Mindenki ismeri a párizsis zsemlét. Szerintem nincs olyan ember e kies hazába, aki nem kóstolta volna, vagy rosszabb esetben nem találkozott olyannal, aki már evett ebből a finomságból. Lehet szeretni, nem szeretni, de el kell ismerni, hogy az aszfaltgasztronómia alapétele.

Lehet fogyasztani éjjel, nappal, reggelire, ebédre, vacsorára, egyedül, párosan, társaságban, fiatalon, középkorúan, idősen, szingliként, más szexuális kultúra hordozójaként, részegen, józanul. Tehát univerzális étellel van dolgunk.

Mivel közismert ételről van szó, mindenki azt gondolja, ért hozzá, el tudja készíteni. Na, itt van a hiba! Egy jó párizsis zsemléhez hideg fejre és nagy szaktudásra van szükség. De legfőképpen arra az érzésre, ami úgy gyomortájon indul el, és szépen lassan az egész szervezetet behálózza. Eluralkodik rajtunk, nem tudunk másra gondolni, csak arra. Nem jár más eszünkben, csak az. Itt két megoldás van, egyik a barátunk, barátnőnk, és ha az nem oltja a fent említett érzést, akkor az éhséggel van dolgunk, enni kell.

Ilyenkor induljunk el a legközelebbi pékségbe. Ne tömegbevásárlásra kijelölt helyet keressünk, hanem egy kis pékségét vagy szakboltot. Ott alaposan vizsgáljuk meg a péksüteményeket. Ne puffasztott, felfújt, kívül tökéletesnek tűnő, belül üres zsemlét válasszunk, hanem tömör, erőtől duzzadó remeket. Ezt követően szerezzük be a vajat. Alaphiba, ha rámát vagy egyéb tejterméknek keresztelt szörnyszülöttet választunk. Vaj kell! Lehet ír vagy haza teavaj.

És jöhet az étel királynője, a párizsi. Számtalan fajta van: marhából, disznóból, csirkéből, pulykából készült. Füstölt, sajtos, sima. Én konzervatív emberként a hagyományos, sima disznó-párizsit javaslom. Most jön a másik dilemma, melyik márkát válasszuk? Ez nem lehet probléma! Magyar emberként, veszprémiként csakis pápait lehet kérni. MKB drukkerként meg ne halljam, hogy a szegedi márkára szavazunk, mert arra pikkelek!

Ezt követően vágjuk ketté a zsemlét, vajazzuk meg – ne sajnáljuk a vajat –, majd helyezzük bele a párizsit. Bőven tegyünk belőle, azaz igazi. Úgy 10 dekát elbír egy zsemle. Hozzá paradicsomot, paprikát ajánlok, bátraknak hagymát.

Ez a gasztro-remek legjobban az utcán, parkokban fogyasztható. Félénkebb, kezdő párizsis fogyasztók otthon egyenek. Zsemle után egy pohár sör javasolt. Itt egy feltétel van: ne kőbányai legyen!

Jó étvágyat!