Kalandra fel!

Horváth Gergely: <i>A szív útjai</i> című könyvéről

Egy elsőkönyves szerző megjelenése egy nagynevű hazai kiadónál, azt hiszem mindenféleképpen figyelemre méltó helyzet. Ha ehhez hozzátesszük a mű címét is, már legalább két alapos okunk lehet, hogy kézbe vegyünk egy ilyen kötetet. Azonban, ha netán csak úgy maradt a kezünkben az írás, hogy épp egy csinos nőt vagy egy jóképű pasit próbáltunk megvédeni egy a polcról aláhulló könyv által kilátásba helyezett kegyetlen haláltól, akkor se elégedjünk meg a mű elolvasatlanul történő visszahelyezésével.

A szív útjai; hangzatos, jól eltalált cím. Sokfajta jelentést és még annál is többféle értelmezési lehetőséget rejt magában, illetve utalhat még ezeknél is messzebbre. A cím hallatán – korábbi olvasmányélményeim közül – elsőként Darvasi László Szív Ernője jutott eszembe, de a hazai ilyen-olyan romantikus – uram bocsáss – szentimentális vagy a magyar szecesszió és klasszikus modernség nagyobbnál nagyobb művei éppúgy felrémlettek előttem. Ezekből persze nem igazán sok mindent és sok mindenkit láttam viszont a könyv lapjain, de akik visszaköszöntek rám, ők sem a legrosszabb szekértáborokból való szerzők.

A könyv egy a hazai reklámszakmából kiábrándult és onnan kiugró fiatal férfinak a történetét meséli el. A magyar yuppie közeg bemutatása ugyancsak legalább további két név említését teszi kívánatossá a körülöttünk lévő irodalmak hasonló világából. Az egyik az amerikai származású Bret Easton Ellis-é, a másik pedig az orosz Viktor Pelevin-é. Előbbi az Amerikai Psycho, utóbbi pedig a Genereation ,P’ című művében mozgatja „hőseit” hasonló közegben.

Magyar nyelvű műről lévén szó, elkerülhetetlen a téma kifejtésének, a könyv stílusának néhány kérdése. A reklámszakmát érintő tömör, frappáns fogalmazás jellemzi a szöveget, ami egyáltalán nem zárja ki az igényes szövegalkotást. Ugyan egyáltalán nem sorolható abba a szépirodalmi vonulatba, ami az úgynevezett kortárs hazai prózát jellemzi, azonban ettől még a könyv kitűnően olvasható, és talán még a szerzője sem sértődik meg akkor, amikor azt állítom, hogy inkább sorolnám a népszerű írók, sem mint a szépírók közé. Na nem mintha nem írna szépen Horváth Gergely, csak a szépirodalmi igényű műveknél a nyelvi stilizáltság, azt gondolom, hogy sokkal hangsúlyosabban van jelen.

A hangsúly azonban ennek a könyvnek az esetében egyáltalán nem itt van, és nem is feltétlenül kell, hogy itt legyen. Adva van egy ember élethelyzete, aminek az érzékeltetéséhez tökéletesen megfelel a könyv nyelvi világa, mondat- és beszédfűzései. A szerző a legtöbb helyen így sem hagyja ki, hogy valamiféle, akár szépirodalmi, akár a tömegkultúra felől érkező idézete, ismerős szlogenje ne váljék a saját bravúrjává. Nemcsak ezek miatt idézi továbbá a könyv a modernitás utáni irodalmi művek végtelennek tűnő sorát. A cím jelentésének az egyik lehetséges megfejtése véleményem szerint remek ötlet, ám mivel nem kívánom a felfedezés élményétől megfosztani az érdeklődőket, ezért itt és most erre sem térek ki részletesebben.

A játék, a visszafogott, de annál kedvesebb nyelvi húzások élvezetessé teszik a szöveget. Monológjai, magánbeszédei egyes helyeken például főszereplőjének a pszichológusnőjéhez tett vallomásait foglalják magukba, melyekben éppen úgy ott van a szerelmi érzés bevallása, mint egy mindenféle kínjaitól megszabaduló lélek egyéb irányú kitárulkozásai. A lelki tartalomra való igény a könyv nyitó és záró bibliai idézeteiből is kitetszik, azonban ez a fajta elemző szándék sokszor megmarad jól hangzó kiszólások gyűjteményének.

Fontos szerepet kap továbbá a könyvben a mese. A meséről és a mesében való gondolkodás, ami újabb variációs lehetőségeket rejt magában. Van benne természetesen szerelem, apa-fiú, meg egyéb konfliktusok. Összegzésképpen azt gondolom, hogy a mű mindenképpen érdemes az elolvasásra, s ha nem is válik életünk legnagyobb olvasmányává, kikapcsolódásképpen, emlékezet- és memóriafrissítés céljából mindenféleképpen hasznos és élvezetes szöveget találhatunk meg benne.

Horváth Gergely: A szív útjai, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007

Rovat: