Közel 38 éve dolgozik a színháznál, majd 150 előadás megszületésénél volt jelen, dolgozott többek között Seregi Lászlóval, Sík Ferenccel, Horvai Istvánnal, Pethes Györggyel, Oleg Tabakovval, Rátonyi Róberttel, a nézők mégsem láthatják, ismerhetik Horváth Katalin színházi súgót.

Index: – Rossz élményeidről mesélnél, olyasmiről, amit nem kedvelsz a színházi munka során?

Horváth Katalin: – Nem szeretem például, ha a színpadon kiabálnak, sem azt, hogyha a darab maga is veszekedős. Azért nem igazán szeretem, mert kihat az emberre. Nagyon kedvelem a drámákat. A kiabálás és a dráma közt az a különbség, hogy drámát játszani lehet suttogva hatásosan, és lehet vígjátékot ordítani, kiabálni, és nem lesz hatása. Szeretem a zenés darabokat is. A Játékszínt is nagyon szeretem, azért, mert ott bensőségesebben lehet dolgozni. Megcsináltuk például Steinbeck Egerek és emberekjét annak idején, Holl István rendezésében, és rám olyan hatással volt, hogy mikor fél éve közvetítette a tévé, nem bírtam végignézni, mert annyira élt bennem a darab közvetlen élménye. Ezek az emlékek örökre megmaradnak.

Index: – A színészek hogyan viszonyulnak a súgóhoz?

HK: – Nem vagyok az a fajta ember, aki szeret hízelegni, kedveskedni – nagyon szívesen megteszek mindenkinek mindent, segítőkész vagyok, de nem az a simulékony típus. Aki azt kívánja, hogy ilyen legyek, azzal nem igazán jön létre a köztünk lévő megegyezés. Mikor az ember dolgozik, olyankor mindenki egyforma. Volt például olyan színész, aki a színpadon hozzám akarta vágni a klumpáját, de amikor elküldték a színháztól, akkor az én nyakamba borult először. Ebből is látható, hogy ha egy színész a próbán elüvölti magát (persze, hol az a baja, hogy a súgó súg, hol az, hogy nem), akkor ez nem azt jelenti, hogy az én személyemmel van baja. Ezt el kell tudni viselni. A színpadon a színész van, őt látja a közönség, ezért mindig neki van igaza. Ezeket a kiabálásokat el kell felejteni, harag nincs tovább, ennyi.

Index: – És ez sikerül neked?

HK: – Olyan típus vagyok, hogy én magam is hamar fölfortyanok, de aztán kész vége, nem tartok haragot. Először nehezebb volt elviselni, keményebb karakterem volt, ma már könnyebben megy, egyik fülemen be, másikon ki.

Index: – Mivel ilyen hosszú ideje vagy a színházban, mit emelnél ki, melyek azok a darabok, amelyek hozzád közel állnak?

HK: – Szeretem nézni is a színházat, de most már, miután ennyi ideje csinálom, egészen máshogyan nézem, kritikusabban. Színházat csinálni jó, és hiszek abban, hogy igenis, ha elkészül a darab, akkor a súgónak utána is ott kell lennie az előadásokon. Nem feltétlenül azért, mert szükség van rá, hanem mert ha már egyszer végigdolgozta, akkor a dicsőséget úgy arassa le, hogy jelen van és látja, hogy hogyan, hova fejlődik a darab. A próbafolyamat izgalmasabb, viszont az előadást meg élmény nézni. Szeretem a társalgási darabokat, például Molnár Ferenc színműveit. Általában azokat a drámákat kedvelem, ahol van komoly mondanivaló, lélektani, és az emberhez szól, ezek állnak hozzám közel: Illyés Gyula, Németh László művei. Illyés Gyula Malom a Séden című drámája életem egyik meghatározó színházi élménye volt, vagy Csurka István Majális című darabja. És nagyon várom, hogy elkezdjük próbálni Osztrovszkij Vihar című drámáját.

Index: Honnan tudod, hogy mikor kell egy színésznek súgni?

HK: – Azt nem lehet megmondani, hogy honnan. Először is érezni a színész hangjában azt, hogy valami bizonytalan kezdődik. A próbákon keresztül megtapasztalja az ember, hogy körülbelül mennyi szünetet tart a színész, mit játszik közben, hogyan játssza… Nem hiszek abban, hogy látatlanban lehet súgni, csak úgy lehet súgni, ha az ember látja a színész arcát, mert akkor tudom, hogy segítenem kell-e neki. Van, amikor becsap, mást akar játszani, nem azt, amit addig, de ilyenkor sincs sértődés, ha véletlenül mégis súgtam neki, hiszen én sem vagyok röntgen, hogy mindent lássak.

Index: Mit csinál egy súgó, mikor nem súg?

HK: – Ez idő alatt, amit a színházban töltöttem, felneveltem egy gyereket, szeretek olvasni, zenét hallgatni, keresztrejtvényt fejteni, azonkívül háztartást vezetek, varrok. Nem elég ez? Nem sok idő marad másra ennyi munka mellett…