A hazugságról

- …keresd meg lelked, Magyarország! -

Minap egy helyes műsort akasztottam meg a tévén. A la carte. Nem rossz, bár a korábbi verzió kedélyesebb, csicsergősebb volt. Szóval pártharc szelídítve, asztal melletti, beszélgetős, vitatkozós, poharazós eszem-iszom. Azt nem mondanám, hogy a hangulat gyomorgörcsoldó. Kár is azért a drága, finom ételért. Szépen terített asztal többet érdemelne.

Szokásos felállás: a nagyok. A Fidesztől az alelnök. Csinos hölgy. Nem tetszik. Ahogyan beszél, gesztikulál, ahogyan mossa a mássalhangzókat a szájában. Kritika, gúny, okoskodás. Okos tojás. Keleti hangnem nyugati küllem. Öngúny, önirónia semmi. Nem is érdekes, hogy mit mond. Elvekre alapoz, nem számít az élet. Wahorn András megjegyzi: …akkor hazugság árán is tenni kéne, kellett volna tenni valamit… A hölgy erre elhúzza a száját, s a lényeg hangtalan szétpukkad.

Közhely: a cél szentesíti az eszközt. Nemes cél lehetett volna s lenne győzni mindenáron egy jobb jelenért. Akár hazugsággal is. Nem érdekel, hogy mi az igazság, s mi a hazugság. Ugyanis a nem már rég nem nem, az igen pedig rég nem igen. Pontosabban, senki sem tudja nyomon követni, hogy mikor mi mit is jelent. Picit lehet hazudni, de nagyot nem? Mi a hazugság mértékegysége? Kit érdekelnek a szavak? Semmit nem jelent számomra, hogy Gyurcsány Ferenc mit beszél vagy beszélt egy éve vagy tegnap. Engem az érdekel, változik-e az életem, az életünk, az egzisztenciánk, a lehetőségeink, a fizetésem, a megbecsülésem. Az érdekel, hogy mi történik értem, a társadalomért. Csak a konkrétumok. A tények. Egy lista. A tapasztalat. Büszke vagyok magyarságomra, s akár a véremet is adnám a Balaton-felvidékért, de Magyarországon élni nem jó. Rossz bekapcsolni a tévét, rossz stílusúak az emberek. Csepűrágás, irigység, képmutatás, fontoskodás, hajcihő.

Jó Magyarországon élni: szép a gyermekem ovija, vannak értelmes barátaim, jó a levegő, finom a bor. A magyar kultúra pedig világszenzáció.

Mondom: az vesse rám az első követ, aki még nem hazudott! Inkább mégse.

Az ígéret megszegése a jövő hazugsága? Tulajdonképpen mi a baj a hazugsággal? Mi magyarok, miért foglalkozunk ennyit vele? Ki nem mondott részletkérdésekkel bombázzuk egymást. Miért nem hupikék vagy mályvaszínű a magyar gárda egyenruhája a békesség kedvéért? Miért kell támadni valamit, ha a jogszabály teret enged? Miért olyanok a törvények, amilyenek? Miért sírunk, ha hallgatnunk kéne? S miért nem örülünk, ha sírhatnánk is? Nem mindegy? Szabad örülni olykor, betörve új időknek új dalaival? Olyan nagyon-nagyon rossz nekünk? De tényleg? Éhen döglünk, fertőzött vizet iszunk? Még a wc-t is csapvízzel itatjuk! Bizony mondom, keresd meg lelked, Magyarország! Az öreg nénikét a ház előtti padon, s minden gyerek tisztaságát az 1000 éves megmaradás csendes napi munkájában.

Téged pedig Uram, kérlek, hazudj igaz álmokat!

Várnai L.

Rovat: