A nyári uborkaszezonban már felüdülésnek számít az is, ha egy mesés kalózfilm folytatása kerül a plázamozikba, továbbá örömteli hír, hogy végre megtekinthető DVD-n Clooney cizellált, minimalista médiadrámája.

Az biztos, hogy Johnny Depp nem tartozik Hollywood legsematikusabb sztárjai közé. Vonzódik az extrém forgatókönyvekhez és a fura karakterekhez, melynek talán legszebb példája Hunter S. Thompson megformálása a Félelem és reszketés Las Vegasban című Gilliam-kultban, no és persze a Tim Burton-nel ápolt alkotói viszony. Egy ideje azonban néhány közepes krimit leszámítva Depp elkötelezte magát Jack Sparrow figurájának. Amikor a Karib-tenger kalózai című filmhez felkérték főszereplőnek, eléggé szabálytalanul fogott hozzá a kissé iszákos hős eljátszásához. Végül szabadkezet kapott, és az eredmény őt igazolta. A szokványos kalózpofa helyett egy modern karaktert épített fel ebben az egyébként mindenfajta eredetiséget nélkülöző Disney-produkcióban.

A film rendezője, Gore Verbinski, aki korábban a Ringu nézhető amerikai verziójával dobbant be az álomgyárba, valamiért nem tud elszakadni a fekete mágiával megterhelt képi trükkökben bővelkedő gyermeteg történettől, és most a második részét is leforgatta. Hírlik, hogy már a harmadik is úton van, amit előlegez, hogy a cselekmény ezúttal nem ért véget, csupán megszakadt egy ponton. A kosztümös kalandfilmek és infantilis rémmesék vonásaival aládúcolt mesemassza fő erénye a humor mellett Depp játéka. Bár a cselekményből minden ráció kiveszett, a történeti közegből pedig még azt a kevés gyümölcsaromát is kilúgozták, amit annak idején európai kalózmozikból összelopkodtak, hősünknek még mindig elegendő teret hagynak az akciójelenetek, a jellegzetes karakter muníciója egyelőre nincsen kifogyóban. Ha most a veszprémi pláza csapnivaló kínálatában valaki a legkevésbé bosszantó darabot szeretné megnézni, még mindig Jack Sparrow kálváriájának folytatásával jár a legjobban.

Aki viszont egy igazi ínyencfalatra vágyna, bátran ajánlom George Clooney többszörös Oscar-jelölt kamaradarabját, amely most jelent meg DVD-n, és a jobb tékákban kölcsönözhető is. A Good night and good luck fenomenális antihollywoodi csemegefalat, éppen az ellentéte minden bevált dramaturgiának, de még a kemény művészfilmeken edzett közönséget is elképeszti majd szűkszavú stílusa. A film valóságos eseményeken alapul. Az ötvenes évek Amerikájában McCarthy szenátor mindenütt kommunistákat szimatolt, de idővel komoly ellenfélre lelt egy televíziós műsorvezetőben, aki a politikust tulajdonképpen a képernyőn keresztül buktatta meg. Nehéz időszak volt ez az USA-ban, híres rendezők, színészek, közéleti személyiségek pályája tört ketté McCarthy vádaskodása és az amerikai törvényhozás hidegháborús paranoiája miatt.

Egy ilyen történetet amerikai filmekben általában harsány politikai thrillerként szokás vászonra vinni, Clooney azonban nem a közhelyes sémát követte, hanem kidolgozott egy rendkívül egyszerű és eszköztelen formavilágot, hiteles színészi arcokkal, a kor atmoszféráját tökéletesen megidéző díszletekkel, zenével és figurákkal. Mindezt persze fekete-fehérben, így az egész olyan jelleget kapott, mintha tényleg az amerikai televíziózás hőskorában volnánk.

A Good night and good luck mégsem dokumentumfilm, hanem napjainkra is érvényes emberi, szellemi dráma. Arra mutat rá, milyen távol került a televíziós kultúra eredeti célkitűzéseitől. Murrow műsorvezető – akit David Straightern alakít kiválóan – arra figyelmeztet, hogy a populáris kultúra romló színvonala ugyanolyan veszélyes lehet, akár egy politikai rágalom vagy hazug vádirat: szellemi szabadságunktól foszt meg minket, ez pedig később személyes sorsunkban is helyrehozhatatlan károkat okozhat. Nincs annál rosszabb ugyanis, mint amikor a televízió gondolkodásra képtelen, debil showzabálókká változtatja nézőit. Azt hiszem, a CBS egykori vezéralakja nem örülne annak, ami napjainkban látható a televízióban. A hozzá hasonló nagy formátumú, intelligens és hiteles médiaszemélyiségek végérvényesen a múlt panoptikumába száműzettek.