Index elsők

Első sorban az elsőről

Mindenkinek volt valami első. Első csók, első könyv, első nap az iskolában, első UV, első szavazás, első papírsárkány- hajtogatás, első korty sör, első liter bor, első nő, avagy férfi (vagy mindkettő), első cikk, első munkahely, első hazugság, első tanítónéni, első love… Az Index-elsők új sorozatunkban szerkesztőségünk tagja vallanak első élményeikről. (Természetesen várjuk a veszprem.szerk@index.hu címre vállalkozó kedvű olvasóink írásait is ebben a témában.)

No kérem, adott a feladat, megírni az elsőt. Lássuk csak, mik is voltak az első elsők. Mármint, amik az eszembe jutottak, miután azt mondták, hogy az „első”-t írjam meg. Tehát: első csók, - kutya, - pofon, - emlék, - szex, - csókolom, - úszó kaki, - részegség, - beégés, - helyezés, - szerep, - munkahely, - virág, - mozi, - koncert, - vezetés, - baleset, - altatás, stb. Rá kellett jönnöm, hogy az elsők sokan vannak. Mindig többen, mint kéne.

Mert nekem ez nem megy. Nem tudom, hogy melyik legyen az első az elsők közül. Mert nekem mindegyik első fontos. Éppen azért, mert az volt az első. Döbbenet, hogy nincs első az elsők között. Nincs olyan, hogy az egyik legjobb. (Pedig ezt a Köce szereti.) Egyébként is, ami nekem az első volt, az másnak akkor már a sokadik. Kevés olyan első van, ami csoportosan értelmezhető. Ez például az első olyan írásom, amiben ennyi szóismétlés van. Nekem az első.

Úgyhogy mostantól az idézőjeles szavak azt jelentik, hogy első, függetlenül attól, hogy mi az eredeti értelmük, jó? Ha nem, akkor is. Na, például ez az „agráros” alkalom, hogy játékszabályt találok ki. Ami így, „csípő”-re nem is olyan vicces, egyébként meg nehéz azért, na. Mármint azért, hogy „keszkenő”-re találjak olyan szót, ami az idézőjelbe ragozatlanul kerül, de a kötőjel után úgy változik, mint az „őserdő” „képkeret”-re. Nem beszélve arról, hogy a névelőt figyelembe véve nem kezdődhet mássalhangzóval. Mármint, ha van névelő. Mert egyébként igen. Ja, és elég egysíkúnak tűnök, ha sokszor végződik ugyanarra a betűre, mint az „eperlekvár”. Továbbá az is nehézkes, hogy nem használhatok idézőjelet, mert félreérthető. Ha nem lenne az, talán érthetőbb lenne az eddigi irományom. Na jó, ünnepélyesen megszüntetem a szabályomat! Hű, ez így sok volt egy kicsit, elsőre…

Szeretem az elsőt. Olyan személyes. Egyedi. Megismételhetetlen, másnak mást jelent, akkor is, ha ugyanúgy első az az első. Rangja van. Kicsit könyörtelen, főleg a másodikkal szemben. De néha jobb a második. Vagy a harmadik. Az is jó benne, hogy sok minden függhet tőle. Mármint nem mindegy, van-e helye egy történetben, vagy csak odalökték. Szép, na.

Elsősorban örülök, hogy elolvastad.

Teljesítmény.

Most már van közös elsőnk.

Jaj, de szép is ez…

Rovat: