A könnyed, randifilmeket bemutató új sorozatunkban (link) ezúttal az össznépi Valentin-napon a mozikba került új magyar filmvígjáték kerül ismertetésre. Az S. O. S. szerelem se többet, se kevesebbet nem nyújt ennél a kategóriánál: könnyed limonádé, éppen ideális a filmvégi bátor elhatározáshoz, vagyis hogy a sötét moziteremben végre megfogjuk potenciális kiválasztottunk kezét. Esetleg az első csók is elcsattanhat, s kéz a kézben távozhatunk újdonsült párunkkal a plázából.

A műfajjal nagyot bukni nem lehet. A rendező – Sas Tamás – csatasorba állítja a magyar szépfiú-gárda két prominens figuráját: Csányi Sándort és Fenyő Ivánt is. Előbbinek – a főszereplő Péternek – sármos mosolya ugyan kissé megfáradni látszik korábbi alakításaihoz képest, ellenben utóbbi, mondhatni, brillírozik a szerepben. Már a Szabadság, szerelmben sem az eszéért szerettük a Fenyő Iván megformálta karaktert, ebben a filmben viszont teljesen hitelesen játssza a melegítőruhás, fekete-nagy-autós suttyót, hogy annál nagyobbat nézzünk, amikor végre önnönmagát alakíthatja Tomi. A néző pedig pislog lelkesen, a lányok sikkantgatnak a teremben, és képzeletben keblükre ölelik mindkét plüss-figurát.

A sztori rendkívül blőd, vagyis mindenki számára követhető, ami nagyon fontos… Péter, a facér üzletember, sikeres partnerkereső vállalkozást irányít. Az iroda szolgáltatását szeretné igénybe venni a tahó Tomi, aki a szerény-kedves óvónőt, Veronikát (Ullmann „szörnyű a parókám” Mónikát) szemelte ki magának. Péter ügynöksége, az S. O. S. szerelem egy vidéki kastélyt bérel ki Tomi pénzéből, ahol az epekedő férfi mint ifjú, világlátott és művelt arisztokrata próbálná meghódítani a látszólag mit sem sejtő hölgyet. Ez a szituáció természetesen rengeteg lehetőséget rejt magában mindenféle helyzetkomikumra, amiben a film tulajdonképpen bővelkedik is, egészen jól kihozva a jelenetekből azok maximumát. Vicces a romantikus lovagláshoz díszletként tartozó kitömött őzike ide-oda hurcolászása, vagy a távirányítással robbanó agyaggalambok, avagy Tomi és Veronika erkély-jelenete.

Régi szabály, hogy a felnőttek világában a ki nem mondott gondolatokat kisgyerekek szájába kell adni. A filmben sem történik ez másképpen, szegény elhagyott Péterünk nemcsak facér, hanem még kislányát, Bogit (Varga Boglárka) is egyedül neveli – Sas Tamás talán konzultált Nancy Meyers-szel, a Holiday rendezőjével –, és Bogi aztán igazán tudja, mi kell a papának (nő) és önnön magának (anyu). Először matektanárnőjét tukmálja rá apura, de már apu és Veronika első közös jelenetétől kezdve tudhatjuk, hogy ők bizony előbb-utóbb össze fognak jönni. Ebben az összejövésben vastagon benne van a kis Bogi is, aki a film hivatalos honlapja szerint „játékával, természetes kedvességével teljesen elbűvölte partnereit”. Távol álljon tőlem, hogy megakasszam a kislány színészi karrierjét a filmbeli karakterével szembeni ellenérzéseimmel, de ha az én kislányom így lenne természetesen kedves, bizony megfontolnám egy-két atyai pofon kiosztását. De persze ez egy film, randifilm, itt Bogi karaktere is belefér.

Ami zavaró a filmben, az elsősorban annak zenéje. Ullmann és Csányi egy rendkívül hosszú és érthetetlen dalban mondják el nekünk – valami gigabájtról és libamájról szól a vallomás, ami nyilván vicces. Ennél sokkal meglepőbb, hogy ugyan miért kell angol nyelvű dalokkal – rögtön háromszor is – földobni a filmet. Oké, a Valentin-napozás a tengerentúlról jött, de akkor a magyar előadók közt mit keres a Quimby? Hasonlóan zavaró, már-már az eredeti szappanoperai műfajnak megfelelően sok szponzor-reklám. Nyilván kell a pénz a plázák nagyközönségét megcélzó magyar filmek készítéséhez, de valamelyes mértéket talán lehetne tartani.

Összességében: aki ilyen filmre vágyik, az nyugodtan megnézheti az S. O. S. szerelmet, csalódni nem fog benne, de valószínűleg nem ez lesz az a film, amelyet az ínyenc filmrajongó annak megjelenését követően rögtön be fog szerezni.

A film hivatalos honlapja: www.sosszerelem.hu