Index elsők

- az első döbbenet -

Mindenkinek volt valami első. Első csók, első könyv, első nap az iskolában, első UV, első szavazás, első papírsárkány- hajtogatás, első korty sör, első liter bor, első nő, avagy férfi (vagy mindkettő), első cikk, első munkahely, első hazugság, első tanítónéni, első love… Az Index-elsők új sorozatunkban szerkesztőségünk tagja vallanak első élményeikről. (Természetesen várjuk a veszprem.szerk@index.hu címre vállalkozó kedvű olvasóink írásait is ebben a témában.)

Nem tudom, ki hogy van vele, de én hittem (hiszek) a mesékben. Elhittem, hogy a karácsonyi ajándékot a Jézuska hozza, elhittem, hogy a csokikat a Mikulás rejti éjszaka a csizmámba, és elhittem, hogy a húsvéti tiritarka tojásokat a Húsvéti Nyúl hozza. (Bár már gyerekkoromban is bőséges állattani ismeretekkel rendelkeztem, valahogy a tojás-nyúl problémakör nem okozott gondot...)

Pontosan arra, mikor és hogyan is tudtam meg, hogy: bár igaz, hogy van Jézuska, és igaz, hogy élt hajdanán egy Szent Miklós, de mégsem ők hozzák az ajándékot, nem emlékszem (és ebbéli felvilágosodásom nem is okozott traumát). De azt, hogyan szembesültem azzal, hogy a Húsvéti Nyúl - a tojásthozó - effektív nem létezik, pontosan tudom. A mai napig élénken él bennem.

Történt ugyanis, hogy világraszóló cimborámmal, a Szántókatival az általunk "bitorolt" utcánkban randalíroztunk, amikor is közöltem vele, hogy meg kell szakítani az éppen aktuális utcai hadműveletünket. "Te Kati, fel kell mennem pisilni..." dialóguskezdeményezésemet a Szántókati egy "Oké, itt várlak..."-kal zárta le.

És felmentem a négyemeletes ház első emeletén lévő imádott lakásunkba. Beléptem, és furcsa volt a csönd. A konyhaajtó is zárva volt (akkor még volt konyhaajtónk), gondoltam közlöm a Szántókati után anyukámmal is, hogy "Feljöttem pisilni..." És benyitottam, és láttam, hogy az én jó anyám a Szántókati apukájával, a Gézabácsival többliteres befőttesüvegekben színes löttyöket kever, és kék, sárga, piros, zöld tojások gurulnak szét rémületükben az újságpapíroson. És akkor valami megszakadt bennem, és a Szántókati után anyukámmal is közöltem, hogy "Én csak pisilni jöttem fel..." És látva rajtam a döbbenetet a Gézabácsi megpróbálta feloldani a feloldhatatlan egy röpke "Nosza!" felkiáltással.

És végre eljutottam oda, ahová terveztem, aztán orrot lógatva bandukoltam vissza a Szántókatihoz, aki tényleg várt rám. Mert a világra szóló cimborák már csak ilyenek. Kérdeztem tőle, hogy "Te tudtad, hogy nem a Nyúl hozza...?", és ő beismerő őszinteséggel válaszolt, hogy "Tudtam..."

És azon a délutánon nagyon sajnáltam magam.

Rovat: