Pici könyvékszer

Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Egy balatoni strandon, fényes vasárnap délután olvastam el alig két óra leforgása alatt a 24 éves fiatal japán írónő kisregényét. Nem siettem pedig, csak épp az utolsó mondatig képtelen voltam a hűs vízbe gázolásra gondolni, mert érdekelt, hogyan lehet érvényesen beszélni a globalizált tokiói pokolról.

Ezúttal rövid leszek, mert a szerző is az, bárha éppolyan velős és szabatos biztosan nem tudok lenni, mint ő. Kanehara Hitomi könyve bestseller lett hazájában és számos más nyelven. Egy olyan sikerkönyv, amely divatos közegben játszódik: az ezredfordulós trendi Japánban. Hőse egy tizenkilenc éves lány, aki összeismerkedik egy tizennyolc éves fiúval. A fiúnak pirszing segítségével kinyújtott-kimetszett kígyónyelve van. A lányt hatalmába keríti a srác külalakja, összeköltöznek, szeretkeznek és éjszakánként isznak. Ennél mélyebb lelki viszony látszólag nem létesül köztük. A lány közben megismerkedik és szexuális viszonyt kezd a srác egyik barátjával, egy profi tetoválós fiúval is, aki belekarcol a hátába egy kirin nevezetű fiktív egyszarvú lényt. Az egyes szám első személyben, szenvtelenül előadott, már-már minimalista, mégis izgalmas nyelven elmondott történet természetesen tragédiába rohan.

Aki szereti a japán filmeket, és ismerni akarja a posztmodern Tokiót, annak ez a könyvecske – ha eléggé érzékeny és vevő az igényes mondatokra meg a jó történetekre – nagyjából beteljesítheti vágyait. Sok mindent megtalálunk benne, amit egy jobb Kitano-filmben: a tokiói alvilágot, a mai japán generáció érzelemzavarait és útkeresését, valamint a japán szimbolikus tradíció közismert elemeit. Éppen azt tehát, ami Japánban olyan izgalmas: a hagyomány és a globális értékvilág furcsa ötvözetét.

A regény hősnője összetett karakter: úgy tűnik, belül üres és csak sodródik a tokiói luxussárral, ám közben mégis teljesebb létezésre vágyna. Kanehara Hitomi prózája éppen azért ragadja meg az embert, mert semmilyen szájbarágós világképet, mondandót vagy tanulságot nem közvetít, hanem inkább csak leír és ábrázol, a többit az intelligens olvasóra bízza. Könnyedén befogadható, mégis rejtélyes, bonyolult motívumhálót mozgató kisregény, amely legalább annyira alkalmas tartalmas, elmélyült olvasásra, mint hűsítő élményre a nyári parton.


Novics János

Rovat: