A mindennapi valóság azt mutatja, hogy ezeket az egészséget fenntartó és őrző orvosi tevékenységeket is szinte észrevétlenül beolvasztják magukba a betegellátó rendszerek gazdasági-egészségipart szolgáló ágazatai. A tudományterület és a mindennapi valóság élesen kezd elválni egymástól.

Az egészség fenntartásával több tudományterület foglalkozik. Gyűjtő rendszerként a népegészségtant említhetnénk elsősorban. A korábban említett iskola-, foglakozás-, sport-egészségügyön túl kiemelkedő szerepe van többek között a környezet-egészségtannak, a táplálkozás- és élelmiszer-egészségtannak, a mindennapi élet egészségtanának, a közlekedés-egészségtannak, de nem hagyhatjuk ki a humán ökológia tudományterületét sem. Ezek a tudományterületek elsősorban az egészség fenntartásával és az egészséges élet kialakításával foglakoznak. A népegészségtan a gyógyító orvosi tevékenységhez, pl. az epidemiológia, a járványtan, a foglakozási és környezethigiénés toxikológiai a katasztrófa medicina, az egészségügyi ellátás szervezetének működtetésén keresztül tud ide csatlakozni. Mint látható, az egészség fenntartása, megőrzése talán nagyobb szakmai lefedettséget igényelne, mint a tényleges betegellátás.

Pontosan nem tudom idézni, de az Alkotmányuk kiemelkedően foglakozik az állampolgárok egészségével és a gyógyító tevékenységgel, Ezzel szemben mi a realitás? 2001-ben az akkori egészségügyi kormányzat meghirdette az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot. Az egészséggel foglalkozó szakemberek minden túlzás nélkül óriási lelkesedéssel fogadták a kezdeményezést. Korábban csak néhány, főleg nemezközi program adott lehetőséget arra, hogy az egészség megőrzésével és tanácsadással is foglakozni lehessen. Említhetném az Egészséget Mindenkinek 2000-re WHO programot, de ide sorolhatjuk még az egyetemisták és főiskolások között végzett, un. Eurofit felméréseket is.

A népegészségügyi programot 2001–2010 közötti időtartamra tervezték. A kiadott hivatalos közlemény szerint a program szerteágazó, és szinte minden társadalmi réteget érintett volna. Érdemes idézni Dr. Mikola István akkori egészségügyi miniszter előszavát.

„Mindannyiunknak van egy álma: egészségesen, testi és szellemi erőnk teljében minél hosszabb, sikeres életet éljünk le szeretteink, barátaink körében. Legyünk megbecsültek, érezzük, hogy szükség van ránk, és munkánkban, családi életünkben legyünk hasznosak és boldogok. Hányan és hányan indultak el közülünk így az életbe csak az elmúlt évtizedekben, hogy aztán megkeseredve lássák be, álmaik sosem teljesülnek. Idő előtt félbehagyott életek, sokszor és egyre többen fiatal, középkorú, akár erejük teljében örökre eltávozott emberek hagynak szinte sosem gyógyuló, fájdalmas sebeket a családokban, a társadalomban, a gazdaságban…”

Az idézetből is kitűnik, hogy a szándék rendkívül nemes és átfogó programot sejtet. A program célkitűzései és feladatai a követezőek voltak.

1) Az egyén egészségét döntően környezete és életmódja határozza meg.
2) Az egészségi állapot meghatározó tényezők többnyire nem betegségspecifikusak, azaz több megbetegedés kialakulására is hatással vannak.
3) Az egyén életmódját (mely egészségi állapotát döntő mértékben meghatározza) hatékonyan közvetlen környezete (családi, munkahelyi, szabadidős stb.) képes befolyásolni, mivel az egyén természetes igénye a közösségbe tartozás és a közösség elvárásainak való megfelelés.
4) A lakosság egészségének fejlesztése össztársadalmi összefogást, interszektorális együttműködést és felelősségvállalást igényel, valamint partnerséget a társadalmi élet szereplői (az állam, az önkormányzatok és a helyi közösségek) között.

A célkitűzéseket igazából az „Öt nemzeti cél 2010-ig” elképzeléseiből lehet kiolvasni. Ezek így hangzottak:

1) El kell érni, hogy a lakosság-meghatározó többsége számára az egyik legfőbb emberi érték az egészség legyen, s az egészsége megőrzéséért kész is legyen tenni. A döntéshozók mind a jogalkotásban, mind a költségvetésben kitüntető jelentőséget tulajdonítsanak a lakosság egészsége javításának.
2) A felnövekvő generáció számára biztosítani kell az egészséges fejlődés feltételeit a fogantatástól a felnőttkorig.
3) Az egészségben eltöltött életévek számát mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél ki kell terjeszteni.
4) A születéskor várható átlagos élettartamot férfiaknál legalább 70, nőknél legalább 78 esztendőre kell meghosszabbítani.
5) A társadalmi egyenlőtlenségeket, a születéskor várható élettartamban mutatkozó különbséget csökkenteni kell.

A célkitűzések mellé rendelt „Tíz kiemelt nemzeti feladat” volt hivatva arra, hogy mindezek megvalósuljanak. Érdemes ezeket a feladatterveket is címszavakban elolvasni, mert tanulságos következtetéseket lehet levonni a jelenlegi egészségpolitikai elképzelésekből.

A tíz kiemelt nemzeti feladat a népegészségügyi program alapján:
1) Az egészséges életre nevelés, az oktatás és tudatformálás erősítése.
2) A célzott lakossági szűrővizsgálatok bevezetésével a nagy-népegészségügyi jelentőségű betegségek korai felismerése.
3) Az egészséges táplálkozás széleskörű elterjesztése.
4) Az egészséges élethez szükséges mozgáskultúra elterjesztése.
5) A káros szenvedélyek (túlzott szeszesital-fogyasztás, dohányzás, drogfogyatkozás) elleni küzdelem.
6) Az egészséges élethez való egyenlő esély megteremtése és megtartása.
7) A járványügyi biztonság erősítése.
8) Az élelmiszer-biztonság feltételeinek javítása – felkészülés új kihívásokra.
9) Az egészséget támogató környezet kialakítása, a külső okok miatti halálozás visszaszorítása.
10) Az egészségügyi ellátórendszer népegészségügyi szempontokat is figyelembe vevő fejlesztése.

Sajnálattal kell megjegyezni, hogy a 15–20 intézmény közreműködésével megtervezett és konkrét cselekvési programokkal elkészített népegészségügyi program folyamatosan veszített lendületéből, és napjainkra gyakorlatilag megszűnt létezni. Az átalakított egészségügy sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem képes azokat a célokat megvalósítani, amit az eredeti tervben szándékoztak megvalósítani. Kellő óvatossággal azt is lehetne feltételezni, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzat tanulmányozta a locarnói jelentést, és az abban lefektetett irányelveknek megfelelően, alakítják át a hazai betegellátást, mert már egészségfenntartásról és -megőrzésről nem beszélhetünk.

folyt. köv.

Írta: Szacsky Mihály

Rovat: